Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-25 / 51-52. szám

re, n. v. hogy legelőilletőségben a r. catb. lelkész részére 4, a ref. lelkész részére 2, az 1 r. cath. iskola, és 2, ref. iskola részére 3 telek adassék (mindenik még egyszer annyi mértékben, mint az eddigi birtokunk vala) minden egy-egy telek járandósága 15 hold legelő 1200 • ölével mérve; és noha az uradalom részére a legelőnek V3

része sem marad meg : mindaz által a volt földes uraság részéről, a fentebbi legelő járandóságokon felül a r. cath. lelkésznek 25, a ref. lelkésznek 25, a r. cath. templomnak 25 , a ref. templomnak 25; a r. cath. iskolának 15, a ref. iskolának 15, a r. cath. egyházfinak 10, a ref. egyházfinak 10, mindkét vallásúak részére temetkező hely pótlásul külön-külön 3, a tanulók részére gyümölcsösnek külön-külön 4 holdat, a saját maga részére jutandó legelő részből adott és adományozott. Mivel azonban a közös legelő szikes, és vizenyős természeténél fogva nem alkalmatos arra, hogy a fentebbi adományozott mennyiség, a célnak megfelelőleg használtathassák: az összes községi lakosság kijelentette, hogy az egyháziak részére adományozott földbirtokokat az uraság eddigi táblaföldjeiböl — melyek csereképen birtokukba jövendenek, a községhez legközelebb fogja kiméretni. A tagosítás felett, melyet az értelmesebb s előbbre látó nagyobb rész ohajtott, s kivánt, nem lehetvén egyességre jönni, azon okon, mivel a határ nagy része szikes és vizenyős földből állván, a kiknek tagosított birtokuk ezen földekre esnék: örökre kipótolhatatlanul károsíttatnának, — csak a legelőelkülönítés, a felesleg földek, és szőlők megváltása felett történt egyezkedés. A kerti szőlők is felesleg földek számába vétetvén, •— ezeknek megváltása — jóllehet az 1853. évi cs. k. föld tehermentesítési nyilt parancs 52. számában az ilyen 1-ső osztályú határban, holdankint 14 frt. 24 krban fizettetni rendeltetik : —• mégis az, 12 írtra leszállíttatott, és 10 év alatt, 10 rátákban, kamat nélkül fizettetik. Az egyház és iskolák birtokában levő földek váltsága egészen elengedtetett; és még — a község neve alatt álló 8 telki állományokból a r. cath. egyház %, a ref. egyház x

% telek rég idők óta használt földek utáni váltság követelésétől elállott, azon megjegyzéssel, hogy a fent nevezett, és a község birtokából régi időktől fogva elvont telki állományi részek mostani rendeltetésöknek örökítése végett, az illetők hivatali birtokába átírassanak és onnan többé át ne változtassanak. Mely ezen egyességet Báránd község összes értelmes lakossága részére kedvező, s jótékonynak látván, midőn kinyilatkoztatták, hogy volt földes urok irányában, valamint a régibb viszonyok emlékéből, ugy a jelen egyesség által is hálára vannak kötelezve; egyszersmind nyilváníták azt is, hogy volt kegyes földes urokra az ég áldását kivánni meg nem sziinendnek. Szél György, helv. hitv. ref. lelkész, Ter.-Bzecsod, dec. 14, 1858. —A Prot. Egyh. s Isk. lap 1858. 31. sz. 796. és 797. hasábjain „Szellemi élet Körmenden" cím alatt a városi közönség és az őrség egyházmegyei tanítók egylete után „egy szükségszülte ujjon éptilt vidéki iskolának haszonbérlők általi használtatásáért" az illető reformátusokat is méltóknak vélte megróni a prot. nagy közönség előtt. Minthogy tehát a nem szóló szavai e becses lapon helyet nyertek; hogy az iskolai szent ügy iránti buzgóságunk tisztasága a reá feccsentett sártól megszabadulhasson : tájékozás okáért néhány világosító soroknak ugyan e lapon helyet kérni teljes alázattal bátorkodom. „A városi közönséges könyvtár" alakulásáról s élőhaladásáról Körmendi szavai ezek: „Szorgalmas és folytonos toborzás mellett is — eddig még csak 4 részvényes tagra talált." Saját szavaiból itélve tehát — minthogy ezt a könyvtárt csak akkor lehetett volna városi közönséges könyvtár-nak címezni, ha a város intelligentiája nagyobb részben részvényesekül nyilatkozott volna, — ugy látjuk, hogy a gyermek megszületése előtt volt keresztelve, azután pedig minthogy életrevalónak nem találtatott, azért nem találkoztak keresztapjai s anyjai. — A városi közönségből e megrovásra, ugy hiszem, azért nem szólamlott meg senki, mivel benne a prot. egyházi lapot mindössze is csak a prot* egyháziak olvassák, más pedig e megrovásról mit sem tud. De hogy az értesítő a felsőbb osztályúak részvétlenségének kulcsát megtalálhassa: jó lesz meggondolnia azt, hogy a hol a mívelt közönség annyiféle fokozaton, és szakban áll, p. o. cs. k. bírósági nagyszámú személyzet, ügyvédek nagyobb számban, három felekezetű lelkészek, segédek, irodalmi tisztek Írnokokkal, orvosok, gyógyszerész, oeconomusok, kereskedők, művészek stb., mind különböző érdeküek, szakuak, állásúak levén, sem érdeküket, sem szakjukat, sem hivatásukat, hajlamukat, sem mívcltségi fokozatukat s így olvasmányaikat sem olvaszthatják egy tömegbe. Tehát azon épen nem lehet megbotránkozni, hogy a felsőbb osztályúak, — kiknek olvasmányaikból nagyobb részt németekből, s talán franciákból, lehet angolokból és — mindenesetre pedig mélységesebbekből, az alsóbb osztályúak mitsem épülhetnének, a közönséges könyvtár eszméjét nem oszthatják. De azért — mint van szerencsém tudni, noha én nem Körmendben, csak közelében lakom, olvasnak ám azok, és gyűjtenek s birnak jeles könyvtárakat, vannak köztük külországi olvasó társulatok s egyletek tagjai, s tőlük pályamunkák, tudós értekezések, legjobbnak Ítéltek is kerülnek ki. Tehát élnek azok szellemileg is, csakhogy magasabb légben, mint mások. — Ez az oka, hogy valaki a suburbiumból egy képzelt szép társulat szárnyemberéül fel nem hághat. A tanítók olvasó egyletéről s értekezleli gyülésükről annyit mondhatok, hogy: Ezeknek kezdetekor az egyházmegyei gyűlésről az esperes küldött ki a tanítók gyűlésébe egy szakértő lelkészt, a ki azon jelen volt, azt némileg vezette, s róla az egyházmegyei gyűlésre jelentést tett. — Későbben a tanítók az egyházmegye hire nélkül maguk által választott helyre s kitűzött napra maguk bivták Össze magukat, —• összegyűlésükről sem előtte, sem utána az esperesnek nem tettek jelentést,— jegyző könyvüket— ha veE^ttek— be nem mutatták. Mit tettek-gyűlésükön ? mi tárgyakról értekeztek? ki adott elő valamit? mi renddei^és sikerrel ment végbe gyűlésük? erről az egyházmegyei kormány nem értesíttetett. Tehát, hogy miért költekeztek az alig kenyérre virradó szegényebb sorsú tanítók? miért fáradoztak a gyűlésre? mire töltötték el három, négy s több napjaikat? hivatalosan nem tudom, s erröi még ezután számolandók. A mint azonban ismerem az egyházmegyei tanítók becsületérzését és igyekezetét: az egylet és értekezleti gyűlés dugába dülésének okát nem a haladás iránti közönyösségükben, lelketlenségükben vélem ; hanem az egylet s gyűlés gyakorlati nehézségeinek, utazási költekezés, gyüiéstartási pénztár fentartása ki nem állhatásának, az anyagi mostoha helyzetnek , jövedelmük csekélységének, ezenkívül a sikertelenségnek, a kezelésseli meg nem elégedésnek, a jó rend hiányának, és minthogy időnkben a magas kormány is minden összejöveteleket különösen szemmel tart — a tanítók eszélyességének is tulajdonítom. — A jó alapra épített épület meg szokott állani, de a melynek jó fundamentoma nincs, annak dűlnie kell. — Tehát minthogy az egyletnek sem feje, sem füle, sem farka nem volt: visszavonultak tőle a tanítók. Pedig kár, hogy az egylet dugába dült, mert ha célszerűen fen tudott volna állani: a tanítói kar kölcsönös és bizalmas testvéri értekezésének ez vagy amaz tanítandó tanbani fenakadási — honn szorgalmasan feljegyzett esetek felhozásának, tárgyalásának, az eszmecseréknek a kölcsönös képesítésre s épületes tanításra csak üdvös eredményei lehettek volna. A minthogy csak sajnálható is volna, ha akármi talán eshetett rendetlenség miatt a könyvek kezelésében, vagy akármi nem kellemetes érintkezés miatt elkeseredettség arra vinné a tanítói kart, hogy a megszerzett könyvtárt eladnák. Kincse az a tanítói karnak, és emlékoszlopa koruknak az utódok