Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-01 / 1. szám

ni az Önzésnek, osztozkodásnak, villongásoknak, stb. stb. Napjainkra a mondott jellemet ruházni, inkább csak azért óhajtanám, hogy e most rajzolt gondolkozásnak ép az ellenkezőjét követni ne látassam, mely t. i. restségből, vagy tehetetlenségből irtózik minden újabb lendülettől; s főleg az egyházi tudományosság terén a munkát már annyira befejezettnek tekinti, hogy szerinte nemcsak szükségtelen, hanem lehetlen is már szándékos roszakarat, vagy vastag tudatlanság nélkül valami ujat mondani. — Es e gondolkozás nem puszta fictio .... fájdalom! mióta atheologiában a rationalismus és supranaturalismus élénk küzdelmei elcsendesedtek, s általában az egyház, — azon küzdelmekbe mintegy belefáradva, — de még egyébb indigentái miatt is az emberiségnek hátra vonulni kényszerült: azóta fájdalom , ide is elhatott — az egyházba tudniillik a materialismus, ezzel együtt az indifferentismus, hamis stabilismus ereje; s más részről kezdett hangot adni ennek látására, egy fájdalmas kétségbeesés. Hányszor, s hányfélekép nem hallottuk mondatni, hogy „vége — vége van mindennek! főleg a vállás csudaerőivel s Ígéreteivel, nem kevésbbé az észtan sötét bölcseségévél — mindez hátunk mögött van már, mindennek vége és pedig az egész emberiségre nézve. Vége van az útnak; sajátkép már régóta nem tudja senki m er r e és hova ?! ?" De hála az égnek, hogy mig a kétségbeesés tétlenül ekkép jajveszékelt összeomlani vélt Sionja körül; mig helylyel közzel a roszakarat is felvette nyelvére. s hirdeté e beszédet: és mig a nyers tömeg vissza a pusztaságba, vadonságba áhítozik — hála az égnek! hogy egy részről a magas kormány által tanúsított figyelemben, és más részről több az egyház kebeléből támadt megszólalásokban eltagadhatlan jeleit, beszélő bizonyságait lehet látnunk az egyház (elrabolhatlan) meg nem szűnhentő szerepének, s ki nem aludt életének. Igen is azon a stádiumon állunk, hogy a vallás — egyház nemcsak nem válhatnak puszta történeti nevekké, vagy idegen érdekek alárendelt támogatóivá, hanem — ha valaha — most fognak csak igazi elismerés- s szerephez juthatni. És én azt hiszem, hogy fognak is. Bizonyára föltámad, föl fog kelni a vallás szelíd-égi szelleme, s eredetére hivatkozva, bátran szemébe néz az egyéb szellemi sphaerák diadalainak, nyereményeinek; ép ugy az industria teremtményeinek, mint a philosophus büszkeségének. Elváija ő türelmesen, mig a nagy theoreticus, kinek rendszerében a naprendszer csak egy parányt képezett, érezni fogja, hogy az értelemnek legfőbb tisztasága, ereje és ügyessége, az akaratnak nem szüno munkássága mellett is, marad egy titkos vágy a lélekben kielégítetlenül, az t. i., melynek szomját a puszta árny — a puszta vázak — a száraz categoriák sohasem — csak égi anyag képes eloltani. Ekkor hozza el majd a vallás mysticus kelyhét; ez óráit a gyarlóság érzetének magasztalja ő, mint olyanokat, melyekben az isteni kegyelem közeledik a lélekhez, hogy bele természetfölötti erőket öntsön. Hanem midőn majd a vallás-egyház ekkép szerephez jut: vigyáznia kell, hogy egy tekintet figyelmét valamikép ki ne kerülje. Ne feledje soha az iskolát, — a tudományt, a philosophiát. -— Vigyázzon főleg, hogy ennek irányában egy neki roszul illő szerepet ne válaszszon, az uralkodásét, mert hisz az az ő szerepe ép a mindeneknek szolgá-^( lásban áll. Vigyáznia kell hogy testvérén méltatlanságot ne kövessen el, azt ki ne zárja a közörökségből, — az isteni dolgok feletti elmélkedésből, ne kiáltson átkot annak törekvéseire; sőt inkább azzal egyetértve, kezet fogva tánítsák tanítványaikat Krisztus keresztje mellett S o c r a t e s méregpohar á n a k is becsülésére. Peti József. BELFÖLD. Pest. Gr y á m o 1 d a. Alig érkeztek haza azon utazók , kik a G. Adolf-Egyesület ülésein Casselben és az Evang. Szövetség tanakodásain Berlinben részt vettek, hogy a pesti evang. egyház tagjai előadásokra kérték fel őket, a külhoni testvérek egyházi életének köréből. Négy külön alkalommal tartott ilyen előadások után, azon indítvány tétetett, vájjon nem volna e üdvös ily előadásokat tovább is tartani s az összejövetelek alkalmával belföldi szegény gyülekezeteink felsegélésére adakozni. Az indítvány elfogadtatván , kérelem intéztetett a presbyteriumhoz, hogy az ily gyűléseket, s az azok által eszközlendő adakozást megengedné, egyszersmind az ezen tisztán egyházi ügynek vezetésével egy kebléből kinevezendő választmányt megbízna > melynek kötelessége legyen a begyiilendö pénzről ugy mint a gyűlés egyéb teendőiről a presbyteriumot koronként tudósítani. A presbyterium fontolóra véve, hogy valamint a magas kormány utján minden évben számos szerencsétlen községek ajánltatnak segedelmezés végett, ugy saját hitünk sorsosai és gyülekezeteik | és iskoláik gyámolitása végett elég sűrűen keresik meg a híveket í a nélkül hogy az egyház mint testület ezen méltó igények kielégítése tekintetéből egy közös gyámoldai pénztárról gondoskodott 1 volna: a kívánt választmányt kinevezte s azt ily szabad és önkénytes uton alapítandó pénztár létesítésével bízta meg. Azóta minden második hét szerdáján, esti hat órakor összegyűlnek a hivek s a kinevezett választmány vezérlete alatt imádsággal kezdetvén és fejeztetvén-be az egyházi estély, a megnyitó ima után az egyházi életbe vágó felolvasások és előadások tartatnak, ezt követik a tudósítás a gyámoldai pénztár állapotja felöl, az adakozások bejelentése s a t. Jóllehet az adakozás még csak három estély alkalmával történt, mégis szépen gyarapszik a hitsorsosok felsegitésére szánt pénztár, ugy hogy eddig összesen 65 ft. 46 kr. és két arany gyűlt össze. Ezenkívül az év utolsó napján, a magyar istentisztelet alkalmával, a gyámoldára 20 frt. 31 kr., egy nappal előbb pedig, a szerdai estvélyen, mely december 30-kán tartatott, 11 frt. 32 kr. gyűlt össze. Örömmel olvostuk az „Evangelisches Wochenblatt" -ban , hogy asonló történik Kőszegen is. Itt két célt igen üdvösen lehet egyesíteni. A hivek vallási szükségei, a nyilvános istentiszteleten kiviil is , kielégítést várnak tőlünk. Iia ily alkalmakkal ezen lelki szükségen a vallás körébe vágó előadások által kívánunk segíteni, méltán megvárhatjuk tőlök , hogy ugyanakkor ők meg hitsorsosaik anyagi szükségét igyekezzenek adományaik által megszüntetni s őket a lelki épületesség eszközeihez juttatni. Reméljük hogy a pesti és kőszegi példák utánzókra | fognak találni. Sopronyból írják 1857-dik évi december 20-dikáról.