Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-21 / 33. szám

De Rómának szolgái felkeltek, Hamiltonon minden véleménytársainak rettenetes példát akartak adni. Bizonyos ürügy alatt Sz.-Andrásra csalták ; ott Scotiának akkori egyházi anyavárosában a hitnyomozó tanácsot összegyűlve találta, mely öt eretnekséggel vádolta és megégettetésre Ítélte. A véritélet végrehajtásával siettek; de még a máglyán is erős vallást tett a bátor ifju hitéről; azután igy szólott: „Oh Uram! meddig fedezi még setétség ezen országot!?" és meghala. Ez febr. 28-án 1528-ban történt; a vértanú életének 24-dik évében volt. Ez volt a XVI. század kezdete. De Hamilton Patriknak hamvai áldást hoztak hazájának már előkészített földére. Azokból nőtt Scotia egyháza. Hamilton Patrikra a vértanuk nagy számmal következtek; ifjak, koruk virágában, Róma kegyetlen eljárásainak áldozatul estek; ifjak és férfiak, sőt még nők is minden osztályból máglyára jutottak. S a mint 1542-ben egy kis szünet volt, a mint ez évi parlamenti végzés által minden skótnak megengedtetett a szentírást anyanyelvén olvasni s ennek következtében Isten igéje az egész országban hirtelen elterjedt: sikerült ismét a rómaiaknak , Scotiának gyenge igazgatóját, Hamilton Jakabot, — ki Stuart Mária kiskorúsága alatt uralkodott, — az evangyéliom ügyétől elidegenítni s az üldözést folytatni. Ekkor a reformationak egy uj bajnoka lépett elő, ez W i s h a r t György volt. Ezen ember azon oltár előtt születve és növekedve, melyen a druidák a rómaiak keze által elvesztek, azon helyen , hol sz. Maccavius a keresztyénséget prédikálta, hol azután zárda emelkedett, tanulói pályája megfutása után nagy tűzzel prédikálta a tiszta evangyéliomot és sok tanítványokat oktatott az uj testamentomra. A r. katholikusok sokáig üldözték, végre hatalmukba kerítették és megégették. Végpillanataiban a r. cardinálhoz szólott, ki palotája ablakából nézte áldozatát, s annak rövid idöni kivégeztetését megjövendölte. Három hónap múlva néhány vad legény a cardinálon véghezvitte azt, mit neki Wishart jövendölt. Wishart köpenyege Knox Jánosra esett. Ezen nagy ember Giffordban, déli Scotiában született, először szülővárosának iskolájában tanult, azután a sz.-andrási egyetembe küldetett, hogy az egyház szolgálatára magát kiképezze. 1524-ben lépett ott be. Először legnagyobb kedve a sehol, theologiához s a mathematikai tudományokhoz volt. Főtanítója M a i r János volt, ki Párizsban a reformatio müvét megkedvelte s Luther tanát mostani hatáskörében bátran terjesztette. Knox János feszült figyelemmel hallgatta őt; a benyomás, melyet kapott, kitörölhetlen lett. Mennél tovább vizsgálódott a sz. irat- s az egyh. atyák müveiben, a római egyház alkotmányához és tanához való hite annál inkább megrendült. A mint későbben bölcselet- és mennyiségtanból felolvasásokat tartott, nem tartóztathatta meg magát, hogy a sehol, theologia ellen — mely az ő idejében uralkodott, — határozottan fel ne szólaljon, az egyház romlottságát ne ostromolja s a reformatio tanait ne hirdesse. Az üldözést nem várta be, szerencsésen odább állott; csak in effigie égethették meg ellenei. Knox a continensre futott, Genfbe ért, hol Kálvin tanított és működött. Azalatt Sz.-Andráson az üldözés lángjai ismét fellobogtak. W a 11 e r Mills, egy példás pap, öreg korában a római papok boszuját felkölté. 1538-ban fogságba ejtették s elitélték , mivel Luther tanát vallotta. Azonban sikerült neki a börtönből elszökni s Némethonba menekülni, hol 20 évig az evangyéliomot hirdette s akkor hazájába visszatért. Ott Hamilton, a sz.-andrási primás parancsára elfogatott s eretnekség miatt", a papi törvényszéktől bevádoltatott. De az ily eljárások oly gyűlöletesek voltak már a nép előtt, hogy nagyon nehezen lehetett polgári birót találni, ki az Ítéletet kimondj a, s a prímásnak magának kellett a kötelet adni, melylyel a tiszteletes vértanú kínzó karójához köttessék. De az ö vértanusága megpecsételte a római egyház sorsát Skotiában: dicsősége eltűnt. Most a reformatorlelkészek egyesültek a minden rendbeli hasonérzelmü keresztyénekkel s következő okmányt tették fel: „Az első skót szövetség" (Convenant of Scotland) 1557. „Minthogy vesszük észre, hogy a sátán kegyetlenül dühöng tagjaiban a Krisztus evangyéliomát s gyülekezeteit elpusztítni, kötelességünknek ismerjük mesterünk ügyében halálig küzdeni, minthogy mi ő benne a győzelemről biztosak vagyunk. S minthogy mi e kötelességünket jól megfontoltuk, Isten ő felsége és az ő gyülekezete előtt Ígérjük, hogy mi (az ő kegyelme által) minden buzgalommal egész erőnket, tehetségünket, sőt életünket Isten áldott igéjének s az ő gyülekezetének épségben fentartására s előmozdítására szenteljük, s a mint tőlünk telik, törekedünk, hogy hü pásztorokat kapjunk , kik Krisztus népét az ő evangyéliomával és sakramentomaival tisztán lássák el. Mi tartjuk, tápláljuk és védjük őket, mint szintén Jézus Krisztusnak egész gyülekezetét s annak minden tagjait, mi közben egész hatalmunkkal szegülünk a sátán és minden rosz hatalom ellen, mely az említett gyülekezet felé zsarnokság vagy felzavarással közelít. Isten e szent igéje alatt e gyülekezettel egyesülünk: kilépünk a sátán közösségéből s Isten előtt tett szilárd igéretünkkel ellenségeinek nyilvánítjuk magunkat, e gyülekezetnek aláírásunkkal magunkat elpecsételve. Edinburg, decemb. 3. 1557-dik évben. Isten mint tana. Sic subseribitur: Gráf von Argyle. Glencairn. Morton. Archibold Lord von Lorn. John Erskine von Dun stb." Ez volt az első nemzeti vallásos egyesülete a skót nemzetnek, azon socialis szervezetnek alapköve, mely későbben a reformationak erőt és jellemet adott. Knox János e tény után —• miután Genfet elhagyva, M.-Frankfurtban sokáig mint az angol és francia protestánsok papja működött , — több barátainak felszólítására Scotiába visszatért. 1559-ben máj. 2-kán érkezett meg Edinburgnak Leith nevü kikötőjébe. A mint ő megjött, épen akkor forgott fen számos evangélikus papok ellen a római részről kigondolt árulás. Képzelhetni az ijedést, mely ezen urakat gyűlésükben meglepé, a mint hirtelen egy barát közibök rohant, ezt kiáltván: „Knox János! Knox János! — megérkezett, itt van!" A gyűlés feloszlik, a papok elhagyják a termet s legnagyobb zavarban többfelé elszélednek. (Folyt, követk.) Van Andel Adorján. KÖNYVISMERTETÉSEK. Gyakorlati útmutatás a fejszámolásban, tekintettel az uj pénznemekre, elemitanítók és képezdei növendékek számára. Irta Pálfy József, a soproni ev. iskolatanítói képezde igazgatója. Nyomatott Sopronban 1858. Ara f Az előttünk fekvő könyv egész csendben, minden előleges hirdetés s hírlapi lárma nélkül jött a világra. Nem ; reményltiik, nem vártuk s mégis megérkezésével oly közöt látszik — hiányai mellett is —• pótolni, mely eddigelé itt Magyarhonban —•betöltetlen volt, vagy ha volt is, csak kevéssé volt betöltve. Mindenesetre örvendünk a kellemes találkozásnak, hogy egy számtanító könyv, — mely, mint szerzője mondja, — több évek tapasztalatán épült, lépett közénk. A tanítói közönség oly könyvet veszen e műben, melylyel igen segíthet magán s ha ügyesen fel tudja használni, egy egész nemzedék javára szolgálhat. A könyv, mely előttünk van, sikeresen felhasználható s belőle, midőn egy felöl maga az iskolatanító is tanulhat, más felől növendékeivel is sokat megtanultathat, nem kell egyebet tenniök, mint a benne kimutatott vezérelveket követni s a hol szükségesnek látják, magoktól is tenni valamit hozzá, hogy