Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-25 / 8. szám

gyarázásába is — ius confessionis et íidei — vagy személyesen, vagy képviselői által, valamint az isteni tisztelet módjának elintézésébe is—-ius Sacrorum —• teljes joggal befolyhat. Thomasius territoriális rendszerének igen sokan ellenébe állították a collegialis rendszert, a „Suurn cuique" elvből indulva ki; mint a mely a világi hierarchiát háttérbe szorítja. Csak ezen nézetek is eléggé meggyőzhetnek bennünket, mikép egyházi törvénytudóink is — az egy Blondelt kivéve, — inkább az eredménytelen vélemény csatákban emészték fel drága idejüket, mintsem az egyház és népelem egymáshozi jogos viszonyait hozták volna tisztába. J f Es már ezt illetőleg Blondel igy okoskodik Hornbeckkel: Ecclesia consideratur, velut unum corpus in se, absque discrimine eorum, qui in illo corpore, vei cum hoc discrimine, quod est inter rectores et plebem. Etiam potestas ecclesiae in se consideratur praecise, vei distincte potestas regiminis. Illius subiectum ponendum est corpus Ecclesiae, in genere, huius quia iam fit distinctio, non plebs, sed rectores soli. Observata divisione ecclesiae in presbyteros, et plebem, potestas ecclesiastici regiminis non penes utroque, non penes plebem est, nec a plebe derivatur in Presbyteros, quamvis cum plebis consensu electio presbyterorum a presbyteris fiat in Ecclesia constituta, sed electio a quocumque procedat, non confert electo proprie loquendo potestatem ecclesiastici regiminis, nisi per designationem tantum personae aptae, cui immediate Christus potestatem illám confert, nemo alius. Quemadmodum in electione Regis, Senatus, populusque designant, eligunt personam a$iov, in quam non ab illis revolvitur potestas regia, utique quam ipsi non habent, sed a solo Deo; unde et Dei gratia regnare dicuntur. —- Veluti in generatione hominis, parentes corpus suppeditant, et subiectum ostendunt quasi, cui Deus vi communis suae providentiae animam indát; quae non ab utroque parente, vei ex foetu corporeo exsuscitatur; sed solum Deum auctorem habét: ita quoque hic Ecclesia designat personam regimini suo aptam sibi visam: non autem a plebe, ab infra adscendendo, aut a presbyteris eligentibus devolvitur potestas regiminis in electuin vei ordinatum, sed a Deo, a Christo solo dependet, oritur, confertur. Circa hanc quidem rem versatur potestas totius Ecclesiae; nempe est potestas aliqua, quae non proprie est regiminís, tota autem Ecclesia subiectum est totius suae potestatis: sed potestatem illám distribuendo, secernenda etiam in eccleaia eius diversa subiecta sunt, ut potestatem regiminis habeant presbyteri, potestatem consentiendi, approbandi vei improbandi in multis plebs. Nam et plebis in praecipuis ecclesiasticae potestatis actibus seu officiis suae non contemnendae partes sunt, in electione Pastorom, Seniorum, Diaconorum excommunicatione etc. unde, illud in veteri ecclesia vulgare: cum consensu plebis. — Jusigitur, seu potestas et exercitium regendi Ecclasiam, non penes plebem est, sed penes rectores ecclesiae solos. Potestas ec-clesiae praecise considerata, non cum additione huius aut illius rei, vei regiminis, vei assensus apud totam est ecclesiam. Quemadmodum potestas animae est in tota anima, sed potestas videntis animae, vei visionis — per visionem corpus regitur — in solis oculis, üti racinationis in capite: ita potestas ecclesiae est in j Ecclesia; sed regentis, in iis, qui ecclesiae oculi dicuntur et vigiles, id est rectoribus etc. Igy magyarázza ki magát, a maga idejének nagy I törvénytudója, Blondell, hogy a hatalom, melyet az egyház gyakorol, mennyiben származik a néptől. Annyi mindenesetre örökös igazság fog maradni, hogy miután a nép általán véve nem bir elegendő erkölcsi súlylyal azon különböző körülmények- s befolyásokkal megmérkőzni, hogy a törvényhozás terén az igazgatói hátaimat gyakorolhassa; nem marad egyéb számára a helyen, mint az, hogy a törvényhozásban, s az egyház kormányzásában okos akaratát s józan kivánatát képviselői által, szabadon fogja nyilvánítani, tovább hatalma nem terjedhetvén. A képviselet valósága is ebben létezik, tudniillik a népelemet illetőleg: képviselőinek minden megszorítás nélküli szabadon választásában, — és azok által van és lehet befolyása az egyházigazgatásban. Valamint a polgári társadalomban igaz, hogy egység nélkül nem lehet semmi intézmény nagygyá : épen oly igaz ez az egyházra nézve is; mert különben szellemének nem adhat oly irányt, a vele szemközt álló részletességek miatt, ha mindenik egyházmegye és kerület Ön tetszése szerinti kormányhoz ragaszkodik. Központosítás nélkül a protestáns egyház lelki dolgokbani függetlensége- s szabadságának eszméje csak félszegség, ha vele viszont más részletes függetlenség áll szemközt. Egyes egyházmegyék, kerületek közt törvényhozás- és kormányzásban súly és egyensúlyról szó sem lehet, s ki e tekintetben az egyes egyházi törvényhatóságoknak oly jogot követel, mely által ezek a törvényhozás, s rendszabályok alkotásában ellensúlyt képezhessenek, az nem akar mást, mint az egyházi intézmények szétdaraboltatását, vagy ha ezt nem akarja is, oly tant véd, mely ha elfogadtatnék, oda vezetné protestáns egyházunkat. Önként következik a másik igazgatási főelv: a szabad választás, mely a protestáns egyháznak vele született s elperelhetetlen joga. S azon viszonynak, mi egyházi s világi elem közt nem lehet más főkelléke, mint: Szabadválasztás; — mert a népeleni és az egyház jogainak csorbulása nélkül, csak szabadválasztás által vetheti alá magát más rendelkezésének. A Skót egyházban épen a szabadválasztási jognak eltapodása ébresztett fel egy közérzelmet a szabad egyház híveinek keblében, és ámbár sok harc és háború után, de csakugyan elvégre diadalmasan rázta le magáról a ráfüzött evangelium-ellenes nehézségeket. Es már ebből önként következik, mikép egyházi életünk átalakulásában, a népelem képviselete magában még nem elég, hanem a szabadválasztás elvénél fogva, az örökös hivataloskodás megszüntetésének is életbe kell lépni. — Ide vonatkozólag azt mondja egy tekintélyes egyházi jogtudós: Quod vero