Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-04 / 48. szám

ba eleintén gyakori lehet) mutassa fel a hibát. Károly! te ezt a szót: „atyja" így írtad le „atya1 4 ! jól van-e ez így, így ejtettem-e én azt ki gyermekek? nem, azt nem ugy kellett Ieirni, mert az személyraggal van! Pál! te ezt a szót: „jóltevöje" nem irtad össze, külön mondtam-ecn azt? nem, milyen szó tehát az ? összetett szó, azt együvé kell irni! D! te ezt a szót: „megbünteti-e" összeírtad, mi a szóvégén az az e ? az kérdő kötszó ! Hogy szoktuk azt a szóhoz függeszteni? egy - (kötjel)-lel! K! te ezt a szót „Nem," kis betűvel kezdted, ugy kellett-e? nem, mert pont után mindég s a kérdés és felkiáltó jel után is többnyire nagy betűt írunk! D! te ezt a szót: „keményebb egy b-vel irtad, ugy kellett-e? nem, mert a középfok ragja bb, abb, ebb stb! írjunk tovább. „Isten az emberek szivét vidámítja borral, elégíti ke­kenyérrel. Az ember porrá lesz, mert porból vétetett." K! te ezt a szót: kenyérrel, egy r-rcl irtad, mi ott a rag? vei! mi történik azzal? az a tő utolsó betűjévé haso­nul! stb. Az ilyen gyakorlatok fokozatosan történnek, előbb csak olyan szókban mutatjuk ki a hibát, melyekben már az nem szabados; mikre még szabályt nem tudnak a ta­nítványok, azok mellőzendők, mert haszontalan mutatjuk ki a hibát, ha okát nem értik a növendékek. A hibákért kezdetben ne adjunk fenyítéket, de ha észrevesszük, hogy az sietség vagy figyelmetlenség miatt történt, — akkor igen, a gyermek lelkületéhez mértet. Látni való, hogy e gyakorlat már nem kezdetleges, hanem folytatása hosszabb előzménynek ; nem is akartam minden kissebb mozzamát átkísérni az ily tanmodornak, egy két mutatványból következtetést húzhatni az egészre. Azonban ne elégedjünk megázzál, hogy csak magunk mondoljunk a gyermekek előtt; írassunk velők is elébb egyszerű, majd bővített stb. mondatokat. Adjunk eléjök rosz irást is, hogy azokban felkeresvén a hibákat, — irják le helyesen. Fogékony a gyermeki elme, sokkal könnyeb­ben hajlítható, mint sok ügyszeretet nélküli ember vcli. Csak türelem és kitartás a bibelődésbez, — e nélkül nép­tanító kevés sikert várhat. Én ugyan hiszem, hogy ezen általam felmutatott mo­dorban — habár kissé ellitőleg is — sokan működnek, de a tanítói ügyes tapintat különféle eszközökkel is eljuthat egy ugyanazon célhoz. —• Annakokáért rövid felszólaláso­mat, (óhajtanám inkább beleszólásomat) ne vegyék valami uj gyanánt az illetők; ne vegyék vezényszónak azt, a mi csupán a nép jóléte s a nemzeti nyelv szeretete érdekében igénytelenül akart elhangzani. — Kik crösebb hangon tud­tak szólani, szóljanak, mert az idő halad előre! Népiskolákban is sokra lehet menni a magyarnyelv tanszerü ismertetése-, s begyakorlásában; ezen tapasz­talat cikkem ekjén emelt vádamat — a nyelv helytelen használata tekintetében— szintén hihetetlenné teszi, dc valónak marad az mégis, és pedig olyannak, melynek nem valóvá tételére a legfőbb eszköz: a nyelv szeretete, kegye­lése, és ez által a nemzetiség felvirágoztatása. Fejes István. BELFÖLD. Legújabb vallási mozgalmak Magyarországon. Krisztus-követők. Nazarénusok. Az actio rcactiót szül. Ez igazság. — Ugy hiszem, nem szükség első pontomat nemzetem múltjából bizonyítgatni, elég, ha az ujabban felmerült vallási mozgalmakra utalok: az anyagiság terén megcsalatott Amerika megcsókolta a bibliát, keblére öleié Krisztust, a mélyen szerető és szere­tett szép lelkű üdvözítőt. — A protestáns Európa figyelni kezd, s a megdöntött hamis rationalismus romáin építni kezdi a mély s boldogító vallásosság, az igazbitüség tem­plomát, hol az ember Istenben s az Isten az emberben él. — János, a szeretett apostol szelleme kire­pült valahára a holt betűk h i e r o g 1 i p h a i kö­zül, s Pállal kezet fogva (?) lelkesíti a világot, hogy csó­kolja meg a bibliát; és értelmét vésse szivébe, de melyen. —• Ezt pedig azon jéggé fagylaló vallási hidegség szülte, mely bemocskolta homlokunkat, meggyalázta értelmünket, meg szivünket, megfeszítette Krisztusunkat. A megragadó eszme megtalálta apostolait ugy a kö­zépmiveltségüek, mint a nagytisztcletii tudósok közt. — Kinek eddig is volt bibliája, elővette, megtisztogatta a szé­gyenportól, és el kezdé olvasni, először ugyancsak magá­nak, azután családjának, végre az egész világnak. Kinek nem volt vagy nem lehetett bibliája, vett és olvasott olya­kat, miket még eddig szeme nem látott, fiiIc nem hallott. Az egyszerű és igénytelen mesterlegény, a kevés ismeretii iparos megállt munkája mellett, és elkezdett gondolkodni a halottak és olvasottak felett, — Figyelni kezdtek Ncmet­honra, mely így szólt: „Csókoljátok meg a bib­liát, — hallgassátok Jánost, a szeretet nagy apostolát, — és ha sem Pcter, sem Pál nem tudott teremteni egy akolt és egy pásztort, hát majd teremt Játios. Ebben fogjunk ke­zet: Szeressük egymást!" És ez eddig szerintünk is igen helyes, mert közohaj­tásuuk nyert c korszerű szavakban kijelentést. . . . Dc a XIX. század mystikusai félreértették a hirdető­ket, pedig azoknak lábaik kellemes, szép és gyönyörű­séges !! . . Ez a pont világosítást követel. . . . Tudtunkkal a vallási ferde mozgalmak tercn leginkább mesteremberek, philozophus csizmadiák s több ezekhez hasonlók állanak. Ezeknél elözöulvén az érzelem az értel­met, csoda c ha megdöbbenve a hétfejű fenevadtól — a vallástalanságtól — másik túlságba estek és: a betűnél megállva, az isteni értelmet nem keresik. Nem tudván: „hogy a, betű megöl, s lélek az a mi megelevenít." — És így ha ezt hallották : Jánost kövessétek! az c szónak fenséges értelmét nem értő tömeg elhagyta Pétert, el Pált, mintha bizony minden sub­jectiv vallásos ötletnek maga érvényitése végett okvetlen szükség volna kilépni a meglevő egyházakból! . . . Nem, oh nem ezt akarták a széplelkü felszólalók! de fájdalom! most a szándéklott egy akol helyett leend három, u. m. Péteré, Pálé, és Jánosé! Ez így nem helyes, testvéreim! hisz tudnotok kell, hogy cz csak így helyes : hit, remény és szeret..... Nem ki, de be kell ezeket vinni egyházainkba. A jó egyházunkban is megfér; a rosz pedig semmiféle létre nem érdemes. Ha ezt hallják: Térjetek vissza a bibliá­hoz! ezt az együgyűek közt levő farkasok így magyaráz­zák : Tehát lc a formalismussal! nem kell templom, hisz az Ur nem lakozik kézzel csinált templomokban' nem kell pap! hisz mi mindazok vagyunk! — Ugy kell tenni, mint a bibliában van: azért ha jobb felül arcul csapnak, fordítsd a bal feledet is; ha felső kabátodat kérik, add oda az al­sót is. — Ez a betiihözi ragaszkodás, — melyre pedig, hogy van köztök példa, majd alább megmutatom — bocsánat a hasonlatért, ép oly érthetetlen jelen körülményeink közt, mint mikor a Mózes törvényeihez makacsul ragaszkodó héber Magyarországban sem eszi meg a sertvéshust, holott ez csak Palestinában lehetett veszélyes rájuk nézve Maga ez a secta „Krisztus követő i"-nek nevezi magát mintegy praejudiciumául a többi egyházaknak. Barátim! testvéreim! ne, ne mondjátok ezt, hisz mi is azok vagyunk, azok akarunk lenni. — Vagy tán ti valódi szeretettel viseltettek a theanthropus és tudománya iránt ? Áldás és béke veletek! De hát szükséges volt-e ezért ön­zővé, titkolódzó Esscnusokká lennetek?hisz velünk együtt is imádhatnátok az Urat teljes szívvel, lélekkel és minden erőtökkel .... Hogy pedig valaki azt ne mondja, hogy én csak theo-

Next

/
Thumbnails
Contents