Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-07 / 31. szám

Első évfolyam 31. szám. Pest, augustus 7-én 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. D I J: egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. ELOFIZETESI Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Viszhang ifj. báró Vay Miklóshoz. Soha öromestebb tollat nem ragadtam, mint jelenben, midőn a Prot. Egyli. s Isk. lap 29-dik számában tisztelt barátomnak „Az egyház anyagi szükségeiről" szóló áldozatkészséget tanúsító cikkét olvasván, azt egy részről az én igénytelen felszólalásomra legohajtottabb feleletnek tartom, más részről felliiva érzem magamat, hogy az elŐbbeni szózatomhoz némi felvilágosítást adjak. Nem tartozom én azon emberek közé, kik azon hiszemben vannak, hogyha minden célnélküli ékesszólásukkal, vagy a holt betűkbe öntött válogatott vagy csattanós kifejezésekkel a közönség előtt felléptek , ez által a szent ügy iránti személyes kötelességeiknek már tökéletesen eleget tettek. Nem akarok én azon vezér dicsőségében osztozni, ki harcosait lelkesítvén, midőn a síkra kell kiszállni, maga háttérbe vonul. Nem! Elvem előbb tenni, aztán szólani, nehogy a mondottakért pirulni kénytelen legyek. Ezen elvemből kiindulva, következetlenségnek tartottam volna szózatot emelni, más részről szerénytclenségnek véltem ez alkalommal az.eddigi csekély áldozatomra — mely korántsem annyi, mint a mennyit többi hitsorsosaim tehetnének — ha akarnának — hivatkozni; mert nézetem szerint, nemcsak a közönségnek használtunk, hanem leginkább önmagunknak szereztünk édes élvezetet az által, ha egyházunk s iskoláink jóllétét csekély tehetségünkhöz képest előmozdítottuk. Szózatom főcélja volt, hitsorsosimat a tevékenységre, a részvétre felserkenteni. Elhallgatva tehát a múltat, ugy hiszem , a jövő igen szép tért nyit minden hű protestánsnak, ugy nekem is, csekély erőmhöz képest, szent vallásunk oltárára az áldozatkészséget felajánlani. Magam is az e gy li á z i domestica eszméjének barátja vagyok, mert csakis ezen nézetből kiindulva, vélem legcélszerűbben az egyház s iskolák anyagi szükségein leghathatósabban segíthetni, melyeken liogy közerővel segítsünk, a mostani válságos időben főtörekvésiinknek kell tartanunk! Hogy pedig az egyházi domestica minél célszerűbben életbeléptessék, kívánatos volna, miszerint minden egyes egyházkerület ez ügyet tanácskozmány tárgyává tűzze ki, nézetét egy javaslatban hovahamarább terjessze elő, hogy több javaslatokból egy általános egyházi domesticára a főelvek megállapíttassanak, és ez által ez üdvös eszme a várt gyümölcsöt meg is hozza. Azonban addig is azon meggyőződésben lévén: „qui cito dat bis dat", — hogy tisztelt barátom felszólalása s példájának viszhangja legyen, szivesen fogok vele kezet, s a krajcáros holdanként! adakozáshoz hozzájárulok, s fekvő birtokom után 150 pfrtaiyi összeget, még ez évben, t. i. augustus 1-sŐ napjától számítva, tiz éven át rendesen fizetni magamat ezennel kötelezem. Miután pedig az egyházi domestica egyik feladatának vélem az egyes közintézetek felvirágzására közremunkálni mindaddig, míg ezen ügy közös megállapítása meg nem történik, s e részben végintézkedés nem tétetik, ezen felajánlott összegetapesti protestáns papnövelde pénztárába kötelezem magam befizetni , annak liovafordítására nézve igénytelen befolyásomat fentartván. Most én is tisztelt barátommal együtt kérdem : követendik-e sokan — vajha mindnyájan igénytelen példánkat ? Ha többi hitsorsosaink is velünk egy nézetben vannak — miről alig lehet kétségem — reménylem , hogy mindegyik ezen üdvös eszmét felkarolva, annak életbeléptetésére, tehetségéhez képest, hozzájárul and, hogy ezen egyesülés utján, egyetemes egyházunk s iskoláink bel jólléte mentül szilárdabb alapra vettethessék!! Vessük meg tehát előbb jól az alapot, azután építsünk reá egy szilárd, minden diszítményekkel ellátott épületet, hogy az a sors viszontagságaival bátran dacoljon, háborítatlanul évszázadokon keresztül, korunk felejthetlen becsületére, s utódaink javára rendületlenül fenállliasson!! Gr. Teleki Sándo