Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-01-01 / 1. szám
nak, — az egykoron mindnyájunk előtt kedvessé lett egyházi és iskolai lap feléledt; támadjon fel már ; z Úrban való éberségünk, buzgóságunk és tevékenységünk is, a hol kell áldozatra való készségünk is, a szerint, „a mint Isten kinek-kinek adta ajándékait." Ez értelemben és e kötelesség érzetében, részemről ezentúl rendesen fogom közleni mind azokat, melyek a fenn nevezett téren, a földnek akármelyik részén levő országokban előfordulandnak. E végett bőv és hiteles kútfőkből fogok meríteni. Azért miképen a méhek ezerféle virágokból egybe hordják a kedves mézet és egyesített parányi erejökkel és szorgalmokkal annyira viszik, hogy az egész rajnak, sőt még a mi háztartásunknak szükségei is abból láttatnak el, ugy mi is ezután, a közös méhkasba, az egyházi és iskolai lapba hordjuk be szorgalmatosan a mi lelki fáradozásainknak, tanulmányainknak és tapaszta latainknak édes gyűjteményeit, — hogy a szerkesztő Dr. Ballagi ur, sok teendői közt mindeneket az Ur Isten országának dicsőségére, annál könnyebben és jobban elrendezhessen. — A mérges fullánkot pedig egymás ellen mint testvérek ugyan soha se használjuk. A legnagyobb veszteség többnyire a csipő méh részén szokott lenni. Megkezdjük tudósításainkat a protestáns vallás előlialadásával Törökországban, nevezetesen a Dunafefedelemségekben. Tudjuk, hogy ezen ország, ujabb időkben a föld majdnem minden népeit mozgásba hozá, s hogy a bekövetkezett békekötésnek egyik főpontja a keresztyén lakosok sorsának javítása volt. De ezennel csak a protestáns keresztyéneknek vallási és egyházi ügyeikről leszen szó, s pedig a hozzánk legközelebb eső Duna fejedelemségekben, melyeket Törökországtól elszakasztani, a hatalmas orosz ezár bijjában törekedett. Moldva és Oláhországban, már a reformatio óta mindig voltak egyes kis gyülekezetek és elszórva élő evang. keresztyének ; és ezek tiz év óta számra tetemesen szaporodtak. B u k a r e s t b e n p. o. az ágostai hitűek, uj templomot építettek és az iskola-gyermekek száma huszonötről 140-re emelkedett. Úgyszinte prot. kórház és nőnevelői intézet alapíttatott. Az elsőben a betegeket Würtembergből jött Diakonissanők ápolgatják. Innen a vallási szellem tovább elhatván, egybeköté a protestánsokat Galatzban, Krajovában és Pitischti- ! ben, hol mindenütt kis gyülekezetek keletkeztek, melyekről részint az angol, részint a némethoni prot. egyház gondoskodnak, j A Dunafejedelemségekben az ágostai hitii községeknek csak két helyen van templomjok, t. i. Bukarestben és Jassyban. A bukaresti templomot 1852-ben virágvasárnapján ; szentelték fel. Egy régi harangot még 1758-dik évről birnak, s I azt hiszik, hogy ezen gyülekezet, azon néhány családok maradványa, kik már Honterus és Wagner Bálint, erdélyi reformátorok alatt, Erdélyből s a közel magyar megyékből ide menekültek. A hatalmas XII. Károly, svéd király és a porta közt 1720-ban kötött béke, az ágostai, hiten lévőknek a vallási szabadságot és : egy templom építési jogát hozta meg. 1741-ben Leo Keresztély tette le a templomnak alapkövét, s jóllehet Gyika György annak felépíthetését 1751-ben megengedé; mégis az 1757-dik évben akadályoztatva lőn, és csak a svéd követnek közbenjárására építtetett fel végképen 1777-ben. Ebből világos, hogy ezen egyház eleinte a svéd udvar oltalma alatt állott, s hogy csak az utolsó évtized óta vette azt Burkusország pártfogása alá A Burkusország ezen pártfogásának első gyümölcse 5000 pft volt, mely ez országban a bukaresti község számára gyüjte- | tett. E hitsorsosi szeretet adománya még inkább szellemileg áldást hozva hatott az egyházra. -— Az a tudat, hogy vannak hitsorsosok, kik rólok megemlékeznek, uj erőt és bizalmat költöttek bennök és rövid idő alatt, 900 aranyra rugó kamat nélküli kölcsönt gyűjtöttek az egyház számára magok között. Aztán nagyobb házat építettek, mely bérbe kiadatván, arra volt szánva, hogy a két száz aranyra menő évenkinti jövedelmével, részint az egyház szolgái fizettessenek, részint pedig az adósság lassan-lassan tisztáztassék le. S igy lett, hogy pénzi ügyeiket bölcsen ! rendezvén, 1850-ben e ház jövedelméből, egy felvett kamatos j kölcsön és a 900 arany kölcsön is, melynek nagy részét hagyó- ' j mány gyanánt az egyháznak ajándékozták, lefizettettek; úgy hogy most az egyházi pénztárt semmi adósság nem terhelte. Azonban ama régi, 1777-ben épült templomnak romlása , uj templom-épitést követelt, melyhez, miután a Gusztáv Adolfi egyletől 3000 pft segedelmezést nyertek, és magok közt is 4000 pftot gyűjtöttek, 1851-ben sept. 10 én tettlegesen hozzá fogtak. Az 1853-ilc évi april 24-én ezen uj templom felszenteltetett. De azóta, adósság letisztázásával ismét annál több gondja lett amaz egyháznak, mennél kiáltóbb volt a szükség, még nőnevelői intézetről is gondoskodnia. Mert közelében a bajorországi, nymfenburgi ; jesuiták szinte egy nőnevelői intézetet birnak, melyben, saját intézet hiányával lévén, protestáns szülök is leányaikat neveltették. — A főkonsul, meusebachi báró iir, vitéze a szent János keresztének, lett már most a védangyal, ki által az egyházon segitve lön. — Ez tetemes összeget ajándékozott az egyháznak, és az ajándok-levél 8-dik pontja szerint a kórháznak megalapi-I tását és az oskola segedelmezését örökre biztositá. Tanácsára a kaiserschwerthi Diakonissák közül egy tanítónőt hivtak-meg, mely végre, azonnal egy helybeli bojár, Bellio Demeter 500 aranyat adott a lelkésznek, hogy az egyház tökepénzéhez csatoltassék. Ekép növekedvén a pénzbeli erő, tágos tért vásárol • tak meg, két házzal, melynek egyikében a nőnevelői intézet megkezdetett, a másik pedig prot. kórháznak lett rendelve. Ez utolsó célra az egyház a Burkusországi fejedelemtől ismét 2000 p. f. nyervén, az egyháznak adóssága annyira leszállott, hogy a nőiskolát a fiukétól (mely addig közös volt) elválasztván, még egy tanítót hívhattak meg. Jassyban, az ágostai hitű község, hasonló pházisokon ment át, s már most ez is azon van, hogy új templomot építsen és kórházat és nőnevelői intézetet állítson fel. Itt a templom alapitója, eredetileg Státten János tábornok volt, ki Riminikben Moldva határszélén fekvő városban, halálos ágyán fiának meghagyta, hogy tetemeit Jassyba vivén ott koporsója felett templomot építsenek; mi végre 3000 ezüst rubelt hagyott. De ez az előváros legszélsőbb végén épülvén, a nagy sár és távolság miatt rosz időben teljes haszonvehetlenné lön. A község azért most azt határozta, hogy a város közepe táján új templomot épitend. Szándékok azonban eddig ki nem vitetett, minthogy tőkepénz hiányával lévén az évenkinti adakozások a lelkész és tanító eltartására szükségeltetnek. Galatzban, Brailában és Jakobsonthalban a prot. lelkek száma 530-ra megyen, s ezek az 1856-dik év végén, gyülekezetet alkotván, tulajdon lelkészt hívtak meg. Krajovában szintén a Burkusországi egyház és a Gustav Adolfi egylet befolyása által, egyház alakíttatott, és épen most várnak azon pártfogóiktól lelkészt, kinek eltartására segély is már ajánltatott. Templomot azonban nem bírnak, sem valami tökepénzt, hogy építéshez fognának. A többi elszórt állapotban élő protestánsok, kéntelenek ezen itt említett községekhez csatlakozni s ha lelkészre szükségök van, azt csak nagy fáradsággal és költséggel hívhatják meg. A protestánsok szükségei Moldvában a sok áldozatok dacára, mellyek eddig hozattak, még mindég kiáltó nagyok. Szám szerint azok mintegy 5000-en vannak. A r. katholikusok jóllehet ezeknél^még valamivel csekélyebb számmal vannak, mégis 10 templomot és több klastromot birnak és a prot. szülők, kik egyházaiktól távol laknak, kéntelenk gyakran gyermekeiket a kath. templomban kereszteltetni, és ott esküdni meg, a miért gyakran az evang. szülőktől azt igértetik meg maguknak, hogy gyermekeiket a kath. hitben fogják neveltetni. — Ez uton a prot. egyház a Dunafejedelemségekben már számos tagokat vesztett. A török kormány ellen, a protestánsok nem panaszkodnak és úgy a görög nem egyesült egyházzal is békességben vannak. Az utazó lelkészek azok, a kikre itt a protestánsoknak főképen szükségök volna, de nincsen ki ezeket küldje, és a szükségesekkel ellássa. . Itt is a protestánsok azért azt kiáltják a német- és angolhoni testvéreiknek: Jöjjetek és segítsetek rajtunk! Pedig mi legközelebb szomszédok volnánk! B. Gy.