Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-04 / 5. szám

Belföld. Magánynéxeteiiii a Sehiiecz-Keszterezehmiyai emlékirat Körül. A mint a selmecz-beszterczebányai iskolai ügy a legközelebb mull egyházkerületi gyűlés alkalmával Pesten fölmerült, egyike voltam azoknak, a kik oda szavaztak, hogy az ügy mindkét felől a hely szinén vizsgáltassék meg, mert mint meggyőződésnek és nem vak hitnek az embere, mi ellen ev. egyházunk is nyilván tiltakozik, Pál Thes. 5, 21. í. Kor. 10, 15., csak igy vártam biztos, megnyugtató eredményt. Ez igy megtörténvén, egyéb sem marad hátra* minthogy most már ez az ügy mint száraz tény, távol minden hivatalos szintül, lapok utján is komolyan vittassék meg. miszerint egyes esperességek e nagyfontosságú s mindnyáj uakat igen közelről érdeklő tigy érdemében ily kimentő niagányelőzniények után, annál lelkiismeretesebben és szabadabban nvnjtbassék be annak idejében hivatalos Írásbeli jelentéseiket. Szólok tehát e végre én is nem hivatalosan. hanem magánykörömböl, mintáz iskolai közügynek egyik barátja, szólok pedig higgadtan, őszintén, részrehajlás nélkül,szemeim előtt tartva: amicus miln Plató,amicus Aristoteles, raaxiiue amiea vcritas. Hiszem, hogy e szerény magánjTölszólalásom legkevésbé sem fog vétkül fölrovatni, a prot. egyházi s iskolai lapnak különben is föladatai közé tartozván, hogy az egyház es iskola körlili eszmék tisztuljanak, s az elvek szilárduljanak, vagy is a jobb győzzön.— Kimondhatlanul jól hatott reám a sclmeczi emlékiratban azon pontosság, mely a tőkék elosorolása, kezelése, s általában a pénzügy kimutatása körül kitűnik, az a kegyelet, melylyel a. selmeczi ev. közönség a múlton csügg, 9 az a forró, csaknem rendkívüli ragaszkodás, melyet tanodája irányában a jelenben tanusit, s melyet ugy a múlt, vajamint a jelen korban is több fényes áldozatokban nyilvánított. Valóban, a ki mind ezeket figyelemmel olvassa, kell, hogy a szívnek legbensőbb redöjéig áthatva legyen ; a derék selmeezieket dicső tetteikben, kitartásukban bámulja, s az Istent, a kinek az atyai kegyelme a selmecziekben oly bö mértékben nyilvánult, teljes szivéből áldja. Általában az egész selmeczi emlékirat, oly kiegészített, valami, hogy már ahoz többet aligha lehetne adni, s oly ügyesen előállított, hogy az első pillanatra bevehetleu vár, s réstörést nem szenvedő bástyaként tün föl előttünk. De minden ragyogó eiőnyei mellett sem mondhatom emberi gyarlóságtól mentnek. Az ingerültség sötét folt gyanánt tün föl benne, s az előbbi hatást nagyon gyöngíti. Fájt nekem a superintendentiát bele szőve, s mintegy megtámadva látnom. Én ha ugy vagyok, mint a selmecziek, ezt nem teszem , részint mivelhogy ez a superintendentia fő egyházi hatóságunk, és mint ilyennel igy elbánni, az ildomossággal nem a legjobban fér össze, részint mivelhogy ez a superintendentia a selmeczi tanodát gyámolította s gyámolítja is, részint mivel hogy az Istenben boldogult selmeczi áldottemlckü lelkész, és néhai érdémkoszorúzott superintendens irányában is tettleges kegyeletet nyilvánított, részint mivelhogy egyébb teendői mellett többet tán nem tehetett, elviselhetlen terhet magára vállalni szinte nem akart, vagyha tehetett volna is, az ügyet egy kis időre elhalasztani tanácsosnak vélte, a mi felől a későbbi idők legjobban fogják igazolhatni. Azt nem is említve, hogy azt támadom meg, a kitől segedelmet kérek. A beszterczei emlékirat a selmeczihez képest egészen egyszerű, rögtönzött, s távol minden ingerültségtől, a folyvást növekedő pénzbeli erőnek a kimutatására, mindenek felett pedig az ott szükségeltető tanodának az elismertetésére szorítkozó. Mely félhez csatlakozzunk most már? Selmeczhez-e avagy pedig Beszterczéhez ? Tájékozzuk kissé magunkat. Hogy Beszterczebánya bővebb pénzforrást bír előmutatni, mint Selmeczbánya, az előttem még nem döntő, mert | nem a pénz az, mi minket intézkedéseikben mindenek fe[ lett szabályoz , hanem a pénznél sokkal magasabb valami. Hogy Selmeczbánya három százados történetére s érdemeire hivatkozik, dicső ugyan, are perennius monumentum, de magában szinte nem döntő, mert ha mi élni és foly! tonosan virágozni akarunk,akkor nekünk nemcsak a múltat, nem csak a kivívott érdemeket, hanem mindenekfelett a kiáltó ev. jelen közszükséget is szemeink előtt kell tarta| nunk, különben ha arra jól nem ügyelünk, hogy egyetemes ev. szempontból hol szükségeltetik a tanoda legjobban? akkor a nélkül, hogy abban a pillanatban tán éreznők, magunk alatt vágjuk a fát. Mi hát az selmeczi és beszterczebányai ügvben a döntő ? Az, hogy hol szükségeltetik az a tanoda ev. szempontból tekintve az ügyet jobban, Selmeczen-? vagy pedig Beszterczebányán ? S hol fogna jobban kamatozni az egyháznak és az emberiségnek, itt-e vagy amott? Ha Selmeczen, ám maradjon tovább is ott, támogattassék az Istennek minden fegyverivel; ha pedig Beszterczebányán, a mint azt Beszterczebánya említi, pillanatig sem kédkedjünk annak az áttétele felől, mert csak az a fÖ kérdés: Hol szükségesebb itt-e vagy amott? S hol fog kamatozhatni az ev. egyháznak és a hazának bővebben itt-e vagy amott ? Hogy ennek valósággal igy kell lenni, mutatják a példák ugy a múltból, mint a jelenből is. A nébai wittenbergi egyetemet Haliéba tették át. Miért? Kétségkívül azért, mivel azon a vidéken jobban szükségeltetett, A midőn ez a változás történt a wittenbergiek szinte elmondhatták volna, ne illesetek minket szentségtelen kezekkel, mert im itt Luther és Melanchton tanítottak, tehát érdemnek, történelemnek, kegyeletnek a szentélye ez, azért mégis csak áttették, igen ám, mert az ev. közérdek ugy kívánta. Egy más példát hozok fel alföldről. A mostani szarvasi tanoda Mezőberényböl tétetett át Szarvasra. Eléggé fájlalták ezt a herényiek, eléggé hivatkoztak ők az érdemre, a történelemre, és mindenre a mire csak hivatkozni birtak, azért a békési Esperesség még is csak Szarvasra tette át. Miért ? azért mivel az Esperesség java ugy kívánta. Tehát maga az élet is igazolja, hogy a tanodának oda kell szállitatnia, a hol az legjobban szükségeltetik, a hol abból az ev. közönség legtöbb szellemi hasznot várhat. Es ha mi iskoláink elhelyezése alkalmával e döntő, s az élet által is eléggé igazolt szempontból kiindulni nem fogunk, vájjon mi lesz akkor annak a következménye? Az hogy nagyaink s értelmesbeink, látván, hogy minket nem annyira a közügy, mint inkább a helyi viszonyok, barátságos összeköttetések és régi emlékek érdekelnek, egyházi és iskolai közügyeinktől lassan elfognak vonulni. Kérdem, ha vájjon célhoz fog e ez vezetni minket? Azért is midőn nagyszerű eszme forog szőnyegen, a milyen selmecz besztercze is, vetkezzünk ki olyankor minden sztikkebltiségből, ne játszék akkor a komaság, barátság, helyiség, hanem a közszlikség, és az abból reménylliető szellemi haszon főszerepet, különben sem Isten, sem világ, sem saját lelkiismeretünk előtt bátran megállhatni nem fogunk, a növény, melynek az ápolására hivatva voltunk, saját kezeink közt fog elhervadni. Salus publica supprema lex esto! A selmeczi atyafiaknak az érdeme és dicsősége akár jobbra, akár pedig balra talál fordólni, a kocka azért elvitázhatlanúl megmarad, a superintendentiát pedig ebbeli joga szabad gyakorlatáért, mihelyest azt jónak, üdvösnek találja, elitélni szinte nem lehet. Horváth Sámuel. Helyén látjuk itt egy másik közlésből, melynek elejét több okoknál fogva közre nem bocsáthatjuk, e tárgyra vonatkozó következő észrevételeket közölni. Szerkesztő. Még egy pár pont van, melyre hitem sorsosainak fi-, gyeimét felhivni bátorkodom.