Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-04 / 5. szám

JJtsö évfolyam. 5. szám. Pest, Február 4-én, 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: Lövészutca 10. szám 1. emelet. ELÓFIZETESI Dl J: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden es. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Országos egyházi domestica. Az Isten az ő hatalmassága szerint megcselekedheti, hogy a ti jó kedvetekből való adakozástoknak haszna tireátok térjen. II. Kor. 9, 8. (B. M.) Az egyház és iskola anyagi szükségeinek fedezése oly gyakorlati kérdés, melyet sikeresen megfejteni a történelmileg kifejlett viszonyok és a fennálló körülmények figyelembevétele nékül egyáltalában nem lehetséges. Hogy vannak egyházaink, melyekben a papok és tanítók fizetése a hivatal fontossága és felelősségével semmi arányba nem tehető,—minimumon áll,— ez tudvalévő tény és oly tovább nem palástolható baja egyházunknak, mely kell, hogy mind azok komoly gondolkodását igénybe vegye, kiket az egyház és iskola java igazán érdekel. Más részről van a magyar protestáns egyház- és iskolának egy kincse, melyet semminemű, még oly nagy baj elhárítása kedveért, semmi földi előnyért áruba bocsátani nem szabad; meg lévén győződve, hogy amaz őseiről ráháromlott drága örökség nélkül, ha jelenben val<5 létezése nem is, de jövőbeli fenmaradása mindenesetre kérdésbe van téve. Ertem az egyház és iskola belrendezésének önállóságát, az egyház önkormányzati jogát. E két tényt nem szabad szem elől téveszteni annak, ki e kérdéshez érdemlegesen hozzászólani s e téren figyelemreméltó javallatokat tenni akar. Vannak, kik az egyház f

és iskola szükségeinek fedezését az államtól várják, s abban a reményben élnek, hogy akkor csupa boldogság lesz az egyházszolgák élete, — nem lesz többé szegény pap, szegény tanitó, hanem lesznek csupa urak, kiket az együgyű földmivelő tíz lépésről már süvegelni fog. Lehetne ez ellen a vallás tiszta tana és az egyház igazi érdeke szempontjából sok olyat felhozni, mi ama nézethez szítók jóhiszeműségét nem a legjobb szinben tüntetné fel. De ismervén a nézet kútfejét és hogy — amint a magyar példabeszéd tartja: „Sokat ki gondol a szegénység" — nem akarom az intentio tisztaságát kétségbe vonni s készebb vagyok rövidlátóságot, tévedést föltenni, mint legtávolabbról is azt hinni, hogy ama lelkésztársaim egyházukat szívből nem szeretik és hogy szándékosan olyat tenni akarnának, mi az egyháznak veszedelmet hozhatna. Azt sem akarom felhozni, hogy gazdagság az : egyház igazi érdekeit soha sem mozdította elő és hogy nem gazdag ragyogás hanem apostoli szegénység döntötte meg a római világbirodalmat: sőt elismerem, hogy az egyház békés fejlésének idejében, hol a vallásos érdek a társadalomnak nem kizárólagos célpontja, a földhezragadt szegénység a szellemi életnek igazi hátrányára van. Azt is tudom, hogy lelkészeink igényei épen nem túlzottak, hogy nem gazdagság után vágyódnak ők, hanem csak ^gen is szerény, tisztességes ellátást óhajtanak. Es valóban 12—15 évi készület után, mely idő alatt a leendő lelkész, ha volt ís egy kis ősi vagyona, azt fölemésztette, nem méltán várhatja-e, hogy a társaság, a melynek szolgál s a melynek legszentebb érdekei felett őrködni hivatva van, szükségeiről illően gondoskodjék? Mindezeket előre bocsátván, — föltéve, hogy a statusfelé kacsingók reménye oly alapos volna, a mint nem az: azt kérdem: Honnan merítették azt a meggyőződést, hogy a status oly nagyon kész a két hitfelekezeten lévő 3693 lelkészt és vagy 7000 tanitó fizetését elvállalni ? A háztartás józan elvénél fogva, az állam nem vállalhat semmiféle uj kiadási terhet, hacsak előrenem gondoskodott annak miképi fedezéséről. Hogy tehát az állam a protestáns egyház és iskola szükségeinek fedezését elvállalhassa, erre nézve vagy azt kellene tennie, hogy 1. egyházaink és iskoláink most létező vagyonát commassálván, ebből egy közfundust alkotna; vagy 2. reánk kivetendő pótlékadó által uj jövedelmi forrást nyitna. Az elsőt, ugy hiszem, hozni nem fogná, nemcsak, lajdonjoga, hagyatéki és alapítványi határozató^ és megszorítások, valamint más helyi viszonyoknál