Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-27 / 21. szám

mára, kik kivált Nisraes, Strassburg és Genf városokban el­szélyedve élnek. Ez nagy haszonnal munkás. Azt mondhatjuk a hasonnemü methodisták és a német kitérítő társu­lat a i k r ó 1 is, melyek évenkint mindössze mintegy 420,000 fr. szükségeinek. A Párizsi Traktát *) társulat, 1822 óta egy milliónál több könyvecskéket osztott ki, mire 71,000 frankot költött. A Toulousi vallási könyvek társulata 200,000 példányt terjesztett el, és k i a d á s a 68,000 frk. tett. A Párizsi evangy. hitiéritö-társulat 1822. alapíttatott meg, s egy házon kivül, melyben 9 növendéket ne­vel, még déli Afrikában bir 12 hitterjesztő állomást, hol 20 hit­térítők feltűnő sikerrel működnek. Jövedelme 123,821 frank és 67 cent., kiadása pedig 144,923 frank és 58 centre ment. Az elemi oktatást segítő társulat 1829-ben keletkezett és egyike a legszükségesebbeknek. Utolsó évbeni jö­vedelme 64,000 frankból állott. Aprót, s o u **) társulat; hetenkint aláírásokat gyűjt jótettekre, egy souból állókat, valláskülönbség nélkül; — utolsó évi jövedelme felment 20,361 frankra ***). A francia prot. történelmi társulat költségén jelenik meg a „Bulletin", s jövedelme 15,000 frank. A vasárnapi iskola társulat, kevéssel sok ál­dást hoz és ezek megalapításán mindenik egyházban működnek. Az Evangyélmi szövetség (Alliance) célja nem a külön vált egyházakat, hanem a különféle egyházak tagjait, kik Krisztusban, mint idvezitőjökben, az evangyéliom alapján hisz­nek, egyesíteni. Ezen egyházi társulatokon kivül, még számos jótékony intézeteket birnak , u. m. két diakonista intézetet Párizsban és Strassburgban , melyeknek évi jövedelme egybevéve 130 -136 ezer frankra rúg; továbbá sok árvaházakat, fi- és nő-gyer­mekek számára, melyeket Franciaországban kiváltképen szem­mel kell tartani. Aztán vannak ápoló intézetek, megvénhedett em­berek számára, u. m. Courbevoie és St. Foyban; egymást biztosító segédtársulatok, és sok egyéb efféle inté­zetek , melyek nem is közölnek valami évi számadást és inkább csak helyérdekhez kötvék , de a melyeknek bevételöket és ki­adásukat biztosan 550,000 frankra tehetjük. Már most az egyenként elősorolt társulatokat egybefog­lalván, azt látjuk, hogy eme társulatok évenkinti jövedelme egy­bevéve — egy millió és 450,000 franknál többet tesz. Mennyi tanúság, s mily serkentő és biztató észrevételek merülnek fel ezekből! Először is mind ezen intézetek , négyet tán kivéve, me­lyeknek száma 43-an hitteljes evangyélmi keresztyénektől szár­maznak és azok által tartatnak fen, olyan keresztyének által, kiket mindig azzal vádolnak, hogy hitök terméketlen és hasonló a hullához ; hogycsak valami ábránd, mely elavult hittani sza­bályokon alapszik. — De itt adatokból sül ki, hogy a dolog épen ellenkezőleg van. És ezen nem is lehet csodálkozni, mert a tagadás szellemében (negativismus) és tévtanban soha nincsen életrevaló teremtő erő: az csak rontani tud. — A po­sitiv, az igazság, a mint az a Krisztus Jézusban van, bir egye­dül ama varázserővel, annyi és oly költséggel járó intézeteket előállítani és fen tartani. Franciaországban, miképen egyebütt is, az arianismus soha valami nagyobbszerüt alkotni nem tudott, sőt azt is, mit mások előállítottak, alig volt képes fentartani. Egy másik nevezetes tény az , hogy az említett intézetek és társulatok legtöbb alapitói és gyámolitói, a francia egyház­nak tagjai, s hogy csak néhány kezeltetik az independen­sek által. Megjegyzésre méltó harmadszor még az is, hogy eme pro­testánsok ezen sok áldozatokon kivül, maguk gondoskodnak *) Kis vallási értekezések, különféle alakban. **) A nii pénzünk szerint valamivel több egy pengő krajcárnál. ***) íme az önkéntes adakozásnak sikere. Egy gyes cseppekből nagy folyam lesz ; s itt nem a gazdagok , hanem a szegényebb sorsnak vétetnek igénybe. ' B. Gy. még többnyire templomjaiknak megépítéserői, s hogy efféle költ­ségekhez , a kormány vagy helybeli elöljáróság, csak harmad vagy legfelebb fele részével szokott hozzájárulni. Azon kivül számo3 iskolákat kell nekik fentartani. Ekképen a párizsi ref. egyház consistoriuma az 1856-dik évben csak az Istenitisztelet fentartására 88,926 frk. és 70 cent. adott ki, legújabban pedig ezen kiadása azzal kettőztetett, hogy még 4 segédlelkészi állo­mást, 4 imahelylyel és 4 iskolával nyitott meg. Ebből azért ugyancsak világos , hogy a frankhoni prote­stánsok, az úgynevezett önkéntes adakozás utján, nagy­ban és jóformán boldogulnak —jóllehet több izben azzal vádol­tattak , hogy ama elvet nem ismerik, sőt hogy iránta ellen­szenvvel vannak. *J Az Isten dicsőségére való adakozás szelleme inkább s in­kább átjárja az egyház tagjait ugy, hogy a hol 40 évvel ezelőtt mi sem volt, ott már most egy millió és 500,000 frankról ren­delkezhetnek. S ez tény, valaminthogy az is , hógy Párizst és egy két fővárost kivéve, a frankhoni protestánsok egyáltalában nem a vagyondús alattvalók közé sorozandók. Legtöbbet áldoznak a párizsi protestánsok, hol pár évvel ezelőtt, a ref. egyház egyik tagj £L j ÍL Krimmbeni hadjáratban eltartandó tábori lelkész számára 15,000, és fija 9000 frankot adtak. Ugyanaz évben, amaz egyháznak két másik tagja, két ref. lelkész meghívása végett, kikre nagyon sziikségök volt, egy­egy évre 12,000,8 ugy három évrei köteleztetés mellett, 36,000 frankot áldoztak. Az ottani pénzügynökök egyike pedig, az elemi tanitás elősegítésére 50,000 frankra becsült házat s telket ajándékozott, és 100,000 frk. kész pénzben alapítványul tett le, hogy Párizs­tól néhány órányira, tanítónők számára normal-iskolát (ne­velői intézetet) alapítsanak. S midőn a mult évi kiadás a bevé­telt 100,000 frankkal felülhaladta, mely mint keresztyéni cé­lokra költve, megfizetendő volt, azt az egész pénzösszeget, né­hány p iriz3i prot. család rövid idő alatt lefizette ugy, hogy vol­tak, kik egyenkint 3000, s 2000, legkevesebbet pedig 500 fran-I kot adtak. **) Vannak azonban a frankhoni prot. egyháznak árnyékol­dalai is ; de ezekről részletesen nehéz szólani. Egyik legnagyobb hiánya a ref. egyháznak az, hogy közönségesen elfogadott ér­vényes hitvallása (confessioja) nincsen : miből aztán következik, hogy a hittanbani egyetértés benne hiányzik és a szónokszéke­ken is botrányos ellenmondások fordulnak elő; és hogy azzal az egyh íz kormínyzatában is, miképen az egyetemes zsinatok­ban az egyetértés nehezíttetik. E bajon az 1852-dik évi márc. 26-kán kelt decretum, mely a ref. egyházat presbyteriu­mokkái látta el, valamit segített. Az ágostai hitűek egyházát sokkal jobban rendezve lát­juk. Ez mindenütt a helybeli presbyterium és conventek (con­sistorium) a felügyelések és egyetemes consistorium és directo­rium által, elismerést igénylőén kormányoztatik. Azonban itt is, a nyíltan elismert hitvallási formula dacára, a rationalismus mégis túlnyomó befolyást nyert; de a mely inkább a múltban, mint a jelenben gyökerezik. Kívánatos volna aztán még az is, hogy az úgynevezett in dependensek a frankhoni egyház ellenében, gyakorlatilag is el­ismernék , hogy a Krisztus anyaszentegyháza megvan minde­nütt , hol az Isten szent igéje hirdettetik , a szent saeramento­mok, isteni rendelésök szerint kezeltetnek és a keresztyén hívek egybegyűlnek. *) Az önkéntes adakozás elvéről , valaminthogy más elvről is azt kell meg­jegyeznünk, hogy az csak ott f e j t i ki teljes erejét és áldásait — hol mással nem vegyítve , a lehetőségig saját maga műkö­dik. — Két egymással ellenkező elv nyomán az egyház szükségein segíteni kivánni annyit tesz, mint tehenet és lovat fogni be a kocsiba s vele útra kelni. — Az önkéntes adakozás elve annál termé­kenyebb, mennél jobban meg van az egyházban az az öntudat, hogy önmagára ós senki másra nem számíthat. De mi magyarhoni protestánsok még a régi idők nyomán járunk, mikor a földesurak tet­tek érettünk majdnem mindent, önmagunk pedig keveset vagy semmit. Aztán sok szegény protestáns ember van, ki a hitbeli szabadságot a fizetéstöli szabadsággal szerencsétlenül összezavarja, valamikor az egyház vagy iskola gyámolításáról van szó. **) Ebből aztán mi is sokat tanulhatunk. B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents