Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-03 / 26. szám

séből levezettetik a törvény s megneveztetik a természeterő, mely azokat létrehozza s berekesztésül az így kikutatott természeterő működési törvénye mint végeredmény és ta­nulság minden szakaszban a maga helyén, s többnyire an­nak végén, nagyobb vagy ritkított dült betűkkel, röviden de szabatosan formulázott alakban , külön jegyeztetik. — Oly módszer s az észszerüség követelményeinek annyira meg­felel, hogy nyomról nyomra, szóról szóra kell követnünk, ha azt akarjuk, hogy a növendék ne csak szakmányul kapja, hanem saját értelmének erejével maga fejtse és úgyszól­ván alkossa a tudományt, melyet megtanulnia kellend. -- Másik és hasonló fontosságú érdeme Kriiger müvének annak igen világos és népszerű előadásán s azon szerintünk még az elemi physikában is mellőzhetlcn körülményen ki­vül, hogy a szövegben számos fametszetü ábrák találhatók, még azon sajátságos és tapintatteljes modor, mely szerint egyes ^szakaszok az egész könyvben végig, azok címeinek kül'inlélesége dacára oly ügyesen, annyira egymást fejtő, magyarázó és összefüggő rendben következnek egymásra, inként sera az olvasónak nem igen jut eszébe más tárgyra gondolni, mint a mi ott előadatik, sem a gyermek minden kíváncsisága és kérdezősködő természete mellett is, mái­más valamit nem is kérdezhetne, mint a mit épen előtte be­szélnek ; az olvasó és növendék vágya mintegy megelőzte­tik. — Ezekben áll szerintünk Kriiger érdeme, s ezek azon tulajdonok, mik könyvének szinte az egész európai iroda­lom terén e nemben elsőséget víttak ki, s okozzák, hogy az egyaránt való tanitó és növendék kezébe, minthogy sem a növendék nem tanul feleslegest — ha mindjárt azt tesszük is fel, hogy valamely tanitó már az elemi iskolában így ta nultatná a physicát — ha azt szóról szóra megtanulja is, sem a tanitó nem vesztette él idejet és fáradságát, ha azt szóról szóra követvén, sem többet sem kevesebbít, mint ab­ban van, nem tanított. Ebből természetesen következik, hogy a ki ilyen könyvet lefordít vagy annak mintájára ké­szít egyet, azt csak annyiban változtathatja, hogy tartalmát rövidíti vagy bővíti, de a szerkezetmodort és módszert meg kell hagynia, ha nem akarja, hogy müvét annak lelké­től foszsza meg. Sajnálnunk kell, hogy Cs. ur is nem így cselekedett s nem maradt szorosan a fordító szerepénél, mivel így egy igen becses termékkel gazdagítandotta iro­dalmunkat, míg jelen müvével csak némi hiányt pótol, me­lyet felismert ugyan, de nem eléggé méltányolt. Fentebb mondtuk, mi már azt sem hagyjuk helyben, hogy Cs. ur so­kat kihagyott az eredetiből, miáltal — mint lentebb részle­tesebben kimutatjuk — növelte müvében a szaggatottságot; de ez még, valamint az is, hogy némely szakaszt szerfelett röviden tárgyal, mitse ártana a műnek, mert a tanítónak a Cs. ur könyvében létező hézagok betöltésére, vagy az ott röviden tárgyaltak kiegészítésére ott vannak „Tarcy" és „Tatay" tanár urak — „kis természettan"-ai, melyek a magok nemében igen jeles müvek, csak fájdalom! mindket­tő inkább tudományos rendszert követvén s bő tartalmuk­nál fogva is. népiskolai kézikönyvül, kivált tanitó és növen­dék számára egyaránt, általában haszonvehetlenck. E hiá­nyon kellett volna hát segíteni, azaz oly kézikönyvet dol­gozni népiskoláink számára, melyből a tanítók nem annyira tárgyat, mint módszert tanulhattak volna, mert így rövid vezérfonal utján is könnyű lenne a megismert uton tovább haladni s a természettant bármily terjedelemben is előad­ni. E fontos szolgálattól fosztotta meg müvét Cs. ur, midőn abban sem az egyes kísérleteket külön nem sorolta — sem a rokon tüneményeket saját cím alatt nagyobb számmal nem hozta fel, — sem a törvényeket mint azt két helyen tehette, dült betűkkel nem nyomatta, — sem ábrákkal a szöveget nem magyarázza; — s főképen az által, hogy müvében az egyes szakaszok csaknem mindenütt nél­külözik azon összefüggést, mely által az egyik szakasz a másik után mint annak szükséges kiegészítője és magyará­zója következik, — s igy tűnnek fel, mint szétszórt s a phy­siea nagy összeségéböl össze-vissza kikapdosott részek, miket csak a szerző vagy a tanító szeszélye, nem pedig a dolog szükséges rendje hozott ugy magával. — És ez mind nem volna így, ha Cs. ur szorosabban és hívebben a for­dító szerepénél maradt volna az eredetinek szerkezetét és módszerét illetőleg is, melyet megtartani (alán még keve­sebb fáradságba kerül vala, mint azt módosítani és nagy­részt elrontani! Mi megvalljuk, annyira jónak tartjuk Krü­ger kis természettanát, miként semmit sem óhajtanánk job­ban, minthogy azt akár Cs. ur — akár másvalaki még egy­szer lefordítsa, *) még pedig annak szerkezetét híven meg­tartva, bővebb tartalommal, minthogy azt véleményünk szerint, Krüger is csak azért irta oly röviden, hogy tanító és növendék egyformán használhassa, s csak arra nézve akart vezérfonalat nyújtani népiskolák számára, hogy mi­ként? nem pedig hogy mennyit? tanítsanak, s hogy a ta­nítók, kiknek sohasem elég annyit tudniok, mennyi egy rö­vid kézikönyvben foglaltatik, az egyes és röviden érintett tárgyak felett kellő felvilágosodást és ismeretet szerezhes­senek, s a tudománynak rendszerével is megismerkedhes­senek, ha még azt nem tudnák, — az által gondoskodott, hogy még egy más, terjedelmesebb müvét „Die Schule der Physik" című igen jeles természettant adott ki, melyben a tárgyfelosztást már tudományos alapra fekteti ugyan, ha­nem at. előadás és kísérleteknél ugyanazon világosságot, egyszerűséget és népszerű modort tartotta meg, s e müvét kis természettanának mintegy magyarázójául kívánja tekin­tetni, a mit azzal is bizonyít, hogy emebben minden szakasz elején feljegyezve találjuk annak azon §§-jait, melyekben az itt érintettekről bővebb magyarázatot találhatni. Nekünk még ilyen „Die Schule der Physik" tulajdonságú könyvünk nem lévén, szükséges, mint már érintők, hogy a néptanítók kezébe adandó kézikönyv tartalomra nézve is ugy legyen szerkeztve, miszerint az az egyszerűbb és közönségesebb tüneményeket — nem ugy mint Cs. ur müvében — mind magába foglalván, használható legyen mind az olyan tani tó által, ki más segédkönyvvel magán segíteni nem tud, vagy nem akar, mind az olyan által, ki még a physikában annyira járatlan , hogy elég lesz tőle követelnünk, miként kézikönyvét megérteni és megmagyarázni tudja, — s ilye­nek pedig elegen lehetnek néptanítóink között, miután ők még oly időben végezték a gymnasiumi folyamot, melyben a physikamint tudomány, iskoláink nagyobb részében még csak meg sem említtetett. — Cs. ur természettana az itt érintett két kellék közül egyiknek sem felel meg s jelen alakjában legfölebb is növendék kezébe való, — mely használatra azonban, ha a tanító is megtette a magá­ét, jó szolgálatot tehet mind addig, míg azt egy jobb követi. Hanem nehogy többet találjunk irni ismertetésünkben, mint maga annak tárgya, elég legyen ennyi általánosság­ban. Szólni fogunk tehát röviden és részletesen annak egyes hibái és érdemeiről, s azzal bevégezzük ismertetésünket: A 3. §-ban a testek lejtős laponi lecsúszásáról levén szó, a i §-ban már az egyenkaru emeltyű tárgyaltatik. Itt nemcsak hogy semmi összefüggés nincs, de az ugrás is igen nagy. — Avvagy nem méltók-e a megemlítésre népiskolá­ban is: a szabad esés, inga s ennek alkalmazása, a testek biztos és nem biztos állása és helyzete stb.? már csak azért is, mert az ide tartozó tüneményekkel még a legegyszerűbb emberis minden lépten nyomon találkozik, de azért is, mert még az emeltyűk törvénye is ezekből levezethető. 1. 5. §§. általában rövidek és nem elég világosak; ki­vált az 5. §. végéni tanulság: „a két kam emeltyű akkoi van egyensúlyban, ha mind az erő, mind a teher egyenlő0 — nagy hibás meghatározás, ha nem mondjuk: a kél egyenkaru stb. E talán azonban csak nyomda hiba. 9. §. 10 1. a tanúság határozatlan és nem szabatos. Ali. § ot sokkal természetesebb lett volna 10-iknek s a 10-iket ll-iknek tenni, miután az állócsiga nem egyéb mint két egyenkaru emeltyű. Már megtörtént. .V í5. pataki tanárok lefordították és sajtd alatt van. S z e r k.

Next

/
Thumbnails
Contents