Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-03 / 22. szám

Mi által biztosíthatja a magyarhoni protestantismus jelenét és jövőjét? A „Prot. Egyh. s Isk. lapok"nak e jelen, egyházunkra nézve válságos időszakban, egyik azon magas feladatuk van, hogy egyházunk és nevelő-intézeteink igazi érdekében kifejtett magánnézeteket és eszméket az Összes egyház közvéleményévé emeljék. Minden híí protestánsnak, — ki a mellett, hogy egyháza javát szivén viseli, egyszersmind tehetséget érez magában köztanácskozásban is előbbre vinni az egyház szent ügyét, — ha valaha, most kiváltképen kötelessége eszméit, nézeteit, az egyház boldogítására célzó véleményeit, a nyilvánosság terére hozni. Csak ugy alakulhat meg, a különböző nézetek és vélemények felderítése mellett az összes egyház közvéleménye, melyben mindnyájan összpontosulván, minmagunk s utódaink lelki boldogságát és szabadságát eszközölheti, biztosíthatja. — Es törekvéseink e végcélját e lapok tiszt, szerkesztősége is kellően méltányolta akkor, midőn egyházunk értelmiségét, az egyház javát előmozdító tanácskozásra, véleményadásra és eszmecserére szólítá fel e közlöny hasábjain is. E nézetekből indulva, tettem fel én is e sorok homlokára ama nagy kérdést, s fogtam annak fejtegetésébe, nem azon elbizottság és elfogultsággal, hogy nézeteim, eszméim és véleményeim az általam és mindnyájunktól forrón ohajtott célt csalhatlanul eszközölnék ; — hanem, hogy ezek discussio tárgyává válván, a közjó előmozdítását ez uton is munkálják. Előlegesen még azt is szükségesnek találom kinyilatkoztatni, hogy e nagy kérdés teljes fejtegetésébe nem ereszkedhettem, mert ily munka e lapok hasábjain túlterjeszkedik vala, — hanem egyházunk boldog jelenét és jövőjét elősegítő eszközöknek csak főbb mozzanatait emelém ki. Igénytelen nézeteimet és eszméimet pedig kiváltkép az életből és jogos gyakorlatból merítém. S ezek alapján a fenebb felállított kérdésre egyszerűen, egész szerénységgel, de egyszersmind őszinteséggel a következő pontokban kivánok felelni: 1. A magyarhnoi evangyélmi hitfelekezetek jelenét és jövőjét biztosíthatja mindenekelőtt, a protestantismusnak a dicsőségesen uralkodó felséges cs. k. ház irányában tanúsítandó tántoríthatlan hűsége és ragaszkodása. 2. Biztosíthatja a protestantismus állását hazánkban, egyházunknak a szentesített törvények oltalma alatt eddigelé' jogosan gyakorolt autonomiája. Ez azon főalap, melyen a magyarhoni protestantismus magát fentartotta és fontartja, s mely nélkül minden életereje veszélyeztetnék. E fontos tárgy köréből a nyíregyházi igen tisztelt lelkész ur, e lapok 13-dik számában igen helyes szavakat mondott el s ez vagy amaz egyházban történt visszaéléseket sorolván elo, figyelmeztetett bennünket, hogy a valódi autonomiát mikép értelmezzük. Ez érintett cikk szerint, az autonomia gyakorlata sok helyütt célszerűtlenül kezeltetett, — hanem azért mégsem mondhati ' juk átalánosan, hogy eddigelé fen nem tartatott. Es a protestantismusnak hazánkban csakis a dicsőségesen uralkodóház oltalma alatt egyházunkban a legszebben kifejlett s századok folytán megszilárdult presbyterialis rendszer épségben tartása mellett lehet jövője. Hogy ezután is, ezen rendszer vezérelje, intézze egyházi dolgainkat, az minden buzgó protestánsnak főtörekvése legyen. E rendszer fentartását a későbbi idők számára is, a jelenben dicsőségesen uralkodó Felséges Fejedelmünknél jobbágyi alázatossággal kieszközölni törekedjünk. 3. A magyarhoni protestantismus állását biztosíthatja egyházaink- és tanintézeteinknek vallásunk evangyéliomi szelleme-, az országos törvények- és a kor igényeihez idomított, s mind a két evangyélmi hitfelekezetet egyformán illető belső elrendezése, s annak pontos követése és fen tart ás a. Ordo est anima reruin. Ha a belső rendet egyházunk megalapítani nem fogja, mindig érzendi súlyát azon nyommasztó helyzetnek, a milyenbe különbféle divergentiák miatt ez idő szerint jutott. Mennyi bajt és zavart okoz pl. már csak azon körülmény is, hogy superintendentiáink majd mindenikének más és más coordinatiója van. Mennyi nehézség merül fel e szerint az ügyek kezelése mellett, már csak abból is kitűnik, — hogy, midőn a központosított consistoriumnak valamely tárgyban Ítéletet kell hozni, azon bírák, kik az Ugy elintézésére hivatvák, kénytelenek előbb az ügyet érdeklő kerületnek elrendezéséről fenálló intézkedéseit magokévá tenni, s abba magokat bele tudni, és csak azután indulhatnak a kérdés alatt lévő dolognak tárgyalásához s megítéléséhez. Minthogy a benső elrendezés több tárgyakat foglal magában, szabad legyen azok közül némelyeket kiemelnem, nevezetesen pedig az „Egyházi és Iskolai lapokban" már többek által terjedelmesen megvitatott azon kérdést, váljon a kettőselnökség kerülhetlenül szükséges-e, vagy sem ? Mielőtt e kérdésre felelnék, vagy arra nézve véleményemet nyilvánítanám, egy uj kérdés merül fel önkényt előttem, t. i. váljon a magyarhoni protestantismusnak jelenben az legyen-e feladata, hogy Magyarhonban uj protestantismust alkosson ? Ezen kérdésre nyiltan kimondom, hogy azok, kik századoktól fenálló és jogosan gyakorolt magyarhoni protestáns egyházunkat más, az eddigitől elütő alakba önteni kívánják, — a magyarhoni protestantismusnak nemcsak hogy nem védői, őrei, hanem még csak barátai sem. Ha pedig uj protestantismust nem akarunk alkotni, ugy nem látom azt sem, mi ok vezessen bennünket az ikerelnökség megdöntésére. Mert, ha a zsolnai (1610. évben tartatott) zsinat rendelkezései óta a mai napig és így már 248 éven keresztül a protestantismus a kettőselnökség mellett, minden viszontagságok között fen tudta magát tartani, miért veszélyeztetnők állásunkat olyan újításokkal, melyeknek kimenetele- s következményei-