Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-18 / 7. szám

még azért nem ura az egyháznak, nem terelheti arra, a merre neki tetszik, hanem csak azon az uton, melyet neki maga az egyház — in concreto véve—, az evangyelium és az apostolok tanítása és példája nyomán kijelölt; „est igitur potestas ecclesiastica certis fmibns includenda, ne pro hominum libidine huc atque illuc trahatnr. Ad id plurimum proderit observare qualiter a prophetis & apostolis describatur. Non est iníinita, sed subjecta verbo Domini, & in eo quasi indusa." Calvin Inst. L. IV. 8, 1. mert e lelki nyájnak is szinte van jézusi hite, mely lelkesíti, és nem is vak, hogy a szolgaság igájába lehetne hajtani, és nem is oly lelki szegény, hogy hagyná | magát eltörpíteni, hanem értelmes, önálló, a szentírás erejétől éltetett népből, hívekből áll, kik lépésről lépésre figyelmükkel kisérik a papnak mozdulatait, ellenőrködik, és csak addig hallgatnak szavára, mig az antievangyeliomos törekvést nem vesznek nála észre, és akkor elhagyván őtet, a tévelygőt elbocsátván: a Krisztushoz ragaszkodnak. Es egyházunknak ezen szervezete egészen evangyeliomszerű; azonban ha a pap az evangyeliom szellemébenvezeti, kormányozza az egyházat: nem látom okát, miért nem kellene vele és utána menni ? Tessék elhinni, nincs ebben semmi sértő. Aztán az ev. protestáns pap egyház nélkül egy semmi, de az egyház is, ha nem pap igazgatja, nagyon béna, cofusum chaos, fej nélküli test, a célját soha sem éri el. Hiszen egyházunk minek - neveli, képezi papjainkat? talán azért, hogy csak papoljanak? vagy azért is, hogy vezessék, igazgassák, és kormányozzák is a gyülekezeteket ? Micsoda pásztor az, a kinek nincs nyája? Ha ugy tetszik, vegyék ki a papnak kezéből a kormányt, és adják oda a nem-papnak, majd meg látják mivé teszik az egyházat, és az ev. papból oly furcsa creaturát teremtenek, mely e nagy mindenségben páratlan lesz, megszökik az oltártól. Ha a hívek erősek a jézusi hitben, ha a vallásnak szentsége meggyökerezett sziveikben, ha lelkesült buzgósággal és hűséggel ölelik az egyházat és annak érdekeit, akkor felvirul az egyház a papnak „elnökösködése" és „kormányzása" mellett, mert velők és általok kormányozza azt, de ha a hívek lanyha érzületüek, ha „alusznak" mint az apostolok az olaj fák hegyén: akkor ha magát Jézust is állítják elnöknek, elsatnyúl, elcsenyevész. Mult századokban majdnem akármely ev. kastélyban lehetett kardos kacagányos theologust találni, voltak köztük apologetáink, ascetáink, irta]: ima-és vallásos könyveket, melyekből a mi népünk még ma is épül; át voltak hatva az egyháziasság lelkétől, és ezen dicsők nem hánytorgatták a papelnökségét, melytől napjainkban némelyek oly nagyon iszonyodnak — ok nélkül, „vagdalván hiába a levegő eget." Tessék — atyámfiai férjfiak! tessék tanulmányozni az ev. theologiát, tessék magának avatottságot, képességet szerezni, tessék apostolkodni, és követni Pálnak, Luthernek buzgóságát, és a vallásosságban a megdicsőült ősök nyomdokát követni, akkor aztán én is másként fogok szólani, de most ugy vagyok meggyőződve, hogy az egyházi kormányt a pap kezéből kivenni: az egyház veszélyeztetése nélkül nem lehet. Mert ámbár szentül hiszem is, hogy a mi világi atyánkfiai lángoló hűséggel és szeretettel viseltetnek egyházi ügyeink iránt, és akaiják is közre működésűkkel ezeknek fölvirágoztatását munkálni — a mint munkálják is—: még is részint kellő kiképeztetésük hiánya , részint más elfoglaltságok miatt szakadatlanul nem apostolkodhatván, az egyház ügyeivel nem bajlódhatván, az egyház javára nem ülhetnek a kormányon; mert az egyházi ügyek oly természetűek, ha az igazgatónak keze és szeme mindég nem csüng rajtok, fennakadnak és zavarba jönnek. A néhány dicső kivétel, melyre egyházunk büszke, engem e meggyőződésemben meg nem tántorít. Dicső a mi presbytero-synodalis elvünk, melyen egyházunk szervezete épül, ád ez minden garantiát az egyháznak, hogy a reformatio-szülte vívmányai szentül megőrÍ2itessenek. Minek tehát az a bizalmatlankodás, az az idegenkedés a mi kormányzásunk iránt ? tán hűtleneknek, tán képteleneknek találtatok-e tisztünkben? tán az egyház szabadságának, függetlenségének, szép jogainak, és evangyeliomszerüségének meggyengítésére törekedtünk, tán az egyház kárára kormányoztunk ? Ott van a békési esperesség, melyben 1849 óta tavaiig egyedül a papság elnökölt és kormányzottt, és melynek egyik közlegénye magam is voltam, és mit teremtett e papság? A buzgó hívek segedelmével magyar felgymnasiumot teremtett Szarvason, magyar felgymnásiumot, mely e hazában egy maga áll. Az egyházi elnökség, az egyházi kormányra vonatkozó uj cikkek formulázásával ne rontsátok kedvünket, ne zsibbaszszátok buzgóságunkat, ne gyengítsétek erélyünket, hanem bölcseségtök, tanácstok, buzgóságtok, vallásosságtok szent hatalmával támogassatok, hogy vezethessünk benneteket a hitben, a hit által kormányozhassunk, és együttesen boldoguljunk és általunk az egyház. Én a papelnöksége és kormánya mellett szavazok a presbytero-synodalis elv alapján. JeszenszkiLászló, nyíregyházi evang. pap. Népiskoláink. (Folytatása.) Földleírás. Ezen tanulmányt, Isten tudja miért, nem csak a népiskolákban, hanem gyakran még felsőbb intézetekben is elhanyagolják; pedig ezen tanulmány a milyen kellemesen érdekli az emberi lelket, a menynyire fejti a lelket, épen olyan szolgálatot tesz az ismeret szaporítása és a hallottak megtártása körül. — Ezen tanulmány mintegy repetáié segédeszköz is nélkülözhetetlen. — E nélkül nem lehet senkinek helyes fogalma a hazáról, a földről, a világról; e nélkül a természetrajz és a história vakon tanított tárgyak. — Ebbe mint egy raktárba öszszefolynak mind azok, a miket a tantárgyak körül hallott a gyermek, a földleírás tehát fontos tantárgy. — Az I. osztályban, mihelyt néhány /tárgyról szólottunk, szólanunk kell azoknak helyéről is. És a hely fogalmából