Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-11 / 6. szám

Első évfolyam. 6. szám. Pttti Február 11-én 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészuíea 10. szám 1. emelet. ELŐFIZETÉSI E>ÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 ír. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnil; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Még néhány szó az egyház anyagi szük- j ségeinek fedezéséről. Köszönettel tartozom e lapok t. szerkesztőségének, hogy azon feleletek közöl, melyek a Prot. egyh. I s isk. lap első számában megjelent cikkemre érkeztek, a legszélsőbb árnyalatút, mely az államsegély elfogadását nyíltan szükségesnek mondja, közölvén, nekem alkalmat nyújtott, még néhány szót mondani el a szóban forgó eszme körül. Az igen tisztelt értekező ur, ki nekem e lapok mult számában felelt, nem fogta fel kellően azon eszmét, melyen az én, e lapok első számában megjelent cikkem alapul. Ezen eszme abból áll, hogy az egyház anyagi szükségei fedezésének kérdése, nem egyedül pénzkérdés , hanem magas elvekkel függ össze, melyek nemcsak az egyházalkotmányt, hanem magát a vallásosságot is érdeklik. Az volt azon cikk tartalma, hogy nem a pénz az, mi valamely egyházat virágzásra emelhet, s nem lehet az egyháznak rövidlátással, minden ároni pénzszerzésre adni magát, és hogy egyébiránt pénze is azon egyháznak van legtöbb, s lelkészei is azon egyháznak legtiszteltebbek, s bírnak legnagyobb befő- | lyással, mely a benső missióval, a buzgóság kifejtésével, a hit felelevenítésével foglalkozik. Igen komoly megfontolást érdemlő, egész rend- j szer, nagyszerű elv az önkénytes adakozás eszméjére építése az egyháznak. Az igen tisztelt értekező előtt azonban az önkénytes adakozás, a persely csak alamizsna, csak azon faláda, mely a templom ajtajánál ki van téve. j Az igen tisztelt értekező ur szembeszökőleg nem vett magának fáradságot amaz egész rendszert, minden azzal összefüggésben levő részletével, komolyabb gondolkodás és megfontolás tárgyává tenni, hanem csak arra emlékezvén meg, hogy abba a mostani faládába vajmi keveset szoktak tenni: aggodalommal telik el, hogy a mellett még annyira sem lesz a lelkészek tisztességes sorsáról gondoskodva, mint ed- • dig volt. Röviden: az igen tisztelt értekező ur oly könynyeden vélte a kérdéses eszmét megcáfolhatni, mintha az csak valami kósza gondolat, gyakorlatiatlan ábránd, irás közben rögtönzött szikra volna. Azon eszme azonban régi, nagy és nevezetes elv, melynek hívei különösen a protestantismus körében, mindenütt nagy számmal vannak elterjedve. Es nem kell messze menni, hogy tapasztalhassuk, mikép e téren valósággal korunkban is temérdeket lehet eszközölni. Nem pirult-e az érdemes értekező néha, midőn azon adományokról olvasott, melyeket a németországi „Gusztáv-Adolf-Egylet" — a rationalismus által leginkább ostromlott német prot. egyház, mely továbbá, leginkább van az egyházi élet elevenségére nem igen kedvezőleg ható consistorialis rendszerbe burkolva, — a burgonyán élő nép filléreiből, a magyarországi buzakenyérrel élő egyénekből álló egyházaknak oly gyakran szolgáltatott! ? Ha Németországban sikerülhetett a benső missió, a buzgóság kifejtése , a hit fölelevenítése, a magyarországi zsinat - presbyteri testvéregyházakban, hol a rationalismus távolról sem vívott ki magának oly állást, s a magyar erély mellett, bizonyosan szintén nem kevésbé sikerülhet ugyanaz. E célra első és nélkülözhetlen lépés azonban, mint e lapok első számában említve volt; mikép Németország példája is tanúsítja, hogy az egyház igen nagy gondot fordítson a lelkésznövelésre. Midőn nálunk az amerikai, angol, skót, helvéciai, sőt még németországi példa ellenére is találkoznak, még pedig lelkészek, kik azt nyilvánítják, hogy korunkban immár az áldozatkészség és minden e célra kifejthető képesség teljesen megszűnt, akkor igazán helyén volt azt mondani: „Növeljen az egyház valóban tudományos, akaraterőben edzett, apostoli buzgóságu, vértanúi lelkesedésü, valódi élő hittel biró lelkészeket." Mert megfogyatkozott hitű lelkészekkel kétségtelenül lehetlen lesz a belső missió. Ennyit a kérdésnek benső lényegére nézve. Egjrházalkotmányi szempontból előttünk áll a világjo^]' ténelem. ifs/g?