Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-02 / 39. szám

mai van irva, szép logikai rend s összefüggésben, terjedel­me sem nagy, irmodora sok helyen inkább íilozoíiai, mint népszerit. Az egyházi könyvtár egy évi folyamára még most is lehet előfizetni egy pengő forintjával." (A „Sárospataki Füzetek" után.) Körültekintés a külföldi prot. egyh. irodalomban. (Folytatás.) V. Exegetica theologia. Das Buch Tobias, erJclart von II. Sengelmann, Dr., Predi­ger in Hamburg. Hamburg, IV. és 121 11. — Az ó testamen­tom apokryph könyvei legújabb időben egyházi eszmecsere tárgyául szolgáltak ; de ezen eszmecsere jobbadán csak a popularis theologia terén mozgott s mellette csak a régibb kor tudományos buvárlatai lőnek felhasználva. Exegeticai tekintetben Fritzsche és Grimm commentárán kivül misem jelent meg a könyvvásáron. E eommentár nyelvészeti és itészeti tekintetben hálára méltó munka, de a theologiai érdeket ki nem elégiti. E miatt uj eommentár az apokry­pliokboz épen nem fölösleges. A jelen munkában Tóbiás könyvének egy töredéke van adva, de folytatása, szerző­nek elfoglaltatása miatt, lassan fog megjelenhetni. Történelmi theologia. Papst Nicolaus der erste und die byzantinische Staatskir­che seiner Zeit. Eine kirchengeschichtliche Skizze von Dr. Ilugo Ldmmer, Licentianten und Privatdocenten der Theologie an der Universitat zu Berlin. Berlin, 1857. VIII és 52 11. — Adalék közelebbi s helyes ismeretéhez azon fontos tusáknak, me­lyeket I. Miklós pápa a byzanci egyház korabeli képvise­lőivel vívott; egyszersmind élőmunka egy teljes monogra­phiához I. Miklósnak egyházpolitikai körben igazán nagy személyiségéről. Murawijew, Geschichte der russischen Kirche. Aus dem russischen übersetzt von Joseph Kónig. Karlsrulie, 1857. — Az orosz egyházról nagyon keveset tud még a világ. Kedvesen fogadtatott tehát a hir, hogy Murawijew, egykoron főpro­eurator-segéd az orosz synodusnál, történelmet fog kiadni hazája egyházáról. De munkáját elolvasva, azt kell monda­nunk , hogy várakozásunkban , melyre feljogosítva tarthat­tuk magunkat, némileg csalódánk. 0 minden kritikát mel­lőzött és mondákat s meseszerű legendákat, mint kétség­telen tényeket vett föl. Dr. SchrÖder, der Gráf Zinzendorf und Herrnhut, oder Geschichte der Bruderunitat bis auf die neueste Zeit und Schil­derung ihrer Institute und Gebrduche. Nordhausen, 1857. — A herrnhutiak nem érték ugyan még el a keresztyén élet és társadalom eszményét, de egyházuk egészben véve csak­ugyan nagy tiszteletet érdemel, mert az evangyéliomi egy­séget valósítani törekszik, mennyiben tagokat valamennyi ev. hitvallásból befogad s mindenkinek meghagyja hitval­lását; ehez járul, hogy jelesen elrendezett missioi által so kat tön a pogányok közt. De sok protestáns kevéssé, leg­felebb nevénél fogva ismeri e felekezetet, minek oka a fe­lekezet lényében rejlik, mert kívülre máskép nem hat, csak missioi által távol országokban; önmagában nyugodt és csendes levén, Európában nem propagandáz és semmiféle vitákba nem keveredik, sem theologiai, sem más tudományt nem ápol, művészet- és irodalommal nem foglalkodik. E miatt többnyire észrevétlenül marad; meglehet, hogy ez rá nézve áldás, melyet hajlandók volnának néha irigyelni tőle, de azon rosz is származik onnan, hogy sok helytelen Ítéletnek van kitéve s kelletén túl majd dicsérik, majd becs­mérlik. Dicséretes törekvés tehát, hogy sz. e felekezettel meg akar bennünket ismertetni s munkáját sokan örömest olvashatják és itéletöket a herrnhutiak felöl megigazíthatják. Systemstica theologia. Athenegorae Philosophi Atheniensis Opera. Ad optimos li­bro$ MSS. partim nondum collatos recensuit, Scholiis Parisinis nunc primum integris ornavit,proíegomenis, adnotatione, versione instruxit, indices adjecit Joann. Carol. Theod. Ottó, Jenensis, Philosophiae et Theologiae Doctor, in Caes. Reg. Facidtate Evan­gelico-Theologica Vindobonenci Professor P. 0., Societatum La­tinae Jenensis, IFistorico- Theologicae Lipsiensis, Chrihtianae fita­tisticae Berolinensis, Ilaganae pro vindicanda religione christia­\ na Sodalis. Cum duobus speciminibus codicum Manuscriptorum. Jenae, 1857. E külön cím alatt is : Corpus ApologetarumChri­stianorum Saecidi secundi. Edidit Joann. Carol. Theod. Ottó, Volumen VII. Athenagoras Atheniensis. XXI és 32811. Proleg. 1—75 11. — Kiadó vállalatának ez már hetedik kötete. Athe­nagoras fontosságát az apologetica-theologiára nézve az­előtt is elismerték már, mert munkája: „Supplicatio pro Christianis" és értekezése: „De resurreotione mortuorum" több ízben lőnek immár kiadva; de azért méltán jegyzi meg Ottó, hogy a szöveg kritikájára nem volt még kellő figye lem fordítva. Itt még tág mezeje van a tudó3 munkásság­nak , mit Ottó nagy mértékben teljesített is, mert nemcsak felhasználta az eddig ismeretes segédeszközöket, hanem figyelmét a párisi, strassburgi, római, müncheni, löweni stb. j legrégibb s legjobb kéziratokra is fordította, s a föntebb említett két munka szövegét főleg a legrégibb s legjobb codex, a párisi után adta. Használt más, összesen 2G code­xet is és más legrégibb kiadásokat, miből következtethe­tünk, mi nagy fontossággal bir munkája. Gyakorlati theologia. Auslegung der Epistel Pauli an die Philipper infunfund­j zwanzig Predigten von K. N. K'dhler, Pastor in Brügge bei Kiél. Kiel, 1855. — E beszédek orthodoxok akarnak lenni. Bennök az uj orthodox-theologia főtételei unalomig vannak tár­gyalva ; hiba, melylyel némely lelkész jó szónoki tehetsége és szives jó akarata dacára hallgatóit, sőt barátait is el­riasztotta aprónként a templomtól. Institutionen des gemeinert deutschen Kirchenrechts von Dr. Ottó Mejer , Consistorialrathe und Professor der Rechte zu Rostock. 2. umgearbeitete Auflage. Göttingen, 1850. XX és G23 11. — Örvendetes tünemény, hogy az egyházjog ujabb irói az egyház sajátabb terén kezdenek állni, mintsem az annakelőtte történt. Mert csak az juthat az egyház szük­ségletei, intézetei s az onnan származó jogok és kötelessé­gek helyes felfogásához, ki az egyház lénye-s céljával kel­lően megismerkedett. Ilyen egyházi jogászokhoz, ha sza­bad őket ugy neveznünk, e munka szerzője is sorozandó, ki egyházjogi irataival megmutatta már, hogy ő nem itéí némely jogászokként, — kiknek semmi fogalmuk az egy­házról s épen azért a theologok közt nem a legjobb liirben állnak, — mint vak a színekről. Munkájának csak az a hi­bája, hogy lutheránus — e szót mostani uj értelemben véve szempontból indult ki. D a r u. BELFÖLD. Dunamelléki ág. hitv. superintendentialis fyalés Alsó-Kubinban. Folyó év és hó 14-én s utána övetkezö napjain tartatott Alsó-Kubin mező-városában a dunamelléki superintendentia egyházkerületi gyűlése fő­tisztelendő C h a 1 u p k a J á n o s superintendensi helyettes, c3 ngos R u 11 k a y K á r o 1 y cs. k. udvarnok, mint legidösb esperességi felügyelő kettőselnökségök alatt, országfejedel mi biztos jelenlétében. Ez alkalommal, miután ezen egy­házkerületi gyűléseken a jegyzőkönyv, a pozsony városi esperesség indítványa ellenében, ezentúl is három nyelven vezettetni határoztatott, s a volt két jegyző Tomka Já­n o s, és K a 1 i n c s á k János hivatalaikról lemondottak, a magyar jegyzőkönyv vezetésére Dobák Antal hites ügyvéd, a német jegyzőkönyv szerkesztésére pedig M i n i e h Dániel modori lelkész közakarattal elválasztattak. E gyűlésen kővetkező érdekesebb határozatok hozattak : l-ör. A bányakerületi superintendentiának e superintenden­tiával közlött, az egyetemes protestáns egyháznak az előb-

Next

/
Thumbnails
Contents