Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-05-27 / 21. szám
A.-Eőrsi nő foglalt helyet, a biró leánya nem akarván tűrni, hogy mellette A.-Eőrsi nő üljön, helyéről felkelt, a padra felállt, s a hátrább levő padba lépett át, mit atyja — a Lovasi biró látván, felszólalt, s felhívta a már ben volt Lovasiakat, hogy „ha igy bánnak velők az A.-Eörsiek, legjobb lesz, ha mind kimennek a templomukból," a minthogy ki is mentek seregesen, és az útban volt Lovasiakat is viszatérítették. Felhasználták tehát ez elégtelen okot ürügyül a célzott szakítás végrehejtására, s azóta templomunkba nem járnak, kivévén néhány buzgó közembert, kik egy ideig bántatlanul jártak közénk, míg azokat is elöjáróik oly fenyegetéssel nem tántoríták el, hogy r ha templomunkba eljárnak, az A.-Eőrsre tartozott fizetéseket ök lesznek kénytelenek megadnis ime ! ez azon esemény, melynek ürügyül kell szolgálni az elszakadásra, s melyet Nagy Sándor ur oly hamis rágalommá fordít el, mintha az A.-Eörsiek a Lovasiakat a templom ból csúfosan kiűzték volna, holott vizsgálat alkalmával senkit mint csúfolódót megnevezni nem tudtak. Igaz ugyan, hogy a lovasi asszonyoknak rendelt padba ülése az A.-Eőrsi asszonyoknak szabályellenes tettnek lenne nevezhető azon esetben, ha a Lovasiak ennek feltételét: az építkezésekbeni részvételt meg nem tagadták volna: de mivel a beülés üres helyekre történt, kiszorításról, s annyival inkább csúfos kiűzésről itt szó sem lehet, s a lovasiak nem kiűzettek, hanem előre kifőzött tervökhöz híven kitakarodtak (kivonultak). — Mihelyt egyházi gondnokunk a templomba megérkezett, tüstént kiutasította azon székből az A.-Eörsi nőket. Azon A.-Eőrsi heves fiatal ember pedig, kire rábizonyult, hogy az Az A.-Eőrsi nőket a Lovasi paciba ülésre rábiztatta, s a Lovasiak távozása után a XXXV. zsoltárt énekelni elkezdette (még akkor a rendes énekvezér ott benn nem levén) s azon éneklést a templomba besietett t. lelkész ur intő szavára is el nem hagyta, mint közbotrányt okozó, öt havi fogsággal lön a megyei hatóság által megbüntetve egy másik társával együtt, ki a t. lelkész urat ezen köteles eljárásaért közhelyen sértő szavakkal illette. Elég fényes elégtételt nyertek tehát a LovasiaK, de az ö céljok a teherviselés alóli kibúvás levén, az elégtételt semmi tekintetbe sem vették, hanem b) folyamodtak az e. megyéhez, miszerint nekik vagy pap adassék, ki gyermekeiket is tanítsa, vagy legalább egy imátvezérlö iskolatanító, ki őket az A.-Eőrsi pappal együtt egyházilag ellássa, Ígérvén e célra évi 400 p. frtot, holott császári közadójok közel sem tesz oly nagy összeget, s annak előállítására nagy részben a népre való kivetéshez kellene nyúlniok, mit ök magok már is észrevevén, legközelebb a papi szolgálatért csak 40, — iskolatanitónak, vagy imavezérnek pedig csak 119 p. frtot akartak megígérni, mely szószegések, s eljárások őket, s tanácsadóikat eléggé jellemzi. Mind az A.-Eőrsiek — mind a Lovasiak ezen folyamodá saikra vizsgálat, kihallgattatás, és kiegyeztetési kísérlet előrebocsátása után azt ítélte az e. megyei tanácsszók, hogy mind a két i fél, az 1820-dik évi szerződés mellett továbbra is együtt maradni tartozzék, ha azonban a Lovasiak csakugyan imavezért kiván nak, az nekik megadassék, de oly feltétellel, hogy kötelezett eddigi fizetéseiket az A.-Eőrsi prédikátornak jövőre is megadják, hogy A.-Eőrs annálfogva papot tarthasson, a ki aztán Lovasnak is szolgálhasson. Ezen ítéletet mi A.-Eőrsiek — miután kérel- ! műnknek egyik alternatívája sem adatott meg-follebbezvén, a főtiszt, e: kerületi gyűlés consistoriumot nevezett ki a maga tagjaiból, ügyünknek felülvizsgálására, s ez az e. megyei ítéletet jóváhagyandónak találta: de midőn ezen ítéletet a közgyűlésnek bejelentette, s ott Nagy Sándor ur — épen a kérdéses tárcalevél irója — egy a tényállást helytelenül vázló cifra, s a hallgatóságtól megéljenzett beszéddel előállott, melyre küldötteink rögtön felelni elkészülve s képesek nem voltak: a főtisztelendő közgyűlés a nélkül, hogy a perbeli irományok közül csak egy betűt is elolvastatott volna, megmásította saját consistoriumának ítéletét, s jegyzökönyvében alapkérelmünk alternatíváját meg sem említvén, megadta a lo vasiaknak az imavezért; sőt azoknak irányunkban kötelezve volt adózásaikat is alábbszállíttatni határozta, azon okból, mert iskolatanítónk szolgálatára ezentúl szükségök nem lesz, mely alábbszállítás mennyiségének meghatározását, a lovasi imavezér fizetésének kiszabását, s az imavezér i beállítását az 1-sö biróságu e. megyei tanácsszékre bizta, következve irányunkban oly mostohán intézkedett, hogy elmondhatjuk, miszerint fél teherrel mentünk hozzá panaszra, s egész teherrel bocsáttattunk vissza. Most már anyaegyháziságunk forog veszélyben, mert népünk a mostani terhet sem birja el tovább, nem hogy a Lovas kedvéért leszállított teher súlyát is magára vehetné; — anyagi erejét túlszárnyaló teherviselésre pedig sem isteni, sem emberi törvények szerint nem köteleztethetik. A fő t. e. h. gyűlés ez eljárását bővebben jellemezni, az irányában tartozó tisztelet tartóztat bennünket; egyházunk érdokét azonban el nem árulhatjuk annyira, hogy egész tisztelettel ki ne fejezzük, miszerint a leszállító végzést sem meghozatásának alakjára, sem a dolog lényegére nézve helyesnek, törvényszerűnek el nem ismerhetjük és ha az e. megyei eljárás folytán sorsunk jobbra nem fordul, még egy 2-ik felsőbb bíróságot is kénytelenek leszünk keresni, mielőtt megadnók magunkat azon fenyegető sorsnak, hogy mi is leány-egyházzá legyünk.*) Mert ügyünknek lényegét tekintve: 1-ör A Lovasiak nem az A.-Eőrsi lelkész vagy iskolatanító számára, hanem az A.-Eőrsi anyaegyházra átalában kötelezték egyházi adózásaikat a per mellett 4. alatt álló 1820-dik évi szerződés 2-dik pontjában, melyet fölebb közöltünk. Az A.-Eőrsi elöljáróság odafordította azokat eddig is, a hova neki tetszett. Igy a 20 pfrtot, 10 font faggyút egészen a tanítónak, a 6 akó bort egészen a lelkésznek assignálta, az ölfát és gabonát köztök megosztotta, következve, míg azon anyaegyház fennáll, habár nem tetszik is a lovasiaknak az A.-Eörsi iskolát tovább használni — adójok, mely az anyaegyházra volt kötelezve — nem volt leszállítható, annálkevésbé pedig, mert 2-or a 3 dik pontban (melyet N. Sándor ur is felhoz) világosan az mondatik, hogy a Lovasiak kötelezett tartozásai csak akkor szűnjenek meg, ha idővel Lovasnak, magának lesz lelkipásztora ; ugy de lelkipásztor most sem adatik Lovasnak, tehát az egészben, vagy részben való megszűnésnek sem lehet helye. 3-or Szükségtelen is volt az A.-Eőrsre járó fizetés alábbszállítását az egyh. kerületnek megrendelni, minthogy az 1-sö biróság előtt, magok a Lovasiak sem követelték azt, sőt az e. megyei vizsgáló választmány előtt 400 pfrtos igéretöket ugy magyarázták meg, hogy ha pap adatik nekik (de a ki gyermekeiket is tanítsa) annak az egész 400 pfrtot megadják; — ha pedig csak imavezért nyerhetnek, akkor A.-Eőrsre (mivel az ottani lelkész szolgálatával fognak élni) megadván eddigi tartozásaikat, s azok becsértéket: 119 pfrtot, a 400 pfrtból levonván, a fennmaradó 281 pfrtot az imavezérnek fizetendik, mint ez a pei'es irományok közt fekvő választmányi jelentésből világosan kitűnik, mely jelentést — fájdalom! —• a kerületi gyűlés meg sem tekintette ! 4-er joga sem volt az e. kerületi gyűlésnek arra, hogy fölebbezett ügyünkben oly kérdés felett törjön pálcát, mely a perben, s az 1- ső biróság előtt, egy szóval, egy betűvel is elő nem fordult, mely tehát ott nem tárgyaltatott, s mi reá meg nem kérdeztettünk, meg nem hallgattattunk. Ha N. Sándor ur szónoklatának hatása által felbátorítva a ker. gyűlésen hozta elsőben szőnyegre a leszállítást, nem az lett volna-e a gyűlés teendője, hogy e kérdés miatt 1-sö biroságához küldje vissza a pert tárgyaltatás végett? S annyival inkább, mert ugy értesültünk, hogy míg küldötteink a gyűlésen jelen voltak, egy délelőtti ülésben a helyetesített világi elnök ur kimondásával ugy döntetett el az ügy, hogy a Lovasiak imavezért nyernek ugyan, de az eddigi tartozást köteleztetnek megadni A.-Eőrsre is s csak mikor már követeink eltávoztak, haza indultak, a délutánni ülésben toldatott meg a végzés azon postscriptával, mely annak egész lényegét megmásította: hogy a Lovasiak tartozása A.-Eőrsre alábbszállíttassék, s leginkább főt. egyházi elnök ur erőltetése következtében, mely eljárási modor nem szükségei bővebb fejtegetést. 5 örMi azt hisszük, hogy az e. kerületi gyűlésnek nemcsak Lovasra kellett volna a kért és nem is kért kedvezményeket felhalmozni, de kötelessége lett volna oda is tekinteni, mi történik az anyaegyházzal, melynek fizetési képességén a Lovasi tartozás *) íme egy kézzelfogható szomoru következése egyházunk rendezetlen állapotának. Szerkesztő.