Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-21 / 3. szám

mellett sok okot lehet elhordani, a szokás, a történelmi fejlődés, a munka felosztás stb.' szempontjából, de egy mindenesetre lesz miből azt leszármaztatni nem leliet. Nem mondhatjuk,hogy kényszerülve vagyunk a kettős elnökség elve, mint egyetemes szabály alól kivételt tenni, mert ezen kényszerűséget indokolni nem lehet. Pedig a kettős elnökség a szabály s e szabály alól csak a kénvszerültsésr az alkalmazás lehetetlensége jogosíthat fel arra, hogy a szabálytól eltérjünk. Legjobban közelitené pedig meg az igazat az, ki azt állitaná, hogy a városi gyülekezetekben ugyanazon okok szülék a világi egyes elnökséget, v

melyek az egyetemes gyűlést és zsinatot helyezék egy éspedig világi elnök alá. Ha ezen okok az által fognak a feledékenység, a hallgatagság s a testvériesség leplével befedetni, hogy a kettős elnöklet az egyetemes gyűlésen és a zsinaton a legelső alkalommal elvileg és gyakorlatilag foganatba vétetik, oly bőre kell a leplet szőnünk, hogy a városi gyülekezetek is alá férjenek, azaz itt is elv és gyakorlat utján hozassék be a kettős elnökség. Természetes, hogy igy a íönebbi formula helyett aztán egy ujabb harmadik formulával kellene előállani s ez szerintem im ez lehetne. A kettős elnökségre nézve határoztatik: Első cikk: Hogy az a zsinaton egyetemes, kerületi esperességigyüléseken és székeken kötelezőleg hozassék gyakorlatba mindenütt. Második cikk: Ugyanezen kötelezettség az egyes gyülekezetekre is egyetemes szabályul terjesztessék ki, de ezeknek kivételképen megengedtetik, hogy ott, hol elnöki kellékkel biró világi férfiak hiányzanak, a lelkész maga elnököljön. Harmadik cikk: Szükség esetében, ha eziránt a gyülekezet folyamodik, az esperességs illetőleg a kerület határozza pieg, vájj on a második cikkben említett kivétel meghagyandó vagy megszüntetendő- e ? Most már van három formula, mely felett a nyilatkozásnak szabad tér nyittatik. Tessék a kritika kését köszörülni s bátran alkalmazni. Biztosítok mindenkit, hogy engemet vele megsérteni nem fog, mert én örömest hátrálok a jobb, a következetesb, az igazabb előtt s örvendve engedem át neki a küzdés homokját ugy, mint a diadal koszorúját De formulákat kérünk, miután a tárgy eléggé megvitatva van. Csak egyet kérek kegyesen elhinni és kegyesen megtartani. Elhinni azt, hogy formuláim a fenforgó kérdés békés atyafiságos indulattal! megoldásának, kivántak utat nvitni s a bennök létező különbség-J o leginkább onnan származik, hogy minél könnyebben elfogadhatókká tehessem azokat a kedélyek felzaklatása nélkül, melyeknek nyugalmát minden áron kimélendőnek vélem. Megtartani azt, hogy az elnöki kérdés lényegében alárendelt, magyarhoni állásánál fogva azonban igen kényes dolog, ugy annyira, hogy jól tesszük ha a közös béke érdekében szabályozzuk azt, de megbocsáthatlanul gonoszul cselekednénk, ha szabályozását a közbéke árrán akarnók megváltani. Székács J. Népiskoláink. (Folytatása.) De már mire való ezen sokféle tanulmány a népiskolákban, bárcsak olvasni, írni és számolni tanulnának jól meg? — Hallom olvasóim ezen felkiáltását. Igaz, liogy jobb az is a semmittudásnál. Azonban én azt tartom, hogy akkor, midőn a nép nevelésében félszeg munkát teszünk, azon erővel tökéleteset is tehetünk. Munkánk tökéletessége pedig attól függ, ha az emberi lélek tehetségei fejlődését természetes folyamában fogjuk fel, s abban megtartjuk ; attól függ, ha a lelkitehetségeket öszliangzatosan képezzük. Ezen öszhangzatos képezés pedig csak ama természetes úton érhető el, melyet röviden csak az imént mondék el. Ezen úton képezésünk nem csak az alaki célnak a képesség kifejtése-, hanem az életbeli ügyesség megszerezhetésének is megfelel. Mert kí ne kivánná, hogy a nép bármely tagja ügyesen ne tudjon beszélni, rajzolni, irni, olvasni; ki ne kivánná, hogy e haza földjét, a haza múltját, annak még utolsó polgára is ne ismerje. És nem természetes dolog-e, nincsen-e a nép életérdekeivel szoros kapcsolatban, hogy a keze alá eső természeti tárgyakat (természetrajz) a munkáját elősegitő, néha gátóló természeti tüneményeket, ezek törvényeit közelebbről ne ismerje. Ki ne kivánná, hogy ezen ismeretek alapján ne emelkedjék az Istenség igaz ismeretére, és hogy ezen természetes úton ne fejlődjék igazi vallásossá? Ha már mi ezeket mind teljesedni óhajtjuk, ugy szükségünk van az elszámlált tantárgyak felvételére. Szükségünk van pedig nem csak azért, mert ezek által öszhangzatosan képezhetjük a lelkitehetségeket, hanem azért is, mert ezek tudása nélkül a gyakorlati életre készületlenül bocsátjuk el a köznép fiait. Egyedül csak arra kell ügyelnünk, miszerint ezen tantárgyakat akkora mértékre vegyük, hogy azokat a négy év lefolyta alatt kerekdeden bevégezhessük, egyszersmind pedig általok a köznépet értelmessé képezhessük. Nagyon tévedne tehát azon olvasóm, ki a tantárgyak címeiből indulván ki, azokban a tudományok egész terjedelmét látná, és a tantárgyakat mind rendszeresített ismereteket képzelné bévitetni a népiskolákba. — Mindenik tantárgyat szorosan körül kell irni, hogy egyik-egyikből mennyit és mi módon kell a népiskolákban tanítani. A népiskolákban a vallásos nevelés mellett, az ismeretszereztetés körében — mint fennebb is kifejtettem — legfőbb szerepet játszik az irás, olvasás és számvetés tanitás. — Ezekre kell tehát a tanítónak minden súlyt helyezni. — Ezen főbb tantárgyak között nézetem szerint az olvasás gyakorlására ism'.' t kitűnő figyelmet kell fordítanunk. Es épen ezen alkalmat kell a népiskolai, valamint más iskolai tanítónak is felhasználni arra, hogy az olvastatás ne csak mechanikai foglalatosság legyen, hanem legyen az ismeretgyarapitó eszköí is. Ugyanazért, mihelyt a gyermek az olvasás mechanismusán, vagy az ABC tanulásán túl van, azonnal olyan olvasókönyvet kell kezébe adnunk, mely vallásos, erkölcsi elbeszéléseket és szent históriákat (képekkel) foglaljon magába, hogy ez által a vallás iránti szeretetet élesztgessük, és a gyermekeket a jó erkölcsiségre szoktassuk. — Valahányszor tehát a gyermek egy ilyen elbeszélést vagy szent históriát elolvas, mindannyiszor be kell vele tétetni a könyvét és olvasmá-