Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-16 / 41. szám

meg e gazdag tartományokat, minden elgondolható ok nélkül, hogy a legélesb látású emberek mai napig sem bírják ezek valódi okait elég biztossággal meghatározni. E katasztrófa következtén, s midőn a liquidatio — e műszóval élvén, — bevégződött, iszonyú levertség maradt bátra a lelkekben, bátortalanság a szívekben , s az Unió nagy városainak utcáin egy csapat tönkre jutott és foglalkozás nélkül lézengő ember. A hitszónokok s vallás emberei felekezeti különbség nélkül hallatják vala szavaikat már a válság kezdete óta, ugy adják vala és helyesen elő azon számtalan csapásokat, melyek a hazát gyötörték, mint a gondviselés intézkedését, mint a túláradó fényelgés és üzérkedési kicsapongások következéseit, s erőlködnek vala visszavezetni a nemzetet, tulajdon bolondságainak áldozatát, a komolyabb gondolatokra. E felhívások részvétre találtak; már január kezdetén vallási összejövetelek tartattak Uj-Yorkban, egy bizonyos templom sekrestyéjében. De nem sokára a hely szűk lőn, nagyobbat kellett választani, más templomok nyíltak hát fel, s február kezdete óta a mozgalom elterjedt az egyesület egyik szélétől a másikig, csodás gyorsággal. Legnagyobb lett Uj-Yorkban, Bostonban és Philadelphiában, némileg természetesen lakosainak érdekeltsége miatt; de aztán mindenhova elterjedt. Nyugot nagy városaiban, — Chigaco, Michigan, Détroit — is ugyanakkép meghatódtak ; a déli rész nyugodtabban maradt, de a legtávolibb nyugoti pusztákon, mezőségeken (praírie) is lehete látni az elszéledt gyarmatosokat, a kalandorok azon merész faját, melyet árkászoknak, pionniereknek, neveznek, — tömegesen csődülni a missionariusok köríti, kiket a vallási társulatok küldének, hogy bekalandozzák ezen roppant síkságokat, — s kiknek tanításait ők eddig csaknem semmibe vették. A városokban először is könyörgési gyülekezések, meetingek tartattak, s eleinte déli órákban, melyek a kereskedési egyénekre nézve szabadok, amerikai szokás szerint ; azután több ilyféle gyülödelmek rendeztettek a nappal minden órájában ; és sokan vannak, mint a lapok irják, kik egyik gyülekezetből a másikba menve töltik napjaikat; mert már ilyféle meetingek csaknem minden templomban vannak, bármily felekezethez tartozzék; ugy hogy csak a kathol. ós episkopálisok maradnak a mozgás körén kivül. A templomok rendesen kicsinyek a néptömegnek, azért nagyobb helyiségeket kellett keresniök; így péld. Bostonban egy nagy hangverseny-teremet, Uj-Yorkban egy színházat vettek ki (Burton's Theater). Némely templomokban ilyes gyülekezetek alkalmával prédikáció tartatik , mint vasárnapokon, másutt és legtöbbször több rövid elmélkedések egymásután könyörgéssel és énekkel vegyítve; minden szólhat, a ki akar. Egyik napon egy ifjú adja elő, mikép térítette őt meg az Isten, máskor a földszínen felkel egy ember és imádkozni kezd, hogy az Isten Burton urat, a színház tulajdonosát térítse meg; egy atya elbeszéli, hogy ma reggel hazamenvén, íiját, ki mindeddig hitetlen volt, a biblia mellett könnyes szemmel ülve találta, mert ép akkor reggel tért meg. Két kereskedősegéd feláll, és kéri a gyülekezetet, hogy egy pajtásukért könyörögjön, ki néhány nappal előbb ébredt fel a bűnből. Burton színháza már mint színház is sok szónoknak nyújtott beszédtárgyat. Egy például elbeszélte, hogy ő soha eddig ezen színházban nem volt egyszerűéi többször, akkor is azért, hogy ily című müvet lásson : komoly család; melynek célja volt a vallási eszméket, erkölcsöket nevetségesekké tenni, akkor megboszonkodva, megesküvék, hogy többé lábát be nem teszi ezen helyre, most mégis eljött, s örül, hogy most már a komoly családot itt valóban feltalálta. A Times levelezője érdekes részleteket közöl egy ily meetingről, melyeket itt közlünk, hogy annyival inkább kitüntessük a dolog igen különös, és mégis igen komoly természetét: Egy üy alkalommal már délre oly igen megtelt a terem , bogy a szó legvalódibb értelmében lehetlenné vált benne helyt találni. Száz meg száz egyének, kik a teremben nem férnek meg, a mellékhelyekben (konyha, kávéház) foglaltak tért, ott éneklék a hymusokat. A mely percben a nagy toronyban a délt üti, felkel az elnök, és egy éneket kijelöl, az összes gyülekezet egész erővel és lelkesedéssel kezdi meg az egyszerű éneket, zene kiséret nélkül, de teljes időmértékkel és roppant hatással. A terem gázzal volt megvilágítva, függönyei leeresztve, egyik oldalon a színfüggöny előtt egy asztal, a naponként változó elnök, és más két egyén számára; a falon egy felől egy hirdetmény ragasztva, melyen minden ifjú felhivatik, hogy e vallási gyakorlatokon jelenjék meg, foglalkozzék vallási buzgólkodással otthon is; más felől egy más hirdetmény, mely mindenkinek megtiltja, hogy kétszer szóljon, és valamely vitás tárgyat érdekeljen; középen is egy függesztvény, mely utasítást ad, hogy egy ember csak három percig beszélhet. Midőn az éneknek vége van, az elnök, kire eme szabály aligha tartozik, imádkozik ; azután felolvas -a bibliából, és ekkor ismét könyörög. Ezen egész idő alatt kis papir szeletkéket nyújtanak át neki, melyeknek aztán tartalmukat ő felolvassa. Például, egy agg özvegy nő esedezik , hogy a község imádkozzék az ő bünbánatlan fijáért, egy férj nejéért, vagy nő férjeért és gyermekeiért kér imádságot intézni ; néhány egyén esdeklik, hogy az Isten áldását kérjék a bor- és szeszkereskedőkre, hogy megérthessék kereskedésök kárhozatosságát. Néhány ember önmagáért kér imádkozást. Egy megvallja, hogy bttuei érzete őt kínozza; két uj házastárs hálát ád legújabb megtéréséért. Ezen felolvasás után az elnök kijelenti, hogy a m e eting megnyittatik, mely szóra azonnal tiz, tizenkét egyén áll föl a szólásra, kik azonban a legidősbnek engedik a szót , vagy annak, ki legerősb tüdővel kiált: imádkozzunk! Es elkezd egy heves könyörgést, és beszél 3—4 percig nem ügyelvén a szábályzatra, s már annyira belemerül, hogy el sem akarja tán hagyni, midőn az elnök félbeszakasztja, mondván: Time! (idő), s a szónok rögtön elhallgat és leül. Egy másik váltja fel, s ez így megy egy óra tájáig." Kicsiny különbséggel, így irnak mostanában az Unió lapjai a minden városban igen sok templomban, sok teremben mindennap előforduló vallási meetingekről. A villany telegráf szolgálatukra bocsáttatván, a déli városokban már 12 órakor tudva lesz, hány ember tért meg az nap reggel Uj-Yorkban, vagy Bostonban. S oly általános kezd lenni a fölébredés (revival), hogy csupán Uj-Yorkban 12 ezer kereskedő-segéd vesz részt naponként az ily vallási öszszejövetelekben. A külföldi lapok megjegyzik, hogy ez a mozgalom semmi társulat által elő nem idéztetett, semmi közösségre, közös szervezésre nem mutat; és mégis két hó alatt oly nagy földön terjedt el, mint Európának fele. Ezenkívül nem is valamely nagy vagy jelentékeny ember befolyásától ered az, ki hire vagy ékesszólása által tlinne ki. Némely lapok, összehasonlítván ezt a reformatiokori vagy azon nagyszerű hullámzáshoz, mely angliában a methodista felekezetet létesítette volt: különösen kiemelik, hogy az amerikai ébredés nagyszerű munkájának sem Luthere sem Wesley-je nincs; és csak egy jelentékeny egyéniség sem tűnt fel, bár naponként ezeren beszélnek a vallási gyülekezetekben. De biz ebből épen nem lehet biztos következtetést vonni a revival részére, mint az amerikai lapok teszik. Jó és igaz ügy-e hát ez? Állítsuk e az amerikai mozgalom csodáiéival, hogy ha itt egy ember kitűnj ^folyása sem tűnik fel, itt közvetlenül az Isten keze munkálkodik, és hogy Amerika az isteni léiek egy ujabb kitöltetésében részesül; vagy ne lássunk, mint mások cselekszik, semmi egyebet e dologban, mint ferdítést és túlzást, — és a vallási rajongás némi ideig tartó áradozását, mely majd egynehány napig tart, következvén unalomból, a világi bohóskodásra; és elmúlván teljesen, mihelyt a világi foglalkozások rendbe jövendenek, sa pénzértéke visszaálland? —,