Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-11-20 / 46. szám
kekrej katonákra, s tehetlenekre kihagyatván, marad egy millió biztos szám. Ez egy millió lélekre a kiadás egyharmada (fejenként 67 ujkr., mintegy 40 pkr.) kivettetvén, bejö évenként! . . . . 670,000 A lelkészek és isk. tanítók birtokában lévő földek, (a lelkészekét '/a , az isk. tanítókét i /Á telekre vévén), egy telket egyremásra 40*) holddal számítva, holdankint 4,5,6 pfrt. *) haszonbérrel, behoznak évenként 251,190 Maradna tehát fel a birtokra, és arra, a mi birtokot képvisel 1.088,810 Vegyük most az ifj. báró Vay Miklós, e lapok 29-dik számában olvasható számítását, a melyről fel kell tennem, hogy nem légből kapott •, aa 1 pkros adóról azt mond ja, hogy 10 év alatt 2.278,580 pfrtra menne; öt év alatt 5 krjával hozna be 1.139,490 frtot, és így 50,680 forinttal többet, mint költségvetésem szerint szükségünk van. En azt hiszem már, hogy a ki ezer hold földdel bir, 50 pfrtot tönkrejutás nélkül fizethetne az egyház jóléteért. Azonban ne feszítsük a húrt, osztályozzuk a birtokot is, p. o. 1 —100 holdig 6 kr., 100—200 ig 5 kr., 200—300 ig 4 kr., 300—400-ig 3 kr., és itt bizvást megállhatunk, mert 1000 hold után 30 pfrt. bizony nem sok. Ennyit most is adóznak sok buzgó birtokosaink. Ha talán ez egyremásra ki nem adná az 5 krros számítást, pótlékul számítható az úgynevezett honoratiorok, kereskedők, s iparosok egy frt. államadó után 4—5 kr. adójuk. Ezekből világos, hogy adózási rendszerem, a nélkül, hogy bárkit is túlságig terhelne, sokat könnyítene a most nagyon terhelt szegény népen, s képesekké tenné őket, hogy jövőben saját egyházuk javára többet adózzanak, a mi által századnegyed alatt, a szegény egyházak rovata elenyésznék a kiadások sorából. A mi végül a pénztárkezelést illeti: bizonyosan nem alap talan egy nagyszerű centralis pénztárra nézve; azon nyilvános aggodalom, hogy háború vagy más — sors vagy emberek által okozandó — szerencsétlenség az egyetemes egyházat igenis érezhetően sújtaná, míg a célszerűen elkülönített pénztárak oly általános veszélynek nincsenek kitétetve. De főtekintetet érdemel az is, hogy a bevételek és kiadások körüli eljárás minél egyszerűbb, s könnyen ellenőrizhető legyen. — Véleményem tehát e tekintetben oda járul : 1. Hogy a zsinatról zsinatra megalapítandó adóösszeg az egyházkerületek s esperességek közt a már irt módon , t. i. lélek és birtokarány szerint felosztatván , mindenik esperesség a reá eső összeget az egyházak gondnokai által hajtassa be, a vonakodukra nézve a polgári hatalom segélye is kikéretvén. A behajtott összegből az esperesség, a lelkészek, segédek, s isk. tanítók illetményeit kivévén, a többletet szolgáltassa az e. kerületi pénztárba; melyből ismét a superintendensek, főiskolák , s gymnasiumok illetményei kifizettetvén, az ezeken felüli összeg adatnék a centralis pénztárba a fölebb 9., 12., 13. stb. számok alatt irt kiadások fedezésére. 2. Minden kerületnek vannak jelenleg kisebb s nagyobb erejű s többféle rendeltetésű pénztárai, superintendensek és esperesek számára tett pénz- vagy földbeli dotatiók. Ezek maradjanak tovább is az e. kerületek kezelése alatt, mint fölebb mondatott, jegyzők stb. díjazására. 3. Ugy szinte az esperességi pénztárak , a hol vannak, s a hol nem volnának, megyei magtárak alakítása — vagy más módon létesítendők, kisebbszerii költségeik, mint jegyzők s küldőt, tek díjazásai — az esperességek által eszközlendők. 4. Az egyes egyházak is megtartván jelenleg létező, vagy ezután előállítandó jövedelmi forrásaikat, az esperességek felügyelete alatt, mint eddig is szokásban volt, azokat közszükségeik fedezésére fordítsák. Ennyi az, a mit magyar prot. egyházunk felvirágzására szükségesnek , még pedig helyzetünket s a kor szavát tekintve, lehető hamar szükségesnek látok. A többi, Isten segedelmével, a *) A napi renden levő tagosítások a számot biztosan kiadják. S. J. **) Miután ezen földek többnyire az egyháztagok által míveltetnok, a haszonbért nem tartom nagynak, ennyiért — beszámítás mellett—a lelkész és tanító is szívesen megtartaná. S.J. belmissio dolga , mely csak ezután mutathatja ki üdvös hatását; mert természetünkben fekszik, hogyha munkánknak sikerét látjuk, ha dolgaink súlyosabb részén átestünk, annál nagyobb kedvvel s erélylyel fogunk a többihez. De a buzgóságnak is természetében fekszik, hogy saját tüzétől éled és erősbül. Isten velünk ! Simon József. ISKOLAÜGY. A nézlelő tanításmód történelmi fejlődése. Rég ismervén az elemi tanítás azon nagy horderejű, üdvös módját, mely ezen Egyh. s Isk. lap 40. számában a 1010. hasábon a „pályázatra" kijelelt készítendő könyvecskék által céloztatik ; és ugyanez okból mindig fájdalmas levén részemre azon tudat vagy inkább nemtudat, gyaj nu, hogy helv. hitv. elemi iskoláinkban talán még seholsem követtetik ezen mód, de tal án egész fontosságában a illő határai között nem is ismertetik legalább azok nagy részétől, kikre az elemi tanítás ha nem munkája, de gondja bízva van : édes érzés, öröm érzete futotta át egész valómat, midőn olvasván a pályázatrai felszólítást, eljöttnek látom az időt, megérve az eszmét, ráfordítva a közfigyelmet, hogy e tanításmód h. h. iskoláinkba is *) bevétessék , követtessék. Fiatal erők ! buzduljatok ezen, az ember nevelésében kimondhatlan fontosságú, főlbecsülhetlen hasznú munkácskák készítésére! semmiért egyébért, csak azért, hogy irányt vehessen, tájékozhassa magát még az is, akié téren ismeretlen, pedig erőt és hajlamot érez magában a munkára, talán nem teszek célszerűtlent, talán nem anticipalom a nagyérdemű h. h. népiskolai választmány akaratát, ha a „nézlelő tanításmód történelmi fejlődését" röviden előre előadom. A tanítás nézlelés nélkül vak: azért az összes elemi tanításnak nézlelésböl kell kiindulni, mire azonban valami különvált nézlelő gyakorlatok nem szükségesek. Az első iskolahetekben mégis kell, hogy nagy részt nézlelő, goudolkozási és beszélési gyakorlatokban teljenek el, melyek magokban és magok által föltalálják végcéljokat, másfelől ugy nézetnek, mint előkészítő tanítás. Kell ugyanis a) hogy azon gyakorlatok által a gyermek már meglevő előterjesztései, fogalmai, miket magával az iskolába hozott, kellő világosságba és rendbe hozassanak, s mély öntudattá váljanak; b) hogy uj fogalmakat adjanak és a legközelebbi környezettel ismeretséget szerezzenek; c) az érzékeket gyakorolják, élesítsék, figyelmetességre vezessenek ; d) a szókészletet szaporítsák, öregbítsék, s a beszédképességet elősegítsék; e) alapot vessenek a tulajdonképen való gondolkozásra. E mellett kell hogy az előgyakorlatok mintegy hidat verjenek a szabad, vidám családi életből az iskolai komolyabb helyhezetre, a játékból a rendezett munkásságra, hogy a két élet s állapot között az ellentételek kiegyenlítessenek, az előítéletek, melyeket a gyermek a szülői házból saját fejlődése kárára átvisz magával mind arra nézve, hogy mi az iskola és mit cselekszik ez, elenyésszenek. Ha a gyermek kezdetben épen azt hallja, cselekszi az iskolában, a mi azelőtt neki legnagyobb kedvtelése volt, tudniillik nézleli a dolgokat s azokról gagyog, fecseg, beszéli ki magát, ugy az iskola neki hamar öröm és kedvtöltés helyévé válik és a tanító őt szeretetteljes megszólítás, barátságos leereszkedés által csakhamar egészen megnyeri magának. Már Comenius Amos (született 1592 Csehországban) szóval érinti a nézlelést. Basedowésa korabeli emberiséget müvelök óta sok ily nézlelési gyakorlatok tétettek különböző irányokban s keresztülvitelükről terjedelmes munkák Írattak; de mégis sokféle átalakításon kellett ezen *) Az izraeliták néhány elemi iskolájában már e mód ismeretes és gyakorlatban van; a második és harmadik elemi osztály számára ehhez alkalmazott olvasókönyveik vannak. K. G.
