Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-04 / 48. szám

lön , hogy a belső személyek conventionalis földje ugy te­kintetvén, mint redemtioualis föld, a legeltetési jogilleték is , aboz mért arányban rendeltetett nekiek megadatni — még pedig eladhatási joggal is. Egyébiránt — fájdalom ! — e föld és legeltetési jog — adásbeli szűkkeblűség nem csupán a kúuhegyesi egy­házat és nem csupán a pórtömeget terheli. A Nagy-Kunsá­gon egyházunknak legértelmesebb és legtekintélyesebb vi­lági tagjai, egyházvidéki ülnökei is abban a hitben élnek, hogy az 1836-diki országgyűlés által e tárgyban hozott és — legalább a legelői illetőségre nézve egyházkerületünk­nek világi ur-ülnökei és elnöke által is érvényeseknek is­mert végzések és határozatok a jász-kúnsági községekre nézve semmi kötelező erővel nem birnak, minélfogva az itt létező egyházak vagy egyházi személyek semminemű föld­birtokot vagy legeltetöi jogot nem követelhetnek : sőt a már használatukban lévőktől is, ba és mikor a községnek tetszik szabadon megfosztathatnak; a minthogy egy nagy­kunsági különben fényes helv. hitv. egyház, az ezelőtt né­hány évvel történt tagosítás alkalmával nemcsak nem sza­porítá az egyházi személyek conventionalis földjét: de még a mi birtokukban, azaz használatukban volt, azt is elvcvé tőlük, — min való boszuságában egyik belső személyök hivataláról le is mondott, kétségkívül ama polydorusi sza­vak jutván eszébe: „Heu füge crudeles terras, ftige littus avarum!" Csupán a két lelkésznél hagyta meg conventio­nalis földjöket azzal a záradékkal, hogy ezt csupán az ö .személyöknek adják , nem a hivatalnak. —• Azonban bizo­nyos számú marhák legeltetésérei jogot ezeknek is nem a város határán, hanem egy szomszéd bérlett pusztán en­gcdének. Az eddig említett pénz- és gabona-féle egyházi adó vagy jövedelem nemei rendszeresek és állandók, melyek egyenesen az egyház pénz- és mag-tárába folynak : de van­nak ezeken kivül az illetőktől egyes esetekben az egyházi személyeknek, úgymint lelkészeknek, kántornak, első fita­nítóknak, leánytanítóknak és a harangozóknak adatni szo­kattak. Nevezetesen a lelkészeknek kereszteiési beírásért 12 pkr.; házasok egybeadásakor vőlegénytől 1 frt. 12 pkr., menyasszonytól 12 pkr.; halott elpredikálásáért 1 frt. 12 pkr.; anyakönyvi kiiratokért 24 pkr. Születik pedig éven­kint körülbelöl 250, házasodik GO pár, meghalálozik 180, kiknek harmada, azaz GO prédikációval temettetik. Kettő lévén a lelkész, e stoláris jövedelem is kétfelé oszlik. Ki­vévén pedig olykor a halott elpredikálást, a többi papi functiokért felettébb ritkán adatik több a rendes tartozás­nál. — A kántor kap énekszós halottért 10 pkrt, ugyanak­kor a kántornak énekelni segítő 10—12 iskolás gyermekek Összesen 8 krt. — Predikációs halottól mind ezek, mind amazok kétannyit kapnak. — Az ugy mondott oratiók és kettős prédikációk apródonkint kimentek a szokásból: azok helyett pedig az énekszós halottakra nézve a kántor általi verses búcsúztatás jött divatba, melyért ő szabad alku szerint vehet, a mit akar,— rendesen 1 pfrtot szokott ven­ni. — A halottaknak csupán énekszóval és papi könyör­géssel való eitakaríttatása pedig még ez ideig nálunk nincs szokásban. Iskolába járó gyermekeiktől űzetnek a szülők, a fi­gyerinekektői ugyan, mindnyájan az első tanítónak vagy rektornak fejenkint l véka búzát és 20 pkrt.; a leánygyer­mekektől azok tanítóinak l /< i véka búzát, y2 véka árpát és 20 pkrt. A leányok adnak még ugy mondott canikularis csirkét is, melynek váltsága ez idő szerint 10—12 pkr. — Vannak pedig íitanoncok kerek számmal rendszerint mint­egy 300-an, leánykák valamivel kevesebben. — Ha már azt vesszük fel, hogy a mely helységben vagy községben a gyermekek 6 évig kötelesek iskolába járni, ott az iskolába járók szán a legalább is tartozik tenni a lelkek számának Vs részét, ennélfogva egy 7000 lélekből álló gyülekezetben a mindkét nemen lévő iskolás gyermekek száma mintegy 875 tartoznék lenni; látni való, hogy az iskolaképeseknek majd egyharmadrésze elmarad. — Ennek oka nem ott rej­lik, mintha a városon lakók nem adnák fel 6 éves gyerme­keiket iskolába, mert a tavaszonként feladatni szokottak száma mindkét nemből 70—80-ra megy: hanem részsze­rint ott, hogy a szegényebb sorsú szülök kénytelenek csa­ládostul a távol tanyákon lakni, melyeken élelmöket, kivált a közelebbi időkben dohánytermesztésből nyerik: részsze­rint ott, hogy a városon lakó szegények is nem birván gyer­mekeiket táplálni és ruházni, korán kiveszik őket az isko­lákból, vagy magok mellé vévén őket segítségül, vagy más­nak adván szolgálatba. Es ez olyan baj, melyen az elöljá­rók erélyessége sem könnyen segíthet. Nem igen lehetsé­ges itt tanyai iskolát állítani, mert a tanyák igen 3zélylyel vannak szórva: s ha még a városban lévő tanítók sem igen kapnak tisztességes fizetést, hát a tanyai tanítókat ki és miből űzesse. A vasárnapi vagy ismétlő iskolákra nézve is az a baj , bogy se hely nincs hozzá, se tanító, mert az ily csupán szellemidolgokra nem igen szeretünk áldozni.Egyéb-i iránt azoknak, kik a tanítás gyenge lábon való állása miatt sohajtoznak, szolgáljon némi vigasztalásul, hogy bár a cél­szerű tanítás és jó nevelés igen üdvös és szükséges dolog ; de csakugyan attól sem lehet várni mindent, az sem vál­toztatja meg a természetet. Láttam már én tanult: de a mellett igen rosz erkölcsű embereket, kik ha elméjöket a tanulás által ki nem raffinirozták volna, sokkal kevesebb kárt tettek volna az emberi nemnek ! Láttam jámbor szü­léknek elvetemedett gyermekeiket! Láttam viszont iskolá­zatlan : de a mellett jóérzelmű, istenfélő, böcsületes nap­számosokat, földmívelőket, iparosokat! Láttam hollónak galamb fiát. Azért hát ne emeljünk bálványt a nevelésből és ne akarjuk magunkat Istenekké tenni, mert bizony meg­szégyenülünk és a hatalmas természet sokszor meghiúsítja a gyarló embernek legszentebb törekvéseit is. — De tér­jünk vissza tárgyunkra e kitérésből. — A harangozok, kik hárman vannak, kapnak halotti harangozásért az illetők­től, ahozképest, a mint 1, 2, 3 vagy 4 haranggal harangoz­nak, 4, 12, 30 vagy 40 pkrt., mely dij közöttök egyformán ; osztatik fel; mikor 4-el harangoznak , l /4 a segédnek ada­tik. Szoktak pedig harangozni az énekszósnak rendszerint a temetés napján egy kis haranggal három ízben, u. m. ' hiradóra, a mi csendítésnek neveztetik, reggeli istenitisz­telet után, ezután a halottas házhoz lemenőre vagy gyüle­kezőre délelőtti 10 vagy délutáni 3 órakor, végre a teme­tőbe kikisérőre. — A predikációs halottnak nagyobb és több haranggal harangoznak a már említett háromszori ba­rangozáson kivül a temetést megelőző napon délbe, és a te­metés napján a templomba gyülekezésre. Mostanában szo­kásba jött néha az énekszós halottnak is több haranggal és délben is barangoztatni. Teljesítenek még az egyház hívei némi szekeres és ké­zi munkás szolgálatokat Í3, mint pl. 17 öl fa hazahozását a mintegy 1V2 mföldnyirelévő tiszapartról T.-Abádról; az isko­lák fűtésére megkívántató szalmahozás; azon kivül mikor a szükség kivánja, az egyházépületek körül kívántató szeke­res és kézi napszámokat. — Végre mikor valamely tetemes költséggel járó kiadás kívántatik, pl. paplaképítés stb., az a jövedelemhez képest kivetett egyházi adó által fedeztetik. Lássuk már az egyházi épületeket cs az egyház szol­gálatában álló személyzetet. Az egyházi épületek között mind rangjára, mind nagyszerű voltára nézve méltán első helyet foglal templomunk, melyhez hasonló sem a Nagy-Kúuságou, sem a környékben nemcsak a reformátusok: de a katholikusok templomai között is nem létez. Ennek épí­tése kezdődött 1828-dik évben valami nem nagyhirü Heves városabelMtömives Grizner által. Alapköve letétetett 1830. őszén. De a közbejött mostoha évek miatt több ízben félbe­szakadván az építés csak 1848-dik évben végeztetett be, a már előttünk hitelét vesztett és az építéstől elmozdíttatott Grizner helyébe választott egri jeles kömívesmester Strei­melvöger által. — Alakja ezen templomnak egyszerű hosz­szukás, homlokzata vagy eleje keletre, félkörű hátulja nyu­gotra lévén. Szélessége 12, hossza 30, fala magassága 10 öl. Világosságot 3 öl magasságú 14 roppant ablakon s ezek fe-48. «z.

Next

/
Thumbnails
Contents