Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-14 / 32. szám

hogy a prot. pesti főiskolában, a régi tanintézeteknek egy uj versenytársuk támadt. Az ellenvetés második részében, t. i. hogy megoszolván az erők, sóvárgás s hanyatlás fog a régi tanintézetekre következni, ugy látszik, rejlenek valami kis erősség, ha a következmény épen ellenkezőt nem bizonyítana. Mert, annak előleges megjegyzése mellett, hogy a pesti főiskola létesítése, a kecskeméti főiskolát kivéve, a többi prot. tanintézeteknek egy fillérnyi hátrányt sem okozott: örömmel tapasztaljuk, hogy a leginkább érdekelt kecskeméti főiskola jövedelemforrásai is, épen a pesti főiskola fenállása óta teljesbültek, szilárdultak. A tán, ha nem is egészen, csak részben beiugált, meglehet régebben alig néhány filléreket szivárogtatott jövedelmi kútfők helyett, a közel múltban, épen a nemes város kebelében, a nevelés és tanítás ügyét, a haza, a protestantismus közjavára fölkarolt jóakarat s buzgalom, uj s a bedugultaknál liasonlíthatlanul gazdagabb kmcsforrásokat nyitott, s alapított, És a mennyiben, — kérem, ne értessem félre, ne vétessenek szavaim sértésül, mert Istent hivom bizonyságul, hogy a nemes város Kecskemét — egyházi s világi elöljáróit, nálam őszintébb tisztelettel senki nem tiszteli, mert mint minden tiszta keblű protestáns, ugy én is hálás elismeréssel hajolok meg azon áldozat nagyszerűsége előtt, melyet a közelebbi években a nevelés oltárára Kecskemét is oly készséggel hozott, — mégis kérdésül tehetvén föl: váljon ezen ujabb kincsforrások létesülnek-e, ha a pesti főiskola tantereme ajtajai meg nem nyílnak? el kell ismernünk, be kell vallanunk, hogy a. pesti főiskola a pártoló erőket nemcsak meg nem oszlatta , sőt tömörítette ; s a kincsforrásokat sokasbította. Vannak, lehetnek, kik a prot. pesti főiskola címében botránkoznak meg, mennyiben a fő melléknév alkalmazásával, a többi prot. iskolákat, a 1 i skolákká vélik lealacsonyíthatni. Őszinte szólva, s az ezen nyilatkozatérti elitéltetést egy kissé halasztatni kérve, — ha nem tudnám, hogy e nevezett régibb , mint a pesti tanintézet mostani létrehozói, — én sem volnék barátja ama címnek; s nem különösen akkor, ha főiskola cím használhatását a pesti iskola, a többi kerületi főiskolák méltó sérelmére, mint kiváltságos jogot követelné magának; a mit azonban , mint eddig nem tett, ugy ezután sem fog, legalább jelen szerkezete mellett, követelni soha. Mert míg a pesti főiskola jelen kicsiny körében mozog s mozoghat; más szóval, míg azt a magyarhoni egyetemes prot. egyház ápolólag föl nem karolja: addig, szerintem ugyan, közte és a többi prot. tlieol. tanintézetek közt, — azonkívül, hogy a pesti, az ország fővárosában levén, ezen el nem vitázható kedvező helyiség, az ő részére, meg nem dönthető előnyt biztosít — semmi különbség; addig a kecskeméti, pápai, soproni, stb. szinte theologiai tanszakkal ellátott tanintézetek felett, semmi magasabb állás, s -- fensőbbségre nincs feljogosítva; addig, mint a pestit, ugy a theologiai tanszaku minden prot. tanintézeteket megilleti a prot, főiskolai cím. Igy tehát e részben sincs, s nem is lehet helye a botránkozásnak; nincs értelme a gáncsoló észrevételnek. Hanem, — és itt kérek már komoly figyelmet — én a pesti főiskolának emelkedettebb állást, minden más prot. főiskolák feletti fensőbbségét szeretnék adni, biztosítni, valódi főiskolává ohajtnám canonisaltatni. Mert a magyarhoni prot. egyháznak, nem annyira pesti theologiai főiskolára, mint inkább protestáns egyetemre van égető szüksége. Nem akarok én derogálni a magyarhoni prot. theologiai régibb tanintézeteknek, és annyival inkább nem, mert azok közül mindenikben történtek a közel múltban, sőt folyvást történnek az ujabbkor igényelte több s kevesebb javítások; nem helyeselhetem azon ügybarátok modorát sem, kik egy pesti főiskola szükségességét akarva bebizonyítni, az orvosok példájaként, — kik, mint tudjuk, kivérzik elébb a sebet, hogy gyökeresen s biztosb sikerrel gyógyíthassanak, — a hajdani tanrendszer hiányait, s a mulasztások halmazát emlegetik, mert látom, hogy az elkeseredést szülvén, többet árt, mint használ: de a változott viszonyokból, miket a provincialismus legmakacsabb védői sem fognag tagadni, igyekezem megmutatni, egy prot. egyetem égető szükségességét legalább tanszakra, u. m. theologiai, jogi és philosophiai tanszakokra nézve. Voltak, — miért ne mondanók ki az igazat, hisz két, legfölebb három egyén — tanár — a legjobb akarat, képesség, sőt lángeszüség mellett sem karolhatta föl a theologiai tanok roppant terjedelmét, — a ma már ókornak nevezni szokott világban, a theologiai tanszakban hiányok; de volt eszköz s ut nyitva arra nézve is, hogy mikép pótoltathattak azok, még a szegényebb sorsú papi jelöltek által is, a külhoni virágzó egyetemekben. Ott voltak ugyanis a gazdag fizetésekkel dotált rectoriak, — úgynevezett academica promotiok; ott a főiskolákban, a szép jövedelemmel ellátott seniori- s nagyjainknál a nevelői állomások, melyek mint megannyi kincsforrások bőven buzogták föl a magokat tökélyesbítni akaró ifjak számára, a külhoni egyetemekbeni tovább képzésre a szükséges filléreket. Nem vonom én kétségbe, hogy ne lettek volna az academicusok közt, kik igen keveset vivén ki, igen keveset hozhattak haza: de ha végig tekintünk prot.- egyházi férfiaink névsorán, el kell ismernünk , hogy a prot. tanári s papi katedrákban azok fénylettek legáldásosabban azok víttak ki magoknak maradandó emlékezetet, s kötelezték le magok iránt a későbbi kort is hálástiszteletre, kik említett forrásokból erőt szerezve, a külhoni egyetemeket megkereshették; ott magokat tovább képezhették, s mint megrakott méhek tértek vissza e hazába. És most kérdjük: váljon nyitva vannak-e ma is azon kincsforrások a magokat tovább képezni oliajtó ifjak előtt ? Mindnyájan tudjuk, hogy azokat, — igen kevés kivétellel, — az uralkodott korszellem, a változott viszonyok, az ifjakra nézve vagy teljesen elfojtották, vagy igen gyéren jövedelmezőkké változtatták, —- helyesen-e vagy helytelenül? ez úttal, mint