Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-04 / 36. szám

besorozni annyi lenne, mint elszedni a vallás tanítóit, s meggátolni a vallás rendes gyakorlását. Itt lelkészek és iskolatanítók neveltetnek, s a theologiai akadémiának alap­ja a gymnasium; ha az alapot kivennék alóla, összedőlne az egész. A kormányrendelet szerint minden tanulónak el kell látva lenni superintendensí bizonyitványnyal a felől, hogy ő jó előmenetellel tanul, a rosz viseletű és előmene­tel nélküli tanulók bármely nyilvános iskolából is besoroz­tatnak. Ez a mostani nem-nyilvános volta az iskolának csak annyit tesz, hogy a kik a világi hivatalok-, s ügyvéd­ségre készülnek, azoknak a gymnasinm bevégzése után, valamely nyilvános iskolahatóság előtt kell érettségi vizs­gát tenni, s a kik itt jól bevégezték gynmasiumi pályáju­kat, bizonyosan jól letették eddig is, s le is teszik az érett­ségi vizsgát, s további szerencséjüket kereshetik a jogi akadémiákban. A közönség részvéte most is, mint hajdan, nagyon szépen kimutatta magát. A s.-pataki úgynevezett exame­nekre betartanak nemcsak a szülék és rokonok, hanem a buzgó hívek is. A közvizsgálat első vasárnapja szokott legünnepélyesebb lenni, akkor a főiskola papja, most nt. Zsarnay Lajos ur, egyszersmind e. kerületi főjegyző és erkölcstudomány akadémiai tanára tart a városi nagy templomban alkalmi tanítást, kinek tudományos művelt­sége , s férfias szónoklata mindig megérdemli, hogy mér­földekről jőjön ide a tanulni élvezni szerető ember. A kö­zönséges reggeli istenitisztelet után a főiskolai imaházba özönlik az ifjúság és közönség, s valamint a közisteni tisz­telet előtt és közben, ugy itt is a meghatólag szép éneklő­kar zengi az alkalmi éneket, miután a főiskola igazgató tanára, most magyar tudós társasági tag és bölcsészeti kö­zönséges akadémiai tanár, Erdélyi J á n o s ur, számot ad mintegy a közönségnek , mint pártfogó és fentartó tu­lajdonosnak, a főiskola közelebbi egy évi történetéről, szel­lemi és anyagi mibenlétéről, gyarapodásáról és szükségé­ről, és szól példákban a keblekhez, buzdít, lelkesít megha­tólag, felsorolja az áldozattevők neveit, előadja melyik ok­tató , mennyi és minő könyvet irt és adott ki. Ezután az éneklő-kar ismét gyönyörködteti a gyülekezetet; a főtisz­teletü egyházkerületi bizottmány, melynek világi elnöke folyvást az eréíyben, képzettségben és buzgalomban kitű­nő Ragályi Károly ur, megnyitja a közvizsgálatot, s a közönség a rajztermekbe oszlik, ott a tanítványok mü­vei szép rendben ki vannak téve közszemlére, s mondhatni, hogy a ranjztanár, Szűcs ur, sok élvezetet nyújt minden­nemű példányaival a közönségnek. Aztán a zenetanár, K r i z s ur, deríti fel a hallgatóság kedélyét kedvesen zon­gorázó, s zenekarban együtt működő tanítványaival. A fő­iskola imaházában fenálló orgonán is nyilvános jelét ad­ják az ifjak, e megható hangszer ügyes használatának. A lefolyt iskolai évben immár megnyitva lön a taní­tókat képző intézet; a testgyakorda; szép sikerrel szerveztetik a ritkaságok tára, madár-és rovar gyűjtemény, mind a buzgó hívek adakozá­sából, a tanárok és tanítványok hozzálátásából. Zsarnay Lajos ur paptant és apologeti­c á t (keresztyén vallás védelmezése más vallások irányá­ban) adott világ elé. Finkei József gymnasiumi tanár ur Sophocles görög színmüveinek magyar versekbeni fordításával bizonyítá be a tudós görög nyelvbeni jártassá­gát. Antalfi János külországok egyetemeinek sikeres látogatásai után haza érkezett legifjabb tanár ur az egy időre megszűnt sárospataki naptárnak adott uj életet, mely az 1859-ik évre immár megjelenvén, több lap­ban kedvező bírálatra érdemesittetett s bélyeggel együtt 12 pkr. levén egynek ára, igen érdekes tartalmánál s ama nemes célnál fogva, mely szerint szerző annak tiszta jöve­delmét, a különben is nagy részint saját fáradozásával gyűjtött adakozásokból alapított testgyakorda alap­jának szaporítására ajánlá, megérdemli, hogy minden csa­lád vegyen belőle egy példányt, már csak azért is, hogy a fővárosbeli számtalan naptárakkal egybevettessék. Egy táp intézet létesítése is mozgásba hozatott a sárospataki főiskolában, mely majdan a szegény gyerme­keknek nyújtana jó jövendőt, ingyentaníttatás és élelmez­tetés által. Erre adakozni lehet szemes életben és kész­pénzben; a kezdet zsengéje már szépen megmutatta magát, mert az utóbbi miskolci egyházkerületi gyűlésen és Sáros­patakon kétszáz köböl szemes élet és 200 pft. készpénz­adomány gyűlt be. Valóban nagyobbszerű és jótékonyabb célra alig lehet felhiva a protestáns ember megszokott ada­kozása , mint a képezde és tápintézet. Amott jeles falusi és városi tanítók képeztetnek, itt szegény sorsú, de gazdag tehetségű ifjaknak készíttetik alkalom, hogy ők is eljut­hassanak oda, a hova érdemesek. A kiknek tehát befolyá­suk van, terjesszék e jótékony-intézetek iránti részvétet, s igyekezzenek gyűjteni azonnali adakozás és hagyomá­nyozás utján az alapot, s valamint számos intézeteink, ugy ezek is előállanak Isten segedelmével s önbuzgalmunk után. A tanító-képezdében, a szintén külországi mtiutazással tökéletesített ArvayJózsef igazgató tanár ur kitűnő vezérlése alatt, már tanításokat vett több falusi és városi tanító s tanuló ifjú, jövendőre tehát már más ké­pességű tanítókra számíthatnak a gyülekezetek s egyes családok, és ime kisdedeink okos és okszerű képeztetésé­ben veendjük százszorozott kamatját a képezdére letett tő­kéinknek. Ezen tőkét azonban még mindig szükséges gya­rapítanunk, tehát ne feledkezzünk meg a magunk és fele­barátaink iránti kötelességről. Részemről bizonyos vagyok benne, hogy vallásunk intézeteinek élő forrásai kiapadha­tatlanok, s minden jót és szépet előállítunk lassankint, s nincs édesebb érzés, mint ama gyönyörködés, melyet élve­zünk a saját magunk ügyekezetévei előállított intézetek látása felett. Én nem szeretem amaz unalmas sopánkodásokat, me­lyek imitt amott összeiratnak. Van a magyar prot. közön­ségben elég buzgóság és szilárd akarat; ne legyen több egy helységben egy lelkes papnál, iskolatanítónál, vagy gond­noknál, sőt csak egy példás gazdaemberuél, és így tovább a városokban, iskolákban, egyházmegyei és egyházkerü­leti kormányzatban egy pár apostoli buzgalmu egyénnél, és ezek ébreszszék és figyelmeztessék a híveket, keressék és zörgessék az alkalmatosságokat, mint az idősb Nagy József, szomotori jóemlékezetü lelkész, őri Fülep Gábor ti­száninneni , Buday Ézsaiás tiszántúli, Bátori, Kis János, Polgár, Szeberényi dunavidéki superintendensek, Nagy Ferenc, Rozgonyi, Nyiri, Kövi sárospataki. Péczeli debre­ceni, Márton pápai, Szász Károly nagyenyedi tanárok, s a világiakból a nagy Vay József, a Telekiek, Ragályiak, Szatmári Királyok; a nők között: Pallay Erzsébet, Pogány Klára, és számtalan buzgó alapítók; s az élők közül kö­vessék minél többen: Apostol, Székács, Török, Baló, Ré­vész, Homola, Antalfi egyházi, Nagy Gedeon, Szabó Károly, Mezősy László, Hutka István, báró Vay Miklós, gróf Teleki Sándor, Palóci, Horváth Mária világi buzgó hívek szép pél­dájukat, a közbenjárás és tettleges áldozat körül bizonyára minden hasznos óhajtásunk teljesülni fog. Az uradalmi és községi ügyvédek fogják fel fontos hivatásukat, az egyház­kerületi és egyházmegyei tiszti ügyészek pedig használják a cs. magas kormány atyai gondoskodását, a földesurak felekezetességen túl emelkedett nemzeti nemes indulatju­kat az úrbéri rendezések és tagosítások körül, s az előt­tünk történt nagylelkű áldozatok szaporodni fognak. Ré­szemről sok ügyesbajos dolgokban ingyen szoktam dolgoz­ni, és a közjó előmozdításának sikere százszoros jutalmat ad nekem. Én, ha végrendeletirásra hivnak, elhagyom ál­momat , ebédemet és bármi magánfoglalatosságomat; me­gyek nagy készséggel és ingyen; ámde senkinek sem irok végrendeletet, a ki valamely jótékony célra és intézetre nem hagyományoz j azért minden évben megírok egyne­hány hasznos végrendeletet. Szóval, ha kiki saját ügyekint tekinti a vallásos és közcélú intézeteket, fentartjuk és előállítjuk azokak leg­könnyebben.

Next

/
Thumbnails
Contents