Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-30 / 43. szám

aligha annyit nem tenne, mint annak rendszeres, erőteljes és sikeres életbeléptetését a boldogabb jövő számára elhalasztani, — különben is nálunk a belmissiot az egyházi munkásság ágaitól elszigetelten gyakorolni, már csak ennélfogva is annak az egyház köréből jövő folytonos támogatásra szüksége van. A föltéteket illetőleg: szükségünk van 1 -ör hitbuzgó munkás keresztyénség re, mi nélkül általában minden missio alapjában lehetetlen ; 2-or pénzre, mely e célra nem kis mértékben vétetnék igénybe, de ezt az ő természetes forrásából, az önkéntes adakozásból könnyen elő lehetne teremteni; 3-or egyházi fegye lemre, melynek újra életbeléptetése már ngy is többször hangoztatott, kiáltó szüksége egyházunknak. Hogy az egyházi fegyelmet is a bel-missio föltétei közé számítom, könynyii okát átlátni. A bel-missionak mindenik tárgya, tárgya egyszersmind az egyházi fegyelemnek is; mi azonban már a kiil-missionál nem ugy van. Mert míg valaki az egyháznak nem tagja, annak fegyelmi hatósága alá nem eshetik; de ha valaki, már mint egyháztag, lép Beliállal szövetségre, akkor az már a Krisztus elleni hűtlenség vétkét követi el s mint ilyen az egyháznak nemcsak kérő és serkentő, de intő és dorgáló hatásának is alávettetett. Ide járul az is, hogy az egyházi fegyelem a bel-missionak sikerét részint előkészíti, részint biztosítja, és így a bel-missionak mintegy térmészetes kiegészítője. — Mind a 2-dik, mind a 3-dik szám alatti pont pedig lényeges összeköttetésben van a presbyteriumok oly módoni rendezésének *) szükségével, hogy azoknak tagjai kötelességeiket, jogaikat, a gyülekezethez s az egyházi felsőbbséghezi viszonyaikat tisztán és határozottan körvonalozott pontokban láthatnák és érezhetnék. Mert tulajdonképen minden gyülekezetben magának a presbyteriunmak kell a közvetlen, sőt hivatott bel-missio magvát képeznie, és bárki lépjen is fel a gyülekezetben bel-missionariusként, okvetlenül szükség, hogy a helyi presbyterium a bel-missioi munkásságban tényező részt vegyen. A bel-missionak közegeiül szolgálhatnának már nálunk a többek között : 1. A vasárnapi iskolák, melyekben ennélfogva egyenesen a vallásos oktatásnak és képzésnek kell túlnyomónak lenni, ugy hogy a többi tantárgyak kezelésénél is a vallásos szellem legyen az iránytű. Különösen szükséges volna már, hogy főleg a cselédségnek azon alsóbb osztálya, mely talán iskolai neveltetésben is csak gyéren részesült, a közistenitiszteleten is csak ritkán jelenik vagy jelenhetik meg s így a veszélynek leginkább kitétetve van, pontosan látogatná a vasárnapi iskolát. Bár még a *) Sokan, ugy látszik, egyházi életünkbe vágó minden legcsekélyebb rendezéstől, ujjítástól is — ha az zsinaton kivül történnék — mód nélkül irtóznak s a létező ferde állapot legkisebb részének zsinaton kiviili megmozdításában is a méltán féltékenyen őrzött históriai jogok megsértését látják. Érnek egy bizonyos fokig megvan helyes értelme s jelentősége , de azontúl, a protestáns élet rámájában valóságos carricaturává válik. F. L. vasárnapi iskolázás nálunk a kezdemény fogyatkozásait s tökéletlenségét hordja is magán; de már eidig is nagy nyeremény ez a bel-missio érdekében. 2. A mentő házak a vesztökre hagyott gyermekek nevelése végett. Az ily intézetek nálunk még szokatlanok s ismeretlenek; pedig bizony nem csekély szükségünk volna azokra. Meg kellene próbálnunk ez idegen növényt hazai egyházunk földébe átültetni s kezdetben egyházkerületenként legalább egyegy ily intézetet a külföldi hasonló intézetek mintájára felállítani, még pedig ugy, hogy az ily intézetből kikerülendő ifjak — mint ez Németországban is történik — a bel-missio szervei il is használtathatnának. 3. A dolgozó házak, börtönök, szegényápoldák, melyeket ennélfogva ugy kell már magának az államnak is szerveznie, hogy azok a bel-missioi közvetlen, folytonos, sőt rendszeres munkásságnak befolyása alatt állhatnának. 4. A vándor lelkészek apostolkodó prédikálás a, miről már csak múltkori Ígéretemhez képest is, kissé tüzetesebben kell szólanom. (Vége következik.) Fi ló Lajos. Tisztelt szerkesztő ur! Nem tagadom, meglepett becses lapjának 40-dik számában tett azon nyilatkozata, hogy nézeteimet nem érti. Az érthetetlenség oly komoly vád, mely alól hogy magamat kimenteni s e célból bővebben fejtegetett nézeteimet röviden kifejezni s világosítani akarom, azt hiszem, t. szerkesztő ur természetesnek fogja találni, s eme rövid nyilatkozatomnak lapjában mielőbb helyet adand. Elismertem és vallom ma is, egy Pesten felállítandó magyar prot. egyetem szükséges voltát, elismertem, hogy í szükség van egy közös pénztár vagy egyházi domestica ; felállítására, s ennek teendője közé számítottam a pesti egyetem költségeinek fedezését s a szegény egyházak segélyezését is. Ebben tehát, a végcélban ugy látom megegyezünk, de az árnyalatokban követendő útban s a legközelebbi teendők mikéntjében aligha nem lesz nézeteink közt különbség. Én ugyanis azt mondom, hogy a pesti theologiai intézetet pártolni kell azonnal, de csak mint ilyet mind addig, mig az összes felekezet nem intézkedhetik az egyetem felállításáról. Mert — mellőzve a többi, részben itt elő nem adható okokat — a magyarhoni egyházkerületek épen ugy, mint egyesek , pártolhatják a testvér kerület intézetét, sőt ezt tenniök hitfelekezeti kötelesség is, de az összes felekezet egyetemének nem tekintetik , a rá fordítandó költségeket aránylag s kötelességszeriileg el nem vállalhatják mindaddig, mig az összes felekezet nem határozhatja meg a kört, melyben ez intézet mozogjon, a feltételeket, melyekhez kötve legyen, s a viszonyt, mely közte s a már fenálló theolo-I giai intézetek között létezzék; nem tehetik azt, míg az öszszes felekezet nem ttizi ki az irányt, melyben ez intézet hasson s az nem gyakorolja a felügyeletet a felett, hogy miként felel meg rendeltetésének s hogy valóban magyar és prot. intézet-e? Ez pedig csak zsinat által eszközölhető, vagy ha az isteni gondviselés ezt még sokáig elérnünk nem engedné, az egyes egyházkerületek által e célból megbízott, együtt működő választmányok által, melyek a közértelmet, az egyetértést e tekintetben bizonynyal létre hozhatnák, bár nem hiszem,