Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-14 / 32. szám

MezeiFerenc évenkint 6 — a papi gyámintézet javára ily feltétel mellett ugyanennyit; sarkadi főbiró 4; a lelkészek közülazesperesi segéd 12; tanácsbiróBöszörményi József, 10; t, b. Mészáros Endre 4; t. b. Győri Mihály 5 ;NagyPéter évenkint 6 ; R á c I s tván 5; Nagy Dániel 5; Csomor Jánosö; Dobrai F e r e n c 4; Aranyász Bálinti; Varga Lajos 2; közlő 10; segédlelkész BaloghEndre 5; Kis Károly mint segédlelkész évenkint 10, mint leendő rendes lelkész 20 pfrtot tettek le ezen vallásos közügy, a tanítói gyámintézet szerény oltárára. —• Az itt kimutatott szép siker önkénytelenül emlékezetünkbe hozza Jézus azon mondását: hogy a jó földbe elhintett mag — melyet e. vidékünk jeles férfia, t. J á n o s s y K á r o 1 y ur, ezelőtt mintegy két évvel 200 pfrt. nemes ajánlatban vetett el — terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc anynyit. — Legyünk azért türelemmel, nem halt még ki felekezetünkből az áldozatkészség; hol legnagyobb a szükség, ott van legközelebb a segítség. MuhiSámuel, kötegyáni ref. lelkész. Radváiiy, aug. 7.1858. — Időjárásról irok, hogy abból kiindulva, elmondhassak holmi egyetmást.— Az egész tavaszi idő szárazhideggel, majd égető hőséggel járt le ; eső és harmat nem éleszté a növényvilágot, miért is a legszomorúbb aratásra vala kilátás. És elhozta az Ur az időt, melyben a megérett keveset többnyire gyomlálva szálankint összeszedte a bánatos szívii foldmívclő ; nálunk csak pár napra vala még szükség, hogy csűrbe takaríttassanak a siralommal összehordott búzakévék, máshol pedig alig kezdették meg az aratást, midőn mult hó 28-ikán az égető hőség közepette délfelől sötét fellegek tornyosúlván, délutáni 4—5 óra tájon iszonyú szél kíséretében megérkezett a szakadó zápor. A vihar szétszórt minden keresztet, s az 5 napig tartó sűrű meleg eső mind kicsiráztatta a kévékét, sőt a mi még aratatlan volt, lábon kizöldült. — Most már az a kérdés: mit csinál a nép, és mit a nép által fizetett lelkész, kinek semmi pénzfizetése nincs — mert ilyen igen sok van, — midőn annyira semmivé lett az a kis termés, mit egyházi földjéből vett s kévékben a néptől kapott, hogy vetni nem lehet belőle egy szemet is, kenyérnek nem alkalmas, piacra nem vihető ? Még a szalma sem való egyébre, mint marha alá, pedig a rendkívüli száraz év a mi különben igen jóltermő réteinket is kiégetvén, a szalma is kedves eleség leendett marháinknak. „El kell adni a marhákat" hallom a feleletet. Igen, de kinek? mikor ezer eladóra esik egy vevő, az is csak bőre árát fizeti, miként helységünkben is volt reá eset, hogy egy 5 éves üsző tinó 6, azaz hat pfton kelt el, pedig egészséges szép marha. — De térjünk a dologra. Határozatlanabb, tökéletlenebb, csalóbb fizetésmódot a szalmás vagy kévés élet fizetésnél gondolni sem lehet, pedig ez nemcsak nálunk hegyközön, de tudtomra majd egész abaúji egyházmegyénkben szokásos íizetés. Bármely dús legyen is az áldása mezőkön, az egyházi személyek részire mégis szokott teremni silány; nagyon kevés az a mai hívek között, ki lelkiismeretet csinálva a dologból, a javából adná be tartozását. S bár az e. megyei gyűlésekre beadott panaszok következtében n. t. e. megyei kormányunk szigorú rendeletet bocsátott közre, hogy úgynevezett „gazdakévéket", nem pedig apró kepés kévét kössenek és vigyenek, és pedig a gondnok és két tanácsos jelenlétökben, de ezen bölcs intézkedésnek semmi sikere, mert a nép egyszerre soha nem hozza tartozását, az elöljárók pedig oly, munkás időben nap nap mellett időzni nem akarnak. — És ha jönnek mostoha évek, miként az én 10 évi hivataloskodásom alatt is volt már 5 olyan esztendő, hogy 18 kévéből álló kereszt búza nem adott többet ya

vagy Iegfelebb 1 vékát: hogy éljen meg ennyiből 8 vagy 10 tagú családos lelkipásztor? Ki nem iátja itt a legnyomorúbb helyzetet, s ki tagadhatná, hogy eljött az idő a íizetés rendezésére, annyival inkább, mert, miként a prot. lap egyik számában is volt már említve, egy helyen nagyon kevéssé, míg másutt igenis nagyon vannak terhelve a hallgatók. — Igy a többek között egyházamban telek után történvén a fizetés, egy egész telektől fizetnek 20 kéve búzát, 2 véka gabonát, 2 szekér fát, egy lajtra szénát, mi 2 mázsa körül lehet, — 10 icce mustot, 10 marok kendert, 1 csirkét, 1 szekér trágyát a papi földre és minden házaspár 1 v. ftot. A zsellér, kinek nincs egyebe egy rongyos viskójánál, fizet 2 véka gabonát, 5 icce mustot, 1 csirkét és mint házaspár 1 v. ftot. — És ezen fizetésarány csaknem minden hegyközi egyházakra áll. Hogy ez kissé terhelő, érzi a nép is, ugyanazért könnyít is magán, a mennyire lehet. Mert kévét kicsit köt, (a jobbágyvilágban a földes ur kijátszására oly nagyokat kötött, hogy egy keresztből lett 5—6 véka), — a szekérfa csak azért szekérfa, mert reá van rakva, de miként és milyen? Ha az Isten egy két jó záporral meglátogat, s az ár rohanva omlik le a hegyek ormairól s a lapájos rét füvét iszappal borítja el: be kell érni az iszapos szénával. Kender, must az se igen jön a javából, és a trágya? ez a mi sovány vidékünkön nagy kincs lévén, a hallgatók közül alig akad egy kettő, ki jó érett trágyát, illő szekérrel vinne, szalma, gaz, pozdorja többnyire, a mit kivisznek. Szóval, nem nehéz belátni : mily céltalan ez a sok mindenféle, és mégis 100 pftra alig tehető íizetés; mily tökéletlen, és mennyi vesződéssel és keserűséggel jár annak beszedése?! . . Ezeket előre bocsátva, több paptársammal egyetértőleg, következő pontokban adjuk elő igénytelen nézeteinket, fejezzük ki óhajtásainkat : 1. Mi örömest csatlakoznánk Literáti úrhoz, hogy a szép kész összeget zsebre rakjuk, s hogy a néppel a fizetésből eredő súrlódást kikerüljük: de mert ez által sokkal többet és szentebbet, önkormányzati szabadságunkat vetnök áruba, az általa ajánlott módot el nem fogadhatjuk. 2. Csak híveink buzgóságára, egyháziasságára s jóakaratára kívánunk támaszkodni. Minthogy pedig ezek sokaknál nagyon szunnyadoznak , haldokolnak , célravezetőnek látnók: 3. ha minden egyházmegye külön járásaiban vegyes bizottmány járna be minden egyházat, mely bizottmánynak nélklilözhetlen tagjai lennének a n. t. esperes és t. segédfőgondnok urak, kik is a bőven nyert kegyelem és hivatalos tekintély erelyével csudákat mívelhetnének az együgyű hallgatók közt. 4. Minden oly íizetésnemet, melylyel csalni lehet, irgalmatlanul kiküszöbölendőnek ítélünk. — Szalmás vagy kévés íizetés szemre változtatandó; szekérfa helyett meghatározandó mennyiségű ölfa fizetendő. Mindenféle aprólékos fizetés eltörlendő. 5. Bár létesüljön előbb vagy utóbb egy oly egyházi pénztár, melyből az egyházi személyek dijaztatni fognak, azon esetben is szükségesnek látjuk, hogy a nép által fizettessék több vagy kevesebb köböl búza vagy rozs , mert ez a népre nézve is könnyebb, az egyházi személyekre pedig azért kedvező , mert nem kell mindig a piacra futni bevásárlás végett. 6. Óhajtjuk, hogy mindennemű fizetés a gondnok s tanácsos társai által szedessék be, s a meghatározandó mennyiség egyszerre adassék át a belső személyeknek. 7. Mindezek minden évbeni pontos végrehajtására, vagy hogy a hozott vagy hozandó jó törvény irott malaszt ne maradjon, elmúlhatlanul szükséges egy járásbeli világi felügyelő. Talán szokatlan valami, de kikerülhetetlen. Ugyanis ha meggondoljuk, hogy sok egyháznak nincs főgondnoka; soknak van ugyan, de nem lakik ott és csak akkor jelenik meg, ha a nép nyakára az ő ínyeszerinti papot akar tolni; ha gondolóra vesszük, hogy egyházaink többsége volt jobbágyokból áll, kik maguk választva maguk közül gondnokot, ez bogy népszerű maradjon, és hogy a rokon, koma, jóbarát sértve ne legyen, kellő szigort soha nem gyakorolhat, de egyenlő sorsú levén, tekintélyre se emelkedheíik : ha mindezeket gondolóra vesszük, a célravezető intézkedések közül egy ily járásbeli buzgó felügyelőnek meg nem választását mulasztási bűnnek tartanók.