Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-07 / 31. szám

A másik nevezetes változás tiszt. Bauhoffer István nrnak — ki a pesti prot. theol. intézetnél mint segédtanár működött — a tanári pályáról való visszavonulásával következett be. Tiszt. Bauhoffer ur egy évvel ez előtt a nevezett intézeti elöljáróság kérésének engedve, a segédtanári állást elfogadta, s pályáját az igazgatóság teljes elismerésével, tetszésével, a jelennél még szebb jövendőre dús reményekre jogositólag találkozott. Azonban az ifjú férfiú keble geniusát és benső hivatását követve, ismét a félbeszakasztott prédikátori pályára lép, kettős j alkalom kínálkozván neki arra. Vigye uj pályájára emlékül jobb kivánatainkat! A távozóknak helyére és azon kivül két rendes, egy rendkívüli és egy segédtanár fog a jövő iskolai évre beállíttatni. Mindezekről a tisztelt közönség e lapok utján annak idejében bővebben értesíttetni fog. E lapok vezérelvei közt kimondatott, hogy minden irányú, szinezetii komoly véleménynek tér nyittatik azért, hogy az ellennézetek, viták tusájából az igazság annál tisztábban, félreismerhetetlenül tűnjék ki. Igy történt, hogy Hoznék urnák C z ékus ur benső-missioját érdeklő észrevételei a 28-dik szám ha- i sábján közöltettek. A vitássá vált kérdés az „Ev. Wochenblatt" | figyelmét magára vonta s a fenforgó ügyre nézve véleményét következőkben mondja ki: „Szabad legyen itt, a megelőző szám egy cikkére vissza- i térnünk. Jolsvai prédikátor Hoznék ur tüzeskedik C z é k u s ur által egy előbbi számban felmagasztalt rybniki (Ujvásár) gyülekezet s különösen annak lelkipásztora H o m o 1 a I. ur ellen, hogy ez, sokszorosan elhanyagolt egyházának pénzforrásai közé a bérlett vendéglőknek jövedelmét s a lakoma és tor alkalmával e célra kitett tányérokba önként gyiilt adományokat is fölvette. Azt mondja, hogy az ilyen segélyre, mint egyházvagyonra „ csak gondolni is borzasztó !" — Ezek azon vakmerő pénzváltók, kiket idvezítőnk a templomból kiűzött." Ha tehát Homola ur a belmissiot valóban foganatba akarja venni: tiltsa el szigorúan a torozásokat. — A hozzánk érkezett közlemények után azon helyzetben vagyunk, hogy Hoznék urat megnyugtathatjuk. Ha nevezetesen a rybniki egyházhoz tartozó négy helység a vendéglők bérén valamit felül nyert s ezt mint azelőtt nem dőzsölte el, sőt lelkésze tanácsára az egyháznak ajándékozta: ebben még nincs megróni való. Hát jobb lett volna a vendéglőket valami nyerészkedőre hagyni, ki aztán a gyülekezetet a pap bel-missiojával együtt tönkre tette volna ? Az ellen nem lehet kifogás, ha, — mint itt volt az eset, hol a roszat nem lehetett egészen mellőzni — a pokol az urnák annyiban szolgálatára használtatott, hogy nemcsak nem árt, hanem az Isten országa építésénél segíteni kényszeríttetik. — Ugy halljuk, hogy J o 1 s v a városa is bizonyos évi pénzmennyiséget ád az egyházi pénztárba. A városi pénztárba megy pedig természetesen a jolsvai vendéglők jövedelme is. Hát „borzasztó volna ezen pénzre — mint egyházpénzre csak gondolni is! ?" Mi tudjuk, hogy ilymódon sok gyülekezeteink szoktak magukon segíteni s a Jolsvához legközelebb eső egyház Chizsugó, a seniori hivatalnak mostani székhelye a mint halljuk , ily módon szerveztetett újból, feledhetetlen inspektora Clementis István által. Mi a lakomákat illeti, ezek, — a mint tudjuk, — Rybnikben egyházgyülésileg meg vannak szorítva; a torozások, melyeket egy lelkész nem könnyen tilthat el, a kerülhetlenül szükségesre vonva. Ha e mellett egyházukról megemlékeznek s a fogadós helyett, ki őket vendégli, a pap felszólítására az egyházat ajándékozzák; nem látjuk át, miért kelljen a pénzt borzasztónak tekinteni. Kilenc év alatt, — mióta Homola ur ez egyházban működik — nem érhetett el mindent, da igaztalanság volna egy buzgó lelkészt teljes elismerést érdemlő gyülekezetével megtámadni akkor, midőn a mellettök kiáltó tények oly fényesen feljegyezhetők. Egyébiránt tény, hogy a rybniki egyház üdvös intézkedései két senior által megvizsgáltattak, jóváhagyattak és az egész senioratusnak követés végett ajánltattak. Egy pár szó tiszt. Menyhért János urnaf;! (sine ira et odio) A Protestáns Egyházi és Iskolai lapok 27. számában a vándorgyűlésekről értekezvén tiszt. Menyhért János ur, jónak látta abba csekély személyemet is beleszőni, s rólam egy kis epés kifakadással azt irni, hogy reájok untam, bár testvérjtik vagyok. Szabad a tisztelendő urnák s akárkinek is felőlem ugy gondolkozni s Ítélni, a mint akarja, én ebben sem a tisztelendő urat, sem mást, nem korlátolok , nem is korlátolhatok. A mit irt, higyje el, nekem legkevésbbé sem fáj : régen megtanultam már én , hogy mindennek tetszeni lehetetlen, akarni bolondság. Szeretném azonban, ha minden mást kigúnyoló , kivenné elébb a maga szeméből a gerendát, és ugy piszkálná a más szemében a szálkát: és míg a maga háza előtt elég seperni valót lát, ne fárasztaná magát oly igen a más háza elől való sepregetéssel. A fáj nekem, hogy egyházamat bántja; s talán egy két eset miatt az egészet róvja meg rút vendégszeretetlenséggel. Engedje meg a tisztelendő ur, ha azt mondom, hogy nagyon el volt fogulva egyházam iránt, midőn azt irja: hogy voltak hitsorsosaink között, kik a hozzájok bekéredzőket be nem bocsátották. Ha ilyes történt: én hiszem, hogy olyan egyénnel történt, a kit a tisztelendő ur sem örömest bocsátott volna be; és olyan időben, mikor már a háznál mindenek lefeküdtek s aludtak. — A hol állandósitattak az egyházmegyei s kerületi gyűlések, olyan helyeken nem szokás a gyűlésre megjelenendöknek szállásaikról gondoskodni, hanem ki ki maga keres magának, és mondhatom, hogy minden ilyenek, kik Kállóban is ezt tették, találtak szállást alkalmatost és állandót. Nem jó az, ha az egyházakat — nem értem én Kállót magát , hanem értem a legutolsót is — minden legkisebbért egész világ előtt rovogatjuk. Az egyházmegyék egyházakból állanak: de ezekben sértegetések, gúnyoló kifejezések, gyanusítgatások, csak hidegséget, elidegenedést szülnek, néha ingerültséget is : a bizodalmas felszólítás, atyailag rábeszélés, testvérileg szeretés, ezek azok, melyek megnyerik a talán részvétlenséggel vádolható egyházakat is. Hogy az állandósított gyűlések alkalmával, csak 10 vagy legfelyebb 20-an jelentek volna meg Kállóban az egyházi rendből, ez addig sem volt igaz, míg papirosra íródott. Minek kellett volna a megyei háznál a terem ennek a maroknyi népnek ? miután a paplakra tevődtek is át a gyüléskedések , emlékezhetik rá a tisztelendő ur, hogy a mi tanácskozási teremeink — melyet az egyházmegye iránti jó indulatból zöld posztóval bevont hosszú asztallal, s mellékelt hosszú székekkel látott el egyházam — a zsúfolásig tömve volt, még a pitvara is; az udvaron hásonlóul néha két három helyen is gyűltek össze beszélgető egyháziak; az én szobám is, valamint a segédem szobája is természetesen nem voltak üresek. Engedjen meg a tisztelendő ur, ha viszont azt mondom, hogy nagyon fel volt ingerülve, midőn ezt irta : pedig értekezésében maga irja, hogy a papnak papnak kell lenni beszédében is, és így Írásában is; tudniillik szelídnek, türőnek. — Az egész bajnak ha eredeti okára akarnánk menni: talán a tisztelendő ur is, én is szégyelnők kimondani, bevallani. Annak, hogy már most a vándorgyűlés alkalmával 70-en is gyűlnek össze a papok közül, csak örülnünk lehet, valamint annak is, hogy a megjelenők kivánt ellátásban részesülnek. Adja Isten, hogy ez tovább is így menjen: majd ha Kálióra kerül valamikor a sor, talán az is lerója adósságát, elfelejtkezvén bántalmáról. Hogy oly sikert vár a vándorgyűlésektől a tisztelendő ur, még bel-missiot is : részemről ennek is időnkénti gyarapodását s előmenetelét szívemből kivánom. Mind az állandósított mind a vándorgyűléseknek vannak jó, vannak rosz oldalaik, majd az idő megmutatja, melyik vívja ki magának a másik felett az elsőséget. — Béke velünk és testvériség. Szondi László, n.-kállói ref. lelkész. Szellemi élet Körmenden. Folyó év nov. havában egy egész éve lesz már annak, hogy városunkban, „Városi közönséges könyvtár" név alatt, olvasó-egylet és könyvtár indult alakulni. Ennek megalapítása ós létesítésével, — az 1846-ban keletkezett, — de csak 2 évig