Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-27 / 47. szám

telennek kívánja tekintetni azért, mert a pályázók nevei köztudomásra jutván— a miatt, mert „n. t. esperes ur a szerzőktől a maguk megneveztetését kivánta — a birálók „részrehajlás s egyéb személyes vagy más tekintetek befolyásától nem lehettek mentek." E bókot legelőször is n. t. esperes ur köszönheti meg V. urnák, szépen jellemezvén öt mint titok-elárul ót. Nem édes V. ur, nem esperes ur által , mert az nem is kivánta a szerzőktől maguk megneveztetését, hanem vagy a szerzők gyarlósága — nem állhatván meg talán, hogy pályázásukat a hozzájuk közelebb állóknak meg ne súgják, — vagy a pályaművek másolói híresztelése által jött a szerzők nev evilágosságra. Igaz, hogy ez kényes helyzetbehozta a biráló választmányt, de azért még sem lehet részrehajlással vádolni, mivel hogy melyik mű melyik szerzőé, azt nem tudhatta s mivel mind a 4 pályamű megbukott. Ezen vádat V. ur akkor emelhette volna, ha az övén kivül valamelyik mű dijaztatott volna, és csak ebben az esetben. De ugy látszik V. ur azért hiszi részrehajlónak a b. választmányt, mert a pályamüvek mind tanítókéi voltak. Ugyan édes V. ur! ne higyjen bennünket lelkészeket tanítófalóknak s oly elfogultaknak, hogy a jót, ha az nem hivataltársainktól eredt is, el nem fogadnók, ne higyjen a népnevelés iránt annyira érdekteleneknek , hogy az annak emelésére szolgáló eszközöket csak azért, mert. tanítótól eredtek —• visszavetni kislelkiiek volnánk. Ez fájdalom! — önök közül soknak ül fejében — mint kisértet. Egy van, mit V. ur pályaműve bírálatában hibául elismertünk s ez azon kifejezés : „tanrendszere tantervvével ellenkezik," — tanmódot vagy tanmódszert kelletvén irni tanrendszer helyett; — no de ki is kapjuk érte, — szép nemes modorban , •— a magunkét. Hogy ez nem másként, csak fogalomzavarból eredhetett, azt V. ur gondolni sem akarja, — pedig ő szinte oly hibát követett el, midőn azt mondja: a biráló vá lasztmány „tantervet akart mondani tanmód vagy tanrendszer helyett." De mi azért távol legyen, hogy fogalomzavart, homályban tapogatást. fognánk V. úrra, mert nem hihetjük, hogy tanmód és tanrendszer egy fogalom volnának előtte. De lássuk a birálat egyes pontjait. 1. A tanításból minden mechanismust kiakar küszöbölni, mégis az első osztályban mindjárt az uri imát, apostoli hitformát, tizparanc 8 o t diéta n dó kívánja tanítani. Itt V. ur azon — igazi nevén nevezni nem akaró — ész revételt téve: „at. b. választmány neheztelni látszik a felett, hogy én minden mechanismust ki akarok küszöbölni," — s „bátran bevallva azon elvét: semmit sem tanítani értelem nélkül" —„hogy egy szó se adassék az emlékezet elé olyan, melynek képzésével az értelem meg nem ismerkedett" — oltalmazza a mechanice tanítást, — melyen eddig mindég értelem nélkül való tanultatást szoktunk érteni;— mert „hát nem lehet és kell is kis gyermekeket apró kis versekre, köszöntökre, imákra stb. tanítani." — Igen, édes V. ur! lehet a gyermeket rövid imákra, melyek az ujabb időben szép számmal találtatnak s a gyermek felfogásához alkalmazottak s versecskékre tanítani, de nem az uri imára, melyben vágynák tételek, melyeknek felfogására — bármint vitassa is ön — a gyermeki értelem elégte len, s melyeknek magyarázatára — ha ön hamarjában felszólíttatnék — egypárszor megtörülné homlokát, bármily jeles szentírás magyarázónak tartja is magát. —• De nem is gyermekek szájába adta azt nagy mesterünk a Jézus, hanem imamustrául. Hát miért annyira érdektelen a nép ezen minden imák imája iránt, mit istenitisztelet alkalmával szomorúan tapasztalunk, hogy énekét ia rendesen annak elmondása alatt keresi ki — igaz, hogy a tanítók is — nem mondjuk általánosan — az alatt rakják az ének számot — hanem ha azért, hogy kiskorában gépiesen betanulva, annak mélységét meg nem lábolhatja. Ugyan ez áll sok részben a 10 parancsról is. Igaz, hogy — mit védirásában is említ — előadja V. ur az errevonatkozó tanmódot, — de hisz épen itt a contradictio, hogy máskép cselekszik mint beszél, —- tanmódjában alkalmilag, tanrendszerében dictandó tanítást tervez. S ha ez így van — pedig így van — hol itt az egyoldalú felfogás s szándékos el ferdítés. Azt szeretné tudni ön, mi tárgyakat ajánlunk az első osztály számára vallástanításul? Ha nem elég az embervilág szemlélése, ott vannak a szent történetek. 2. Az olvasásra nézve azt mondja a pályam ü stb. Ugy van édes V. ur! Ön azt mondja tanmódjában hol az olvasástanításról értekezik, hogy az első félévben a betűk és hangok ismertetését megkezdeni nem ajánlja, a 2-dik év első felében pedig már kátét ád a gyermek kezébe. Mi pedig azt mondjuk, — hogy rövid félév alatt nem lehet oda vinni a gyermeket, hogy — mi a könyvnélküli tanítás nélkülözhetetlen feltétele — folytonosan s értelmesen olvasson. No de ezt ön sem tervezi, hanem hogy egyszerű mondatokat lassan olvasson. De hát e las san olvasással, hogy tanultat be nem egyszerű, hanem körmön datokat a már dogmát is tartalmazó kátéból ? Sehogysem, még akkor sem, hanem a régi betűztető hanem a hangoztató módszert követve előbb beszélni, a mondásokat szétszedni, hajszál, görbe, függőleges stb. vonalokat irni tanítván előbb a gyermeket — kezdi meg a 2-dik félévben az olvasásnak irássali tanítását. Hogy : ez önnek sem sikerül, bizonyítja az iskolájáról beadott körlelkészi tudósítás, mely szerint a hangoztatva tanításban nem igen sze| rencsés. A könyvnélküli tanítást illető s felhozott Ítéletére Salzmannak szabadjon kimondanunk azon kételyünket, hogy azt aligha 6—7 éves gyermeknél kivánta alkalmazni. 3. A zsoltárok, dicséretek tanulása által a gyermeknek erejét t ú 11 e r h e 1 i, s Ő t lenyűgözi. V. ur protestál a zsoltár kifejezés ellen, mint a mely pályamüvében seholsem fordul elő. Ám legyen ugy; de ott vannak a dicséretek, melyeknek rendszeres s mint szokásban van — értelem nélküli tanultatását, midőn különben is a reál tanokkal eléggé el van foglalva a növendék, terhelőnek s a tantárgyak közül ltihagyandónak nem tartanunk lehetetlen. Igen, ha ugy tervezte volna a dicséretek tanítását, hogy p. o. a teremtésről tanítván, magyarázatul s magyarázva feladná a 90-dik, —Jézus születéséről beszélvén a 64-dik, szenvedéséről a 12-dik dicsére| tet, stb. akkor egészen máskép szólt volna bírálatunk. 4. A bibliát szorgalmasan kívánja olvastatni s a lehető legkimer ítőbb magyarázattal kisértetni, melyre a tanítók nagyobb részét képesnek nem tartjuk." E pontra V. ur egész jeremiádát ir a szegény tanítók és még szegényebb tanulók felett s azt mondja, hogy a biblia magyarázatához a józan ész legszükségesebb. Természetesen , az nem örültek kezébe való. De csak mégis engedjen meg édes V. ur, ha kimondjuk, hogy a biblia magyarázátához a józan ész mellett még tudomány is kívántatik. Hiszen ha a józan ész elégséges a bibliamagyarázathoz , miért tanítják éveken keresztül az alioz megkívántató segédtudományokat s miért készítik arra elő nagy buzgalommal az ifjakat? Minthogy tehát a biblia kimerítő magyarázatához tudomány ís kívántatik, s ezen tudománynak a tanítók nagyobb része nincs birtokában : nem késedelmezünk újra kimondani, hogy a biblia kimerítő magyarázatára a tanítók nagyobb részét képesnek nem tartjuk. — Egészen máskép áll a dolog, ha csak egyes erkölcsi mondatokat veszünk fel 8 azok felett elmélkedünk a növendék előtt. 5. Az egész természetrajzot egy év alatt kívánja elvégeztetni. Nagyon kedvenc paripái (bocsánat e kifejezésért) V. urnák azok a beszéd- és elmegyakorlatok, már 3-szor lovagolván azokon maga mentésére. De édes V. ur, hiába utasítja ön a tanítókat tanmódjában erre vagy arra, — sokan lettek volna, pályamüve elfogadtatása esetében is , kik azt el sem olvasták volna, hanem ragaszkodtak volna a tanrendhez, abban pedig egy szó sem lóvén két osztályban a természetrajzról , csakugyan szépen elmellözték volna azt. Hogy a természetrajzot a 3. osztályban kezdve a 4-ben végzi be s ez 5 ember figyelmét kikerülte volna, szinte hihetetlen. 6. Az iskolai cursus 6 év stb. Ha igaz volna is, mit V. ur állít, hogy nincs eset arra, mikép egyházmegyénkben valamelyik iskolában 6 éves tanulók ta