Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-07-03 / 26. szám
fogni. Most sem vagyunk már uagy bőviben azoknak, kik tanárságra képesek. De tovább megyek. Az egyházban a synodalis-presbyteri rendszerhez ragaszkodunk, többi közt a világi felügyelőket is, mint illik, meg akarjuk tartani. Tehát kell; hogy valamennyi tanult protestáns ember az egyházi szerkezetet ismerje, az egyházi jogot is tudja. No már szeretném tudni, hol tanulja jelenben a prot. ifjúság a prot. egyház jogát ? A pesti egyetemen nincs prot. tanár, tehát bizonyosan a prot. egyházi jogot nem tanítják. Jogászaink tanulhatják ugyan a német birodalmi jogot, a római pandektákat, a kánoni jogot stb., de prot. egyházi jogról semmitsem hallanak. Nem tudom, valamennyi prot. theologiai intézetben tanítják-e az egyházi jogot, melynek megértésére bizonyos jogi előismeretek, jogencyclopaedia is kellene? De ha tanítják is, legfólebb a leendő papok hall gatják. a világiak egész tömege pedig hirét sem hallja. (Folytatása követ ezik.) Hunfalvy János. ISKOLAÜGY. Egyházi énektanrendsser a magyar ref, népiskolák számára. A magyar ref. népiskolákban, miként egyéb tanfajoknál , ugy különösen az egyházi vagy vallásos éneklésnél, általános azon észrevétel, hogy annak mikénti, s mily idöpontbani tanítása, inkább a tanítók egyéni belátása s néhol Önkénye, mint szabályszerű s gyakorlaton éptilt, s ennél fogva egyező akarattal megállapított fokozatos tanmódszer szerint történik; — a honnan a növendékek tanulási tehetsége , egy tanfaj elsajátításakor sem szenved nagyobb erőszakot, mint mikor az egyházi zenetan mélyéből kiaknázott choral-énekeinket szájhagyomány szerint s gépiesen tanulják; - magasb zeneismerettel s hallás élességével birók észreveszik ezt mind az iskolai, mind a templomi éneklésmódunkon , melynek tökéletlen s lélektelen voltát egyedül az eddigi éneklésmódnak lehet és kell köszönni. — Mert váljon a több helyeken uralkodó iskolarendszernek nem valóságos idétlen oldalkinövése-e az, mikor pl. az I. osztályú növendékek, — kiknél életkoruknál s mejjszerkezetüknél fogva is az énekzenészi hajlam s tehetség még szunyadóban van— a fokozatos tanmódot, a szakmányilag kiszabott taudrendszer miatt háttérbe szorítani kénytelen képzők által, oly nehéz és terjedelmes énekek betanulására kényszeríttetnek, melyeknek alapos és helyes elsajátítására képtelenek ? — Maga a tapasztalás bebizonyította azt sokszor, hogy minden ez osztálynak tömérdek fáradsággal s fizetetlen időpazarlással ugy a hogy betanított énekek, a növendékek felsőbb osztályokba való áttételénél kővágói munkával ismételt tanítást igényelnek, s ez által az éneklés rendszeres tanításánál, mind a képzők, mind a növendékek részéről nem hogy elöhaladás, hanem — a minden roszul betanultatott énekek ismét jóvá és szabályossá való tétele miatt — hátrány származik. Vannak, kik az ily fokozatían énektanításmódnak, a Szegényebb osztály gyermekeinek rövid képzési idő folyamát tartják okául, s ezért egy , két év alatt az összes choral tömeget kívánják fejébe veretni azoknak; — de a tapasztalás után mondva, ez nem áll, — mert két év alatt is lehetséges, — előre feltevén a folytonos iskolába való járást a növendékek, a szorgalmat, képességet és lélekismeretességet pedig a képzők részéről — s épen a fokozatos énektanrendszer alapján — a legszegényebb osztály gyermekeinek is alaposan betanítani annyi éneket, mennyi azoknak élethossziglan elégséges. Ilogy tehát a magyar ref. egyházi éneklés átaljában véve minden népiskoláinkban öntudatosan, fokozat szerint és szabályszerüleg tauittathassék : szükség, hogy a képzők egy oly rendszerhez — mely kiinduló pont, s egyszersmind ! alapalak tegyen a kivitelnél — kötessenek le, melytől felettébb sem eltávozni, sem azon önkéntesen változtatni ne legyen szabad. Miután iskolarendszerünk egy gyökeres reform előkiiszöbén áll, nem leend felesleges, de a közügy érdekéből szükséges is, kimutatni egy oly énektanrendszert, mely különbség nélkül minden népiskolákban gyakorlatba vehető, — és alkalmazható. — Ezen, gyakorlaton épült énektanrendszer szerint, a népiskolák minden osztályának ki van mutatva, choralainkat mily renddel és mikor taníthatják a képzők; — ez által az énektanításon sok részben segítve leend, hogy mi ercdménynyel? az a tanítók kiviteli ügyességétől fiigg leginkább. r Enekt,a nrendszer az oly 4 éves tanfolyami! iskolák részére, melyekben mindenik osztály külön képzővel bir. 1. Az I. osztály énektanrendszere. Minthogy az I. oszt. mind fi-, mind leány növendé kéknél, több tehetségekkel s hajlamokkal együtt az énekzenészi is szunyadóban van: már a józan ész törvényénél fogva sem szabad azokat sok és túlságos terjedelmű énekek betanulására kényszeríteni. — Ez oknál fogva főteendője a képzőnek ez osztálynál: l ször növendékeiben az énekzenészi hajlamot s szunyadó erőt felkölteni és kifejteni; 2-szor a fejlésnek indult énekzenészi tehetséget a gyakorlás által nevelni és erősíteni. Az 1. pontra nézve ez a kivitel: Miután csaknem minden ref. népiskoláknál, a növendékek feladása közönségesen ápril hónapban történik, — tehát mihelyt a feladott növendékek kielégítő számmal vaunak , — részint hogy bennök az iskoláhozi vonzalom, részint a képzőjükhöz! ragaszkodás annál erősebb és tartósabb legyen, — eleintén legalább egy hónapig, csak kisdedóvodai módon, azaz játszva, enyelegve, s mintegy észrevétlenül kell azokat bevezetni az éneklésbe. — Az első kísérlet történjék oly népdalok elmondatásával, melyeket közülök egyik vagy másik már hallott , ha ezen dalok tárgyaiknál fogva némi részben az illedelem korlátain kivül esők volnának, akkor azok mellőztessenek, -— s helyettük a Bezerédi Amália által szerkesztett „F1 ó r i k ö n y ve" című munkácskában lévők használtassanak. — E célra alkalmas még a Ney Ferenc és Kohn Samu által egyezöleg szerkesztett és kiadott „Magyar dalok" című könyvecske tartalma is, — azon megjegyzéssel, hogy a melismával túlterhelt dalok igénybe ne vétessenek, mivel clioral-énekeinkkel ezek semmi hasonlatosságban sincsenek. Az ily ártatlan dalok mondatása által mind a képző egyénisége iránt a bizalom, mind egyéb tanfajokhoz a kedv növekszik a kis uj tanulókban. — Egy hónapi kísérlet kimutatja a növendékek éneklési tehetségének minő aránybani kifejlését, — mert éneklésük, mely természetesen eleinte tökéletlen széthangzó, fülsértő és szenvcdhetetlen, a mindennapi gyakorlás által összeegyezöbb, tisztább, kellemesebb lesz, különösen ha a képző azok hangkörén kivül eső, s erőjöket meghaladó dalok énekeltetésével nem terheli őket. — Mikor már a növendékek, néhány dalt összhangzólag, meglehetős hangsúlylyal és kiejtéssel el tudnak mondani, a tökéletesebb hangelőhaladás s intonatio kedveért a képző az úgynevezett „joniai", vagy a mai zenészeiben „c-dur" nevet viselő hangsort: a c, d, é, f, g, á, h, c hetük kimondásával tanítsa meg, nagy elővigyázattal lévén az ezen hangsorhoz alkotképen tartozó két fél hang tiszta kiejtésére, — s ezt mindaddig gyakoroltassa velők, míg azt szabályosan s egyenlő előhaladással ki nem éneklik. A 2. pontra nézve pedig ez a teendő: Ha látja a képző azt, hogy növendékeiben az éneklési tehetség fejlésnek indult, a fogékonyság nálok erősillt, — a dalokat, s hangsort pedig kielégítőleg éneklik: akkor vigye át azokat az egyházi éneklésre. — Azonban, mielőtt ezt tenné, figyelmeztesse őket, hogy ezután ne játszva s