Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-18 / 7. szám

Első évfolyam. 7. szám. i'e*f, Február 18-án 1858. PROTESTÁNS I s ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca 10. szám 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordássnl félévre 3 fr. 15, egész évre tt fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kit-, postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 1HRRETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Egy világi nézetei az önkéntes adakozás, persely és államsegélyről. A Irinyi József ur, a Prot. Egyh. s Isk. 1. 1. számában megjelent cikkét olvastam; nézeteit osztom. B. M. ur u. e. 1. 5. számában fejtegetett önmegadóztatási tervét — bár nehézségekkel járand — kivihetőnek tartom. Mindkettő értelmében, a mennyire tőlem telik, adakozni kész vagyok; de nekem semminemű segély vagy ajándok az evangyélmi egyház részére nem kell, a mely nem az evangyélmi egyház kebeléből jo. -— Nem kell, mert a folytonosan nyújtott segély beleavatkozásra jogosít, az ajándok hálára kötelez; én pedig egyházunkat, ha szegénynek is, de függetlennek akarom tudni és ismerni. Meggyőződésem, hogy a magas kormány — a kor szellemének hódolva — egyházunk fejlődését gátolni nem fogja; sőt azt anyagilag segélyezni is kész; de a szent ige értelmében, a gyülekezet maga forrásából fedezze szükségeit. Hitem az, hogy oly szervezet, mely saját erejéből fennállani nem képes, életre nem méltó. Fentebbi nézeteimből magyarázható azon viszás hatás, melylyel Literáti János lelkész ur sorai voltak reám. Mindenki állásának teremtője. — Bármi szegény , vagy a természettől mostohán alkotott legyen is, bár mennyire hiányozzon magaviseletében a simább , udvariasabb modor: a tiszta erkölcsű, s hivatásának megfelelő egyén, az őt ismerők tiszteletét és becsülését meg fogja nyerni, és megvetheti a roszlelküek gyanúsítását, a könnyelműek és tudatlanok gúnyolódásait. Nem hihetem, hogy találkoznék e hazában mívelt protestáns ur, ki a hivatásának megfelelő lelkészt lenézne, és ha mégis volnának ily kislelküek, erénye szigorával, míveltsége túlsúlyával kényszerítse őket a lelkész erkölcsi felsőbbségének elismerésére. A ki önmagát mulattatóul fel nem használtatja, a ki nem aljaskodik, nem alacsonyíthatja azt le senki sem, s büszkén emelheti minden viszontagságokban férfias homlokát. Egyesüljünk és lesz elegendő erőnk lelkészeinket, tanítóinkat illendően dijjazni. Egymáshoz közel fekvő kis községek tartsanak egy lelkészt és egy tanítót, lássák el ugy, hogy gond és aggodalom nélkül élhessenek családjaikkal, majd több időt is szentelhetnek magasztos hivatásuk betöltésére. Csekély számú, elszigetelt, szegény községekben egyesitessék a lelkészi és tanítói állomás, s igy gyarapíttassék előbbinek jóléte; az evangyélmi egyházban nincs a lelkész és tanitó közt határ; szertartásunk maga nem folytonos tanítás-e ? Ha való Literáti János lelkész ur idézése: „Áldozati készségünk kimerült már— nem lehet többé!u Hogy van az, hogy országszerte épen most történik annyi az oktatás ügyében, mennyit egyszerre alig mutathatna időszak? Váljon nem épen e lendület érezteti-e velünk annyira a szükséget? Igen, mert annyifelé egyszerre nem jut. Ha egyszer a magas kormány megengedte a zsinat tartását: tegyünk ott áldozati készséggel anynyit, a mennyi tőlünk telik, de mindenesetre csak magunk segítsünk magunkon. *) *) Azon számos világi részről hozzánk jött hasontartalmu felszólalások közül ezt tartottam legcélszerűbbnek közölni, különösen azért, mivel a dolgot röviden bár, de legvilágosabban formulázza. Annyit örömmel mondhatok, hogy mind,e tárgyban érkezett cikket hitbuzgó lélekből folytnak tapasztaltam és egyről egyig bizonyságot tesznek arról — a minek kétségkívül tiszt. Literáti kartársam is csak örül —, hogy a hívek áldozatkészsége még koránt sem merült ki, söt inkább most ébredezik uj szebb életre. Csak tüzziik ki világosan a célt, s legyen az a cél egyetemes protestáns érvényű, történetünkben gyökerező és helyi viszonyainkból folyó, s én bizton hiszem, hogy akkor az eszközök is meglesznek. S most audiatur, nem altéra pars^-mp^ oly buzgó férfi , mint J. L. nem lehet más , mijrt szén , hanem e t altéra o p i n i o. Szer mf?/