Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-01-28 / 4. szám
beszterczebányai lelkész és zólyomi esperes lelkészi hivatalába ünnepélyesen beigtattatott, beköszöntő beszédét pedig tartá jan. 10-kén. Mindkét alkalommal jeles s valódilag prot. szellemben tartott szónoklatával a nagy számmal egybegyűlt hívekre igen jó benyomást tett, s azok bizalmát s szeretetét ,nagy mértékben nyeré meg. Adja Isten, hogy mindazon szép remények T melyek eljöveteléhez csatoltattak, be is teljesedjenek ! s hogy jeles lelkészeink koszorújában még nagyobb áldással működjék s nagyobb szeretetben részesüljön, mint a kedves beszterczeiek körében. — Az első polgári iskolában, Planek halála következtében, a tanitói szék megürülvén, arra ian. 3-ki gyűlésen Csáder Gyula úr választatott meg. De ennek következtében a blumenthali második elemi osztály ma. radt tanitó nélkül. A választás március első napjaiban menend véghez. A tanítási nyelv német és magyar. Fizetése e szálláson kivűl felmegy 550—G00 pfrtig. 1. Az Úrasztalához járultak az elmúlt évben: a német templomban .3154 a magyar-tót templomban 566 Öszvesen 3720 2. Megkereszteltettek: Pozsonban . . . . 122 fiú, 115 leány, — öszvesen 237 Felső-Köven ... 12 „ 5 „ — „ 17 Ligetfalván .... 3 „ 6 „ •— „ 9 Öszvesen 263 3. Confirmáltatott: 66 fiú, 76 leány, öszv. 142. 4. Kihirdettetett: 68 pár; de templomunkban csak 26 pár adatott össze; a vegyes-liázasságok száma tehát igen nagy. 5. Meghaltak: 223. GYÁSZHÍR. — S.-Kaza, dec. 9. 1857. Helységünk s vidékünk mely gyászba borúit, három napig a közellévő községekben, a Sajón innen és túl, valamint a Szuha-völgyi községekben hirdeti a szomorú harangszó egy általánosan szeretett , mélyen tisztelt és elfelejthetlen drága emberi élet megszűntét. Néhai Kadvani és S.-Kazai Eadvanszky Albert úrnak végtisztelete ünnepeltetett. Még azelőtt négy nappal teste épségében s lelke vidámságában, szeretett nejével látogatást tőn Putnokon gr. Serényi úr házánál, a honnét haza felé utjokban véletlenül agyvelő szélhüdéstől éretvén, hűséges neje karjai közt hirtelen a jobb létre átszenderült. Az Úrtól lett ez, mi oly csodálatos szemeink előtt. A nagyérdemű férfiú, ki józan gondolkozásával, jóltevő, szelíd bánásmódjával oly üdvösen hatott mind azon körökre, melyekben csak munkálkodott; a példás és hűségesen szeretett férj, ki ritka szerencsés házasságában földi üdvét feltalálta; a páratlan atya, ki gyermekei boldogságáért élt, halt, nincs többé! Siratja a korán elhunytat, mert csak 51 éveket élt, gyászba merült özvegye Bárczy Carolina asszony, Gejza. Béla fiai s Sarolta leánykája, számos rokonai és barátai. Több egyházak és iskolák fájdalmasan látják megfosztva magukat támaszuktól, pártfogójuktól és nagylelkű jótevőjüktől. Különösen S.-Kazai ág. hv. ev. egyházunkat a legérzékenyebb csapás éré. Mert a megboldogult nagy és humánus miveltsége mellett, bírt, a mi a jelen korban ritkaság, hathatós vallásos buzgósággal, melyet többször a legszebb áldozatkészséggel nyilvánított. Neki, mint elfelejthetlen felügyelőjének köszönheti egyházunk parochialis épületének fele része megújítását; 1852-ben tűzvész által elhamvadott iskolaépületünk egészen újbóli fölépítését; s a még múlt évben megkezdett s a jelen évben szerencsésen folytatott előmunkálatok előrehaladását az új templomhoz, melynek talpkövét jövő május hónapban Isten segítségével megvetni akarnók. De én, e sorok írója — ki benne jóakaróját s ügytársát veszitém — méltán mondhatom: „Megszűnt a mi szivünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk. Elesett a mi fejünknek koronája!" Azonban nemcsuk itthon vala látható az ő jóltevő szellemének munkálkodása. A miskolczi ág. hv. ev. egyház gymnasium többször felsegíttettek mostoha körülményei a megboldogúlt nagylelkű adományai által. A Nyíreg; ismét megnyitandó néptanítók képezdéje gyászolja az elhúnytban egyik hathatós megalapítóját. Sőt eperjesi főtanodánk is jótéteményeiben részt vett. Az ily igaznak emléke méltó, hogy megmaradjon mind örökké. A szelídség és békeség angyala lengjen az ő hamvai felett !! Demeter János. Emlékezés Bexheft Konrád, néhai poprádi evang. lelkészre s a XIII szepesi városok alesperesére. A mult évi sept. 4-én reggeli 4 óra tájban, hosszas betegeskedés után, a jobb világra költöze Bexheft Konrád, poprádi evang. lelkész s a XIII szepesi városok alesperese, a szepesi evang. lelkészkar egyik legkitűnőbb tagja, s mondhatjuk, egész egyházunk egyik dísze, vallásunk igazságainak fáradhatlan hirdetője, egyházunk jogainak megtörhetlen örje és védője. Ha valaki, ugy bizonyosan ő megérdemli, hogy e lapokban is emlékezzünk róla, s engemet a mély tisztelet és hála érzete késztet, hogy kegyeletem és kötelességem ez adóját az elhunyt iránt leróvjam. Mikor Nagy-Szálokon viselé a lelkészi hivatalt, valóságos lelkiatyám volt; az ő ajkairól hallám nemcsak az egyházban, hanem házánál is a vallás igéit, ő iktata az evang. gyülekezet hívei közé, ő buzdíta és gyámolíta, midőn az elemi iskolát elhagyván, a tudományos pályára készültem. Miután fölserdültem vala, ő lett legőszintébb barátom, az ő családja körében töltém legboldogabb óráimat. — E család, melyhez annyi édes emlékezet csatolt, nincs többé: a család feje sept. 4-én hunyt el; a szerető feleség már akkor az ágyhoz volt szegezve s társa nélkül, kit sok éveken át példátlan hűséggel szeretett vala, nem élhetvén, már 14 nap múlva utána szállt a sírba, bogy a kérlelhetlen halál után is együtt maradjanak. Mindkettőnek sírja fölött Máday Károly, bélai evang. lelkész mondá a gyászbeszédet. Legyen szabad elejét közlenem azon beszédnek, melyet barátom elhúnyt tisztársa s alesperese sírjánál mondott. „Hol nemes szív a halálban megszakad, ott a halandók fájdalommal érzik tehetlenségöket; hol a mindennapiságon fölül emelkedett lélek a mennyei országba költözik, ott a földi élőt szegénysége nyilváníttatík. Azért midőn ti, gyászoló szeretetteim az Úrban, a drága elhunytat illető fájdalmas gyásznak sötét völgyéből sovárgva néztek föl a vigasztalás égi sugárai után, engedjétek, hogy én is ugyanazon végtelen fájdalom hullámai által hányatva, melyek között ti hányattattok, lelki nyugalom után küzködjem, hogy az ohajtott vigasztalást segíthessem keresni." „Barátom- és tiszttársamról, kit mi siratunk, Bexheft János Konrádról mondom a próféta ama szavait — s nem mondok sokat: „Az igazság törvénye vala az ő szájában, s gonosz nem találtatott az ő ajkain. Békességgel és őszinteséggel járt vala, és sokakat térített meg bűneiktől. Mert a pap ajkai őrizzék meg a tanítást, hogy az ő szájában keressék a törvényt, mert ő az Úrnak, Zebaothnak követe." Igen is, ő az Urnák követe volt, erős lélek volt, ki férfias fölszárnyalással az emberi tudás fényes magasaira fölszálla s mély gondolkozó levén, az értelemnek ritka világosságával az ismeretek gazdag kincseit napvilágra hozá. O szelíd lélek volt, kiben a keresztyén vallás virága, az emberszeretet, nemes gyü= mölcscsé fejlek, s ki világának jótevő melegével a jónak magvait csírázásra és növésre ösztönzé. 0 erős szikla volt nemes érzületben, kit az alacsony kívánságok hullámai meg nem ingathatának, kire az alacsonyság legkisebb porszeme nem tapada. 0 hűséges, fáradhatlan és szerencsés lelkipásztor volt, az Úrnak követe, kinek szájában a törvényt keresek; s boldogok voltak a gyülekezetek (Nagy-Szálók és Üj-Leszna), melyek őt legelsőbben lelkikalauzokul választák; még boldogabb valál te, poprádi gyülekezet, mig benne a tapasztalt, megpróbált lelkipásztort birtad, ki békeséggel és őszinteséggel járt vala és sokat megtéritett az ő bűneiktől. 0 a mi esperességünk egyházi községének s az egyetemes egyháznak tanácsában a belátás éles, világos szeme, a világosság és jog rettent-I hMÍ©íi/v ? e^megtörhetlen barátja s a közhasznú intézkedések kivitelének' feh^z karja volt. Barátjai határtalan bizalommal szeréttek őt, $ 'ó neki nem volt ellensége, legalább egyetlen egy ~ 7 JfÖNYTÉIlh
