Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-09 / 40. szám

szép emlékbeszédekért, melyekből, mint égi alakok, szo­morú ugyan, de mégis enyhítő kifejezéssel arcukon tekin­tenek felénk még egyszer a kedves halottak árnyai." — Majd minekutána egy néhány sorban más tárgyakról szólt volna, így ir ismét, a szóbanforgó füzetkére vonatkozó­lag : „Ezzel visszatérek ismét az emlékbeszédekre, melye­ket nőmmel együtt, bogy ugy mondjam, fájdalmas gyö­nyörrel olvasán k ; melyekben szerintem fokozatos emelke­désben, egy életkor philosophiája tükrözi magát, melyre mindenütt a keresztyén vallás veti tiszta fenségének üdv­sugárait. Nevezetesen Filó ur gyönyörű imádsága, a hitben meg nem ingatott gyermekded bizalom szelid öm­ledése; mig a siri beszéd, Honta úrtól, az események hul­lámaival küzdő, s az élet viharaitól erősei hányatott i fj u kérkedésének lélekrázó szavakbani szenvedélyes ki­törése. Amaz illő a szelíd érzelmű nőhöz: ez, mindent az okszerűség mérlegébe vető, s az ész törvényeit kutató fér­fiúhoz ; amaz, szelid megadással mindjárt a vallás karjain lép fel: ez, az okoskodó ész vezérfénye után indul, s csak midőn ingadozni érzi az alapot, midőr süppedezve sejti, hogy ingoványra ment a fény után, ragadja meg a vallás támogató jobbját. E szerint, — minthogy már benne va­gyok a párhuzamításban, — ha a rcvid beszédek után akarnám megítélni az általam nem isncert, de csak e mü­veik után is nagyrabecsült férfiakat, ait mondanám : hogy mindenik pap, még pedig jó pap; hanem az elsőbb inkáltb theologus, a másik inkább philosophus pap. — Ezek után jön a hírneves Dobos, az edzett férfin szilárd nyu­galmával, ki a fenséges Stoa hideg bölcseségét: „in luctu atque miseriis, mortem aerumnarum requiem, non cruciatum esse; eam cuncta mortalium mala dissolvere; ultra neque curae, neque gaudio locum esse1 ' a keresztyén hit sugáraiban felolvasztván, ugy önti azzal el remek szó noklatát, hogy az Abijával párhuzamított Mihó László halála fölött, szintén kiengesztelődik a kebel." Eddig a levélnek a fentebbi füzetre vonatkozó része, mihez én csak annyit adok : hogy az abban szinte olvasható, s Varga Pál, ceglédi professor által készített, s szívhez szóló jeles gyász-versekről elfelejtkezett meg emlékezni, melyek pedig szinte igen méltók a megemlítésre. Az eladásra szánt példányok pesti könyvárus Magyar Mihály úrhoz fognak beküldetni, egy példány ára 10 pkr., uj pénzben 18 kr. M. I. SükÖsd Sámuel emléke, egyházi beszédeiből I. fü­zet. Baló Bénjámin. Arad 1858. Ára postán 1 pfrt. Az érdemes kiadó, nemes tisztet vitt véghez, midőn barátja számára egyházi beszédeiből alkotott emléket. Tanúja eínek főleg a gyermeki iskolai életből vett adatok összegyűjtése egy életiratban, mely az ttdvözülteta leghűb­ben igyekszik rajzolni melegséggel, ifjúi hévvel mint bará­tokhoz illik __ Tartalma (az említett életrajz) „Sűkösd Sámuel." „Abizonyos és bizonytalan halál." „Az élet késő estvéjét vidáaító gondolatok." „Szép halál." „Élő halot­tak, holt ele-ertek." „Az asszonyok valódi ékszerei." „A derék nő j<llemrajza." „A nő életpályája." „A méltó­ságos szolga." ,Váljon jó volna-e örökké élnünk e föl­cön?" „Az élet uegrövidülése." „Nyomorék fölött." „A sír­nál több okunk vm örvendeni, mint keseregni." „A korán elhunyt gyermelek sem hiában élnek." „Fájdalomenykítö gondolatok gyernekünk koporsójánál." „Kedves gyerme­künk halálakor."„Értesítés." Ez utóbbi cím alatt igy ir a kiadó: „Ezen bessédek érdeme az eszmék gazdagságában állván, s eredetileg nem lévén sajtó alá szánva és készítve, hanem csak első bírásban, a szerző magános használatá­ra, nem a kivitel szempontjából itélendők. Ki ezeket bírál­ni akarná, halottal kezdene vitát, a ki neki vissza nem fe­lel. Tőlem nem kaphatott sem az alak, sem a kivitel sem­mi változást. Csak két helyen kellett —sajnálván a beszé­det mellőzni — a csonkaságot kiegészltnem : a 2-ik beszéd tizenegy végsorát, és a „Nyomorék fölötti" beszéd végét e szóknál kezdve: „Még egy vigasztaló sugárt" stb. én ír­tam hozzá. Ezt azért említem, hogy az én tollam gyengesé­ge a szerzőének ne tudassék föl. A következő füzetek kiadása attól függ, hogy ezen első hamar elkelvén, a költségeket, melyeket okozott, kifizesse. Végül meleg köszönetemet küldöm az 58 t. c. előfize­tőnek a béketűrő várakozásért. Egyik nagy oka volt e fü­zet megjelenésének, hogy ezen becses bizalom meg ne hiusuljon." Oly kevés előfizető! De ha szavunk nyomhat valamit a mérlegben, reméljük, hogy eme dolgozatok mint eszme­forrás , gondolatközlő tünemény az egyházi irodalomban jó szívvel fognak vétetni a protestáns lelkészek s egyház­hívek által. Ha sok ilynemű dolgozatot bírnánk: nélkülöz­hetők volnának a német orthodoksz és igen közönségessé lett koncionátorok egyházi dolgozatai, melyek annyira ös­méretesek már, hogy szinte unottak. P. S. Tudakozódás egy régi magyar protestáns ima­könyv érdekében. A Magyar, — s magyar-protestans egyházi — iroda­lom ügye által érdekletteket, tisztelet bizalmával felkérem, szíveskedjenek felvilágosítást adui, akár e lapok utján, akár magánlevélben, az iránt, ha jelent-e meg valaha ily cimü imakönyv: „Az Isten biveinek számokra készíttetett LELKI TÁRHÁZ, melyben mind közönséges mind reggeli és est­ve 1 i könyörgések vadnak, meljekkel az Isten hivei él­hetnek az ő lelki és testi javoknak megnyeréseért " Készíttetése idejét, minthogy az, azon becses régi kéziratban, mely kezem közt van, nincs feljegyezve, bizto­san meg nem mondhatom, de, ha előbbre nem, az 1541. s 1686. évek közti török uralom idejére bátran tehető ; mert hogy belőle többet ne idézzek: a 135-ik levél im-e sorai: „Szólj békességet már valaha Uram minékünk, nyomorúság látott népednek, és örökségednek, a föld szegleteiről hozd meg a mi fogjainkat, gyűjtsd öszve a mi földünkben, vala­kik ez háborúságnak, és a nyomorúságnak miatta számki­vetésre menni kényszeríttettenek, hogy tégedet dicsérjenek a megh szabaditásért" — azt látszanak igazolni. Testvéreim! ha ez imakönyv valaha kézen forgott, keressük elő a régi könyvtárakból s tanuljuk meg belőle, mint kell a nehéz dolgok közt a hit által fenségessé vált egyszerű szavakban imádkozni: ha pedig még világot nem látott, nem kések e kéziratot oly kezekbe juttatni, melyek­nek jó alkalmuk s módjuk van megjelenhetése iránt intéz­kedni ; — mert nem mondok sokat, ha állítom, hogy fent címzett imakönyvnél nemcsak kora, hanem általában az összes magyar-protestans imairodalom sok tekintetben be­csesebbet, kenetteljesebbet s némi módosítással használha­tóbbat még eddig aligha volt képes felmutatni. Kelt Magyar-Újfaluban, auguszt. 6. 1858. Kovács József, m.-ujfalui ref. lelkész. Mutatvány a nevezett régi imakönyvböl. Más közönséges könyörgés*). Oh Jehova, minden könyörületességnek Istene, és Attya , a ki megtérő szegény bűnösöket nem utálod meg, azoknak fuhászkodásokat nem veted meg, hanem a kese­redett szívűeket megszánod, azoknak fuhászkodásokat meg hallod, és sziveknek kívánságát alkalmatos időben betel­jesíted. Mi Felséged látogatási alatt elalélt, bűnünk mérge miatt elkeseredett bűnösök, elődbe jöttünk, hogy könyörü-I letességgel teljes könyörülő voltodnak, sok rendbeli titkos, és nyilvánvaló bűneinket megvalljuk, azoknak bocsánattyát mint kegyelmes Atyánktul kegyelmesen meg is nyerjük: ! *) A „Más" azt mutatja, hogy az előtte volt kiszakadt, bár a cimlap megvan. —• Ily „közönséges" van 3.

Next

/
Thumbnails
Contents