Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-21 / 3. szám

közszellem zsibbadása, — sectákba és conventiculumokba vonulás, s ezeknek minden ferdeségei, — a tkeologiára, — midőn az egyházi közéletben szükséges elllenőrséget s correctivumot nem talált, a szemtelen deismusnak, s üres rationalismusnak oly könynyen martalékul esés, •—- sokkal ismeretesebbek, mondom, mindezek, mintsem hosszabban előadnom kellene. — Vannak dolgok, melyeket jó volna elfelejteni, mint eredményeket; —de szülőokaikat emlékezetben kell tartani, hogy azoktól, mint mindenkor veszélyt szülhetőktől kellőleg óvakodhassunk. Epen ilyen dolog ez, melyről most szólánk. —A mi akkor megtörténhetett: megtörténhetik ezután is; és hogy ne történjék: Kérdés: mi a mi teendőnk? Es erre én röviden csak azt felelem : kötelességünk, t. i. kötelessége az egyetemes egyháznak, gondoskodni s intézkedni arról, hogy egy részről a theologiai iskolákban, az alapos és tiszta tudomány tanításával, a növendékekben az egyházi élet közszellemének, — a keresztyéni buzgóságnak felébresztése és kifejtése párosíttassék, -—• ne csak tudósok, de valódi lelkészek képeztessenek, — ezeknek képzése tehát nem csupán tanítás, de egyszersmind gyakorló lelkészi foglalkozás legyen. Miként fognak Ők hallgatóikban bűnbánatot, s a keresztyéni erényhez lángoló vágyat ébreszteni: ha magok erre nem képeztettek ? Hát még ha nem is valódi tiszta keresztyéni tudományra taníttattak: miként akarhatják azt hirdetni a népnek, mi az ő tudományok szerint hazugság?; — miként szolgálhatnak (hogy Hagenbach szavaival éljek) lelkiismerettel oly intéz vénynek, mely az ő nézetök szerint hazugságon alapúi; s miként akarhatják kenyerét enni annak, kit lábaikkal taposnak?"— Más részről kötelessége az egyháznak gondoskodni s intézkedni arról, hogy az egyház gyakorlati terén működő lelkészek a tudománytól el ne szakadjanak,— és sem a világi dolgok túlságos keresésének, sem a tudományos alapnélküli álszenteskedésnek egyformán veszélyes fertőjébe ne sülyedjenek. Nagyon helyes szokás az némely külföldi hitrokonainknál, miszerint a paptól nemcsak egyszer, de gyakorta számon kérik, mire haladt a tudomány terén ? s főként minden promotio a tudományos képzettség bizonyos magosabb fokozatához kapcsoltatik. — Vajha nálunk is igy volna, vagy minél előbb igy lenne!! Tatay András. Merengések. (Vége.) Bocsánatot kérek! Vétkezném Isten ellen, ha ily célokkal akarnám vádolni azon nemes szándékú tudományos férfiakat, kik az elnökség kérdésében az eddigi eljárástól eltérőleg az egyes elnökséget indítványozák. De ha jó szándékú terveik ezen szélsőségben végződnének, nem kellene- e Isten előtt imádságban megjelenve indítványukat, szemközt a belőle fakadható megszakadással, visszavonniok s manum de tabula, az egyház békességét nem zavarniok. Nagy bűnös vagyok én. Bűnöm a gyanú ördöge, mely sem mondott, sem nyomtatott 'szavaknak nem, csak egyedül kiáltó tetteknek ad hitelt. Megszállott a gyanú és nagyon ösztökélt és ezt suttogta fülembe: Nem látod-e hogy épen azért csiklandozzák „Akhiles sarkát" hogy a szakadás bekövetkezzék?-—• Es feleltem neki: ,,Apage Satana! mert nem vagy bölcs az isteniekben hanem az emberiekben. Nagy harcomba került elűznöm őt s még most sem állhatok jót érte hogy meg nem látogat. Es ismét merengék és kérdezem : Ki a te legjobb barátod oh egyház? Azok-e kik kívölötted vannak? és a lélek válaszola: Nem. Azok-e kik fiaid és leányaid, csont a te csontodból és ,vér a te véredből ? Es a lélek felele, hogy Amen. És ekkor világosság támada lelkemben, mely azt vállá, hogy az egyház legjobb barátja önmagának, legbiztosabban építhet magára, legjobban tudja, mi szolgál javára, s ha tehát az egyház többsége a kettős elnökséget kivánja, én is azt kivánom, secundum iliud: Curn ecclesia semper, contra ecclesiam, nunquam. Tehát még akkor sem cselekednél contra ecclesiam,ha ez olyasmit akarna,mi valóságosan igeellenes? Bizonyos hogy igen, sőt ily esetben bizonyosan a legjobb napszámossá törekedném válni az Igeszolgálatában. De ilyesmi forog-e fen, midőn a kettős elnökség megtartását sürgeti az egyház? Epen nem! Tehát épen azért tartom kibeszélhetetlen gyarlóságnak, ha szakadást — a legnagyobb veszélyt, mely egyházunkat érhetné — akarnánk előidézni általa. Már mondtam talán s igy újra mondom-el, hogy az egyházra nézve teljesen közönyös dolog, egy emberül-e élén vagy kettő egyik mondja-e ki a határozatot vagy a másik; mindenik egyszerre elnököl-e vagy felváltva. — Igen, igen, de a felelősség, ez mégis csak egy ember dolga lehet, mondják a Jahrbücherek szerkesztője és némileg irói. Felelősség! Hát nem éritek be azzal, hogy az egész testület felelős saját határozatáért? Kell-e nagyobb ünnepélyesebb felelősség! tán csak nem azért vagytok a testületi felelősség ellen, minthogy a testületnek csak erkölcsi s igy nehezen markolható üs; töke van ? Vagy épen azért, just darum! •— Apage Satana! Ha már elnöki felelősség kell minden áron, tegyétek felelőssé a két elnököt in solidum, a biztosság annál nagyobb. Ha pedig épenségesen csak egynek kell felelősnek lennie, kettő közt könnyen lehet választani. Egyébiránt a kettős elnökség eredetéről, jelentőségéről stb. mint emlitém, már sokan kimerítőleg szólottak. Az egyház mellette szavaz, s igy a legközelebbi teendő az, hogy formulázzuk ezt is. Milyen formulát ajánlanánk, ha az egyház az egyetemes papság alapján az egyes elnökséget akarná behozni már fönnebb feljegyeztem. Most a kettős elnökség formálázásához fogok Es itt a következő — második formulát — aj ári -i lanám: A kettős elnökségre nézve határoztatik: