Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-17 / 28. szám

rezi az evangyéliomban megalapított elveket, melyek nyomán a külső istenitisztelet ugy leend intézve, hogy az keresztyéni életet, kegyességet, vallásos hitet ne esak kifejezzen , hanem annak ébresztésére kellőleg hasson, s szellemi tökélyesbiilés s ne gyönyörködtetés legyen annak «élja. Volt idő, midőn a liturgia összefüggetlen s lélektelen külső szokások halmaza volt; midőn annak elhatározása mi tartozzék a liturgia körébe'? egyes emberektől, papoktól, fejedelmektől függött, — söt a fejedelmi beavatkozásnak ujabb időben is láttuk nyomát Németországban ; — lehet mondani, hogy a keresztyén vallás majdnem két ezredes életében, ezek voltak a legszerencsétlenebb idők, midőn a liturgiái tárgyak elhatározása a tudomány teréről elvonatott; — mert a vallástalanság, kegyességgeli egyedáruskodás, kétszínüség akkor szerepeltek leginkább. A külső istenitisztelet csak eszközül használtatott mellékes világi célokra, a lélek tökéletesedése az által nem céloztatott. Ugy látszik, hogy ma is ily szerencsétlen szellem ragadt meg sok embert, sőt egyházakat is. A protestáns egyházban általános a panasz, hogy lelkészeink is avatatlan s kiméletlen kezekkel nyúlnak a liturgiához, valamint egyes egyházak is: itt a közönséges templomi éneklés, amott a könyörgések , ur vacsorája ki szolgáltatásának, csketésnek módján s formáján önkénytesen változtatnak stb. Kell, hogy az ily önkénytes változtatásnak gát vetessék! s térjünk annak elismerésére, hogy a liturgiái tárgyak a legszentebb dologra, az istcnitisztcletre vonatkoznak, tehát az a tudomány dolga; valamint a hittanba felvett s felveendő igazságokat a tudomány jeleli ki s határozza meg a szentírás nyomán ; ugy liturgiát alapítani s azon bármely részben változtatni, a tudomány feladata. Ugyanis a liturgia tárgyai vallási cselekvények, — hitet, vallásos meggyőződést, elveket, kegyességet, istenitiszteletet fejeznek azok ki, mint ilyeneknek tehát tiszta meghatározott, — lelket, igazságot kifejező alakjuknak kell lenni: az ily alakok meghatározásáriak pedig elvekből, még pedig szentírásban letett örök és változhatlan elvekből kell kiindulni, minő p. o. az urvacsorájára nézve, — Jézus elégtevő áldozata, — és a szeretet nagy elve; a keresztségre nézve a lelki újjászületés ekkor lesz a liturgiában felvett, s együtt álló vallási cselekvények közt összefüggés, ekkor a lelket következetesen képző szellem, — egymásnak ellent nem mondanak, söt egymást áthatják: az elveket pedig mi határozza meg? mi adja elő, hanem ha a tudomány ? De nem is lehet a liturgiái tárgyak felett másnak határozni, mint a tudománynak: ezek többnyire positiv hitigazságokat fejeznek ki, vagy aeokkal állnak szoros öszszefüggésben, hogy azok, emezeknek ellent ne mondjanak, azt csak a tudomány igazíthatja el: különben gyakran megtörténik , mint Németországban több helyen megtörtént a múlt század végén, s ennek elején, hogy a liturgiába az idő változékony szelleme, liturgiái tannal foglalkodó egyes szerzők izlése, s más körülmények csúszván be és szerepelvén, — nem pedig a protestáns közvélemény, theologiai vitatatkozások közt veszti el a liturgia a maga igazi vezérfonalát. — (Vége következik.) Kun Bertalan, h. h. lelkész. cí^^^g^ BELFÖLD. Kemecse, jun. 29. 1858.— A napokban egy vallásos érzületü hir szárnyalta át vidékünket, hogy ezen f.-szabolcsi egyházmegyében kebelezett gemzsei egyházközség részére Pestről, — nem tudni ki által, — egy nagyértékü ezüst kehely küldetett, melynek vastagon aranyozott mesteri véseti közt e sorok olvashatók: „Tiszteletes Váradi József, gemzsi ref. lelkész félszázados papságának s Farkas Zsuzsánnávali 50 éves házasságának emlékérc. 1858. Jun. 28-ika." E kedves hir vétehe után, jun. 28-dika reggelén én is siettem a tisztelet és hála adóját elvinni az agg pásztornak, nem törődve azzal, ha valóban igaz-e a hallott szép újság vagy sem. Alig hajtottam be a szerény falucskába, már az első házaknál haliám az imára ébresztő harangok szólását, mig tovább menve, egész néphullámokat láttam közeledni a sz. egyház felé ünnepélyes, magyaros öltönyökben, kedélyes beszélgetések közt haladva egymásmellett. Mindjárt tudtam, hogy a hir nem hazudott, és ez egyszerű jó népnek nagynapja, ritka ünnepe van; azért is egy mellettem haladó barátságos arcú öreg embert megszólítottam, ha igazak-e az általam hallottak? Az ezüsthajszálu öreg kalaplevéve közeledett felém, és miután szokott vallásos köszöntését elvégezte, felelt e következőleg kérdésemre: Nem tudom hogyis kezdjem elbeszélni ezen nagy ünnepet, minőt apáinknak apái sem értek falunkban ; de reszket a lelkem örömömben és sirhatnám, ha öreg tiszteletes urunknak vallásos érzésű gyermekeire gondolok , kik édes szüléik iránti szeretetöknek ily keresztyéni zálogát cs pecsétét adák, hogy ez ünnepet rendezék. Uram! több meghalt gyermekein kivül, 8 élő gyermeke tesz Isten cs az emberek előtt tanúbizonyságot az öreg tiszteletes 50 éves házas ságának istenes voltáról, melynek ma aranylakadalmát fogja ünnepelni szent gyülekezetünk: dc midőn családja e szerint cselekvék, mi sem mulasztjuk el szeretett lelkipásztorunk iránti tiszteletteljes adónkat leróni az által, hogy egyházunk kicsinyei, nagyjai, Isten dicsőségére szánjuk e napot, és már megérkezett becses vendégeivel együtt — kiket amott láthat kivonulni a lelkészlakból a templom felé, hová épen mi is megyünk — félszázados papságának emlékét megüljük." Már indulni akartam, megköszönve az öreg szép beszédét — hogy utolérjem a templombamenö vendégeket — midőn könnyek közt kért egy pillanatnyi várakozásra még: „engedjen meg az ur, majd el ís felejtém a mi a legszebb ; de hijába, megteljesedett a mi örömünk, és a mi szivünk nem levén szokva ennyi hitbéli cselekedethez, csak imádássá olvad át Isten bölcs jósága iránt, hogy adott nekünk agg pásztorunk gyermekeiben olyan I nyilvánvaló példát a keresztyéni erények gyakorlására, hogy abból holtig épülhetnek unokáink unokái is. Azon említett aranyos poharat egyházunk számára, tiszte letes urunk két ügyvéd fia, Károly és Antal, továbbá szabadszállási jegyző, Gábor, ktildék; de míg ezek ekként nyilváníták agg szüléik által beoltott vallásos buzgóságukat, addig e vidéken lakó többi gyermekei aranymenyegzöt készítettek tudtokon kivül öreg jó szüléiknek." Itt már örögemnek szavai elakadtak felhevült érzelj métől és csak ennyit mondott, kezet szorítva távozásommal: „Ha a templomba vagy agg lelkészünk házához megy az ur, látni fogja otthonlevö magzati közül Józsefet gulácsi, Pált keresztúti lelkészeket, és nőgyermekei közül Kecskemétinét, Szalainét, végre egyetlen gyámulakat, Karolinét, ki védangyalként őrködik a 80 évhez közelgő aggastyánok örömei, bánatai felett." Még volt időm beérni a szentegyházba vonuló tiszteletes vendégkoszorút — miután az a paplaktól távol esik. — Első sorban egyházmegyénk esprese karján az ünnepély nestora, az a vén tiszteletes halad, méltóságos léptekkel, ki félszázadot viselt már az evangyéliomi szolgálatban, és mégis egész valóján apostoli lélek ömlik el, mintha csak ma kezdené. Ez 50 éves vőlegény karján menyasszonya halad, a 8 vallásos gyermek édes anyja. A többi sorokat az öreg szülék gyermekei, — és több lelkész és világi egyének tevék nejeikkel és gyermekeikkel. —• A sz. egyházba érve, mindnyájunkat meglepett a falu népének azon lélekreható gyöngéd kegyelete, miszerint virágokkal hintók be a templom minden részét. — Most megzendült az alkalmj ének, melyet fiatal lelkészeink oly vallásos ihletséggel éneklének el, a nép által kisértetve, hogy teljesen elő volt készítve a hallgatók figyelme, ezen nagy nap ünnepélyes magasztosságához,mitt.Szilágyi János ur oly