Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-18 / 37. szám

túl zsebükbe nyúlniok, s ha eddig köromhulladékaikat juttatták, most ereiket kell megnyitniok s eleven vércseppeiket hozniok az Urnák oltárára áldozatul: ugy részünkön is mélyebbről kell a buzgóságnak gerjednie, mint a mindennapiság megdermedt formái közük A pusztába kellene mennünk, mint Mózes, Jézus, Pál, hogy megtelnénk buzgó szándékkal, állandó ihlettel és hathatós kenettel szegény egyházunk omladozó falainak felújítására. Mindenekelőtt példával előre! nem mondjuk általán az életben, hanem specifice az adakozásban! A nép szívesen áldoz, ha látja, hogy sava nem ízetlenült meg. Ne csak buzdítani, gyűjteni, koldulni ne resteljíink, hanem odáig melegüljünk, hogy cselekedettel az adakozóknak élére álljunk azon körben, melybe Isten bennünket helyezett. A békési evang. esperesség segédlelkészi kara a legifjabb lelkészek vezérlete mellett csekély erővel, de annál tisztább szándékkal a cselekvés említett terére akar lépni, felhiván e hazában szolgáló ifjú társait, hogy kiki ereje és tehetsége szerint csatlakozzék. Miként lehessen pedig korlátolt körülmények között is forrásra szert tenni, melyből az adakozásnak vize ha nem is csurogjon, de csepegjen, álljon itt meggyőző például a következő. Vidékünkön meglehetős erőben él azon gyönyörű, vallásos ősszokás, hogy a betegek és elaggottak a lelkészt az úrvacsora osztása végett hajlékukba kéretik. Ilyenkor az ünnepélyesen megterített asztalra tehetségük szerint 2, 4, 6 krt. tesznek stolának, a fáradság jutalmául, és büszkeségnek, megvetésnek vennék, ha a lelkész azt el nem fogadná. Ott fekszik előtted a garas, mikor az építő igéket ihlettel mondani szeretnéd, s a pénznek ördöge konkolyt hint szívednek részvétébe, melylyel a haldokló baját enyhíteni szeretnéd. -— Nincsen szebb functio a haldokló erősítésénél. Távozó lelkét beszélgetés közben észrevétlenül átkiséred az örökkévalóságnak országába. De nincs is nehezebb az ilyen gyóntatásnál. Erős hit, mély részvét és gazdag szeretet kell ide, különben a vigaszszomjas beteg nagy szégyenedre veled szerepet vált, ugy hogy dicsőbb lett volna otthonmaradnod. Ilyenkor pénzért adni részvétet, pénzért vigasztalni a legkellemetlenebb munka e világon. Ez indítá néhányunkat arra, hogy tetemes szükségeink és sovány bevételünk dacára, ezen jövedelemágról lemondjunk s egy idő óta ez úton szedett garasainkat összegyűjtvén, azokat az egyház egyik közcéljára felajánljuk. Kti'dünk 20 pftot e lapok t. szerkesztőségének azon kéj elemmel, hogy azt, mint szerény kezdetet, de jövendő nagyobb őszietek zálogát, a pesti prot. theol. intézet alaptőkéjéhez juttatni szíveskedjék. Nem az adomány ismertetésére fújjuk meg a trombitát, hanem hogy a figyelemmel részvétet, csatlakozást ébresszünk. Nem is esetleg tűztük a theol. intézetet segélyezésünk tárgyául. Ha nincs leverőbb érzet a tehetlenség érzeténél, kínosabb öntudat az életrevalóság hiányáénál: akkor nagyobb szégyen bennünket nem érhetne magunk s a világ előtt, mint az, hogy kedvenc gyermekünket: a theol. intézetet Pesten megszülvén, felnevelni képesek nem vagyunk. Nem akarunk mi törpe intézetet a törpék között, hanem egy olyan nagyszerűt, mely valóságban megfeleljen buzgó alapítói tervének, tanúságot tegyen honi prot. egyházunk életrevalóságáról, kielégítse a tetőzetben egyházunknak minden tudomány- szükségét és legyen annak nemességi oklevele Isten előtt! Ezzel tehát az adakozásnak egy saját nemét indítottuk meg a pesti prot. theol. intézet javára, azon szándokkal, hogy közületek, ifjú testvéreink, azoknak, kik termékeny gyümölcsfák, hazaszerte csatlakozását megnyervén, alakot és alkalmat állapítsunk felütni liuzgóságukra a hitelesség bélyegét. Nem akarunk kezdetben óriás hangon beszélni, mert az elől mindenki bedugná füleit; sem mázsás köveknek gördítésével kezdeni, mert az egy részt sem a sikernek nem feltétele, sem a kitartásnak nem záloga, más részt pedig gyönge erőnktől l$i sem telik: hanem szelíd esőcseppekben permetezni egyházunk szomjas földére. Adja Isten, hogy ez esőből országos eső legyen! — Sem mi esetre kérdés ül nem árt feltenni azt: van-e bennünk, ifjú egyházszolgákban annyi vallásos életerő, hogy idő folytán — s ha másként nem, évtizedek alatt — egy „ifjú lelkészek és segédlelkészektőké"-jérealapítandó tanszéket felállíthassunk. Felszólítunk minden ügybarátot, hogy ezen egyéni adakozásaink folyását a pesti prot. theol. intézet javára szabályosabb, határozottabb mederbe vezetni segítsen. Hisszük, hogy a t. szerkesztőség e tárgynak tért nyitand becses lapjának hasábjain. A békési evang. esperesség legifjabb lelkészei és segédlelkészei. Néhány szó a magyarhoni protestáns egyetem érdekében. (Vége.) Azt mondhatná valaki, hogy a tudomány tudomány leend bármi nyelven, bármi honban, bármi nemzet között. Igen! ... de különböző jellemű. Ismerjük a német, — skót, — francia iskola nevezetet, tehát különbséget teszünk különböző nemzetek iskolái között. Miért van mindez? . . . mert a működéseik eredményeiil belőlök kikerült egy és ugyanazon szakra tartozó dolgozatok is különböző felfogásúak, irányúak, s jellemüek; s bátran kimondhatjuk , hogy a német tudományosság elvont jellemét meg fogja tartani, midőn más nemzet — például veszem az angolt, — tudományosság terén is gyakorlati irányban halad. A tudomány is íelölti a nemzeti kharaktert azok véréből, kik művelik. — Ha egyszer a magyar magyar iskolát állapít, leend