Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-11 / 6. szám

nem abrakadabra módra mondotta ki. Sőt merem mon­dani, hogy ezen lassú lépésekkel való haladás mellett ész­revétlenül szokván rá a számok szorzása és osztására, úgy­nevezett kétszer kettőt nem is szükség sorban szajkó­módra tanítani, még is jobban fogja tudni a gyermek mind a szorzást mind az osztást, mint azon jó iskolás fiú, kiről közönségesen mondani szokták, hogy ugy tudja a kétszer­kettöt, mint a kakas a kukoríkolást. De nem célom itt számtani methodikát irni. Elég legyen annyit mondanom, hogy ha a tanítás megkezdése módja szerint egy év alatt anynyira megy a gyermek, hogy az 50-nel, legfeljebb a 100-al tökéletes tisztában van, akkor a tanító felette sokat tett. Meddig menjen a tanító az első évben, nem szeret­ném meghatározni, ha az én tanítási módom szerint halad, menjen addig a meddig mehet, az az ha mind addig nem tesz egy lépést sem előre, mig a mit felfogatni kellett, egészen nem tudják a gyermekek, ugy bizonyosan nem haladhat túl a százon — Azon közben mig az észt a számi fogalmak felfogására képessé teszi, szükséges, hogy a sámítást is gya­korolja. Az I. osztályt tehát a számvetésben való haladhatás­ra készítjük el. A II. osztálybeliek az I. osztályban megkezdett mód szerint haladnak elő. S miután a 100-al minden előfordulható öszszeadási, kivonási, szorzási és osztási esetet felfejtegetett észben a tanító; lassanként halad a 200, 300, 400-ra stb. át, de óva­kodjék az "00 — 600-on túl menni —elég ha 9 éves gyer­mek az 500-ról helyes fogalommal bír. De egyúttal most az észbeli számvetés gyakorlása mellett tanítsa meg az írásbeli számvetés közönséges négy műtéteiét is, még pedig úgy hogy midőn Írással számolnak a gyermekek, a leirást mindég megelőzze az észben való felfejtetés és csak azután írassa le. Tanít ennélfogva a tanító a II. osztályban 1. Kérdezgetések utján észbeli, 2. Észbeli fejtegetések utján irásbeli számvetést, 3. írásba foglalt, s otthon kidolgozandó példák fel­fejtegetése s irásbafoglalása által. A II. osztály tehát bevégezi az egész számok 4 algo­rithmusát észben és írásban. A III. osztály. Az eddigi tanulás folyamán, még pedig a tanítás kezdetétől fogva, ugy kellett számtanitásunkat folytatni, hogy a részekről (:törtek:) helyes fogalmakat szerzett legyen a gyermek. — Lehető ez, tapasztalásból tudom. -— És most az egész számok 4 algorithmusa tudá­sa után bátran megkezdhetjük a közönséges törtek tanítását észben és Írásban egyszerre. Mihelyt a tör­tekkel nem csak értelmileg, de kidolgozások mechanismu­sában is kellő gyakorlatot szereztek azonnal a tizedes törtekre kell átmenni. —• Melyekkel való munkálkodás az egész számokkal való munkálkodástól alig különbözik valamit.— Igy haladva, de az egész számokkal való dolgo­zásról soha meg nem felejtkezve; aIIL-dik osztályban bevégezhetjükatörteket. A IV. osztályt meg kell tanítani a viszonyok és arányok értésére ezek nyomán az egyszerű és ösz­szetett hármasszabályra, akamatszámítás­ra stb. — És ezzel be van végezve a népiskolákban a szám­vetés tanítása. A számvetés tanításához szeretném részemről csatol­ni a népszerű földmérést is mely szerint minden gyermek képes lenne egyszerű eszközökkel; öllel, lánccal a szántó földjét, kertjét felmérni, a tért kiszámítani.— Ehhez tartoznék az edények, p. o. hombárok stb. köbtartalmának a felmérése és kiszámítása is Mindezek tanítására csak a tanitó kezébe óhajtanék vezér könyvet adni, a gyermekek vagy épen semmit vagy legfelebb csak példagyűjteményt tartalmazó könyvet kap­nának. Gönczi Pál. (Folytatása következik.) *— . . KON YVISMERTETESEK. Könyvismertetés és bírálat. Papidolgozatok gyászesetekre. Szerkesztő: F ö r d ö s Lajos, kecskeméti reform, lelkész. Vl-ik füzet. 1857. Köszönet G a r á d y urnák, hogy prot. egyházi közlöny hiányában egypár politikai lap tárcájában rövid de még is hasznos ismertetéseket adott az egyházirodalom terményei felett, s álnevét nélkülözve is örömest óhajtanám többször hallani. A fölebbi füzet néhány egyh. szónoklata feletti nézeteim röviden a következők: I. „Lesz más élet",— alapige: EB. LX: 19, 20.; szerző­je: Tóth Ferencz, néhai superintendens. — Édesen emlékszem vissza az ifjúkorra, midőn szerzőnek, — rajzónnal kezemben — három év alatt elmondott egyházi beszédeit, — 25 — 30-at, az egyházban rögtön felfogtam s meg­takarítottam. Mint néhai kecskeméti lelkészről, Matolcsiról, Dobos: olyformán nyilatkozhatom én is Tóth Ferencz­r ő 1. Bizonyos kedvelt, megszokott eszméi majd mindenik egy­házi beszédben megjelennek kisebb nagyobb azonsággal. Utóbb az ifjú gyorsíró bátran pihent, mihelyt szónok a már egykor elmondott beszéde egyik vagy másik részére átcsapott. Csak két beszéde közöltetik szerzőnek e jelen füzetben, még is nyomai látszanak ugyanazon eszméknek, s ha e kettőt a nálam is megle­vőkkel egybevetem : szóról szóra egész rhapsodiákra találunk,— ugy hogy négy szónoklat tulajdonképen csak kettő; az előz­mény, tárgyalási részek, zárszó : felváltva s ujolagkiházasitvák. Különben szerző ritka jeles egyéniség volt; a szelídség s kegyes­ség példányképe; szónoklatai s előadási modora szívből eredők 8 szívhez hatók. PolgárMihály és Tóth Ferencz supe­rintendensek M e 1 a n c h t o n jellemét viselték, nem Luthe­rét, sem Calvinét. — Kitűnőbb szónokaink önálló müvei­ket sporadice juttatni világ elé, nem helyeselhető ; firmájok tüze­tes, összpontosított halhatlanságot igényel; kivétel csak az utol­só szükség lehet. E müve nem a legjobbak közül való, de még is alaposan van dolgozva. II. „Hasonlat a jövevény és a jó keresztyén közöttalap­ige: I. Kron. XXIX. 15, első cikk. Szerzője: Kulifay Zsigmond. Szerző mint analytikus egyháziró rendszerint betűn kez­deményez : ki mondta ? mikor mondta ? örömmel és vigassággal mondta-e vagy ellenkezően ? mit kell megjegyezni ? kit és mit kell érteni ? stb. Ki mindig boncolgat, mindég ugyanazon nótát fúja: unalmas battolog leend. Ismerek ugyan szerzőtől olyan analytitikus egyh. beszédeket is, melyek mindvégig gyönyörköd­tetnek : de még is kerülnünk kell az unalmat szülhető egyforma­ságot. Jelen elmemüve szerzőnek a középszerűségen alól áll ugyan, de korszerűségét—-mikor már a szabadra kiugrathatott— nem tagadom. III. „Minek nézi a jó keresztyén ember magára nézve a kopor­sót, és micsoda érzéssel száll ő alá az ő számára megásatott sír­ba ?" alapige: Solt. 116, 7.; szerzője: TóthFrencz. Véleményem a fölebbiekben olvasható. IV. „A halál álom"; alapige: Ján. XI: 11 — 14.; szerző­je: Oláh János. Jól teszi szerző, hogy a haláltóli iszonyodást mérsékli, jó az is, hogy az emlékezőtehetség könnyebbségére beszédét rész­letezi ; van benne egy pár ritkán hallható jó eszme is, de a fon­tot nem viszi le, mert csak fél-font az egész. V. „Az igaz, életében és halálában"; alapige: IV Moz. 23 10; ! irója: Szivos Mihály. E mü felülhaladja a közvetlen megelőzőt. A logikai menet az élénk rajzolatok, a közelről vett tárgyak, az emlékezötehetség­nek kedveznek. Az eféle kitétele szerzőnek: „a mennyei kies lakokat hol kitárt karokkal várják . ... ex örömélvezet­re", melyhez tán az ángolkert is odaértendő, alkalmat szolgáltat azok figyelmeztetésére, kik azon túlvilági boldogságot nagyon is testiesen festik. Néhol igy tesz Kulifay is.

Next

/
Thumbnails
Contents