Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-27 / 21. szám

Körfiitekintés a külföldi prot. egyházirodaloinban. Gyakorlati íheologia. Welche Stellung kann und soll der evangelische Geistliche zur Ehesclieidung und Wiederverheirathung Geschiedener einnehmen ? Ein Vortrag in der Synodalversammlung zu Glogau am 5. Juli stattgefundenen Gnadenberger Conferenz des schlesischen evang elisch-lutherischen Vereins, mit Bezúg auf die Reform des neuen preussischen Ehegezetzes, gehalten von Friedrich Dümichen, Pastor an der evangelisch-lutherischen Gemeinde zu Ilerrendorf bei Gr. Glogau. Glogau, 1855. — Az elvált házasoknak uj házasságkötéskor esketése legújabb időben az evangélikus, különösen porosz egyházban nagy zajgást okozott, sok lelket nyugtalanított , sok pap lelkiismeretét felrázta, sok tollat mozgásba hozott. Feleletet e tárgyra egyesek kerestek, megoldását értekezletek s egyházi gyűlések feladatukká tették. A tárgy mindenesetre nagyfontosságú s a papoknak tudniok kell, előforduló esetekben, az ellenkező világi törvények-és rendeletekkel szemközt, Isten igéje szerint mi a teendőjük ? Ezt akarták a sziléziai ev.-luth. egylet gnadenbergi értekezletének tagjai is. E kérdést ttizték ki magoknak, ezt vitatták meg, s Dümichen lelkészt azzal bizták meg, hogy mindazt, mi e kérdésre vonatkozik, rendezze s összeállítva terjessze elő. Igy keletkezett e munka s mások felvilágosítása végett közrebocsáttatott, A főkérdés első részét, az ev. papságnak állását a házasok elválasztásának irányában, szerző két más előkérdésnek fejtegetésével törckvék eldönteni, t. i. az ev. egyház hogyan járt el a házasok elválasztásában hajdan, s hogyan jár el most ? Felvilágosítja a szentirat ide vonatkozó helyeit, kérdi: mi volt az első ker. egyház nézete és eljárása, megmutatja, hogy az ev. egyház a szerint járt el a XVII. századig, s azon eredményhez jut, hogy addig az elválásnak csak két érvényes oka volt: a házasságtörés és gonosz elhagyás. Azon kérdésre nézve, léphet-e a bűnös fél uj házasságra, az egyetértés nem volt általános. Szerző további vizsgálódásainak eredménye az, hogy az ev. pap a nem házasságtörés és gonosz elhagyás, hanem más okok miatt polgárilag elválasztott házasokat, tiszteletből az Isten igéje, az ev. egyház rendeletei és saját egyháza iránt, szemközt a róm. kath. egyházzal s a birói és polgári felsőséggel, újra ne eskesse. Azonban előforduló esetben felsőségét tudósítsa, egyéni nézetéhez ne ragaszkodjék , a papság pedig testületileg kérelmezve arra törekedjék, hogy a laza elvek, melyek szerint történt eddig az eljárás, kellően korlátoztassanak, s a bebizonyított házasságtörés és gonosz elhagyáskor a bűnös félnek uj esketésére egy pap se kényszeríttessék lelkiismerete ellen. D a r u. BELFOLD. Györmegye. — Folyó hó 19-kén tartotta a győrmegyei csperesség az ő gyűlését Györ-Szemerén nt. K a r s a y S á n d o r esperes, és tiszt. Eőry Sándor felügyelő urak ikerelnöklete alatt, cs. k. biztos jelenlétében.— Röviden mondom el, mi történt, Legelőször is az esp. ur tett jelentést azon eseményekről, melyek a mult évben, különösen pedig az ő kórmányralépte óta történtek ez e. megyében. Azután az iskolai bizottmány által kidolgozott tanrendszer vétetett tárgyalás alá, s kevés kifogások után el is fogadtatott az egész egyházmegyére kötelezőnek, a kerület jóváhagyásáig. Majd az illető iskolavizsgálók jelentése olvastatott föl a tanodák állapotjáról, s a nevendékeknek ez évbeni előmeneteléről. Tanítóink többnyire mind szorgalmas- és buzgóknak találtattak, kettejük különös dicsérettel ki is emeltetett. Csak kettő rovatott meg igen nagyon, az egyik az e n e s e i, másik a ménfői fiókgyülekezet tanítója. Az első szellemileg is szegény levén, majd egész éven át semmitsem tanított ; a másik pedig amúgy is korhely ember létére, már a próbatét előtt megszökött. Különben ez máskép nem is történhetett. Ménfő és Enese oly nyomorú tanítói állomások, hogy ide csak a szellemileg és erkölcsileg tökéletesen megbukott, vagy igen sorsüldözte ember szánhatja el magát, ki aztán nem is tesz semmit, üdvöset bizonyosan nem, s ha el nem viszik, úgyis megszökik. Ménfőn még nem lehet annyira csudálkozni. Népe többnyire egyszerű föld-és szölőmiivesekböl áll, kinek arról, hogy a tanítónak a száraz kenyéren kivül még másra is van szüksége, fogalmuk sincs. Hanem Enesén már oly földesurakat is találunk, kik magokat az értelmes és mívelt osztályba sorozzák , s mégis ezek is oly csekély gondot és lelkiismeretességet fejtettek ki mind a tagosztályozáskor , mind azóta a nevelés szent ügye körül, hogy a köztük levő nevelői állomás a legelhanyagoltabbak közé tartozik. Szeretnék, ha egy szebblelkületü, jólkészült tanítóra szert tehetnének, de annak állását csak egy kissé is kecsegtetővé tenni, erre épen nem hajlandók. Uraim! a mívelt osztálynak most csak egy szent föladata lehet a vallás, a haza, az emberiség ügyében , előmozdítani a mívelödést, hogy ennek üdvös volta minél többekre kiáradhasson , s így mindeneknek előtte a nevelői állást emelni ki visszariasztó helyzetéből, hogy arra minél több jólkészült és erényes ifjak szánhassák el magokat, ki ezt nem teszi, az a míveltségnek szép neve ellen vétkezik, mert a míveltség nem szavakban, hanem üdvös tettekben nyilatkozik. A gyűlésen még több tárgy is fordult elő. A magyar prot. egyházra nézve azonban csak e kettő birhat érdekkel: a sopronyi főtanodai s az administratori ügy. Az elsőre nézve szomorú hírek érkeztek, miknek következtében E. Zs. indítványba tette: hagyassék meg a kerületi gyűlésre menendő követeinknek, hogy ott e következőket sürgessék : 1) a tanári karhoz leérkezett magas iratok a kerület elé terjesztessenek , s a sopronyi fötanoda jelen állásáról kimerítő tudósítás követeltessék, hogy az egyház tudhassa, hányadán van egyik legdrágább kincsével, a főtanodával, s így a kellő intézkedést annak föntartása- s bajainak megorvoslására azonnal megtehesse; 2)minthogy az eddigi tanrendszer hiányosnak bizonyult be, szólíttassék föl a tanári kar egy jobbnak kidolgozására, s a kerület elé terjesztésére ; 3) végre hogy ezután a kerület a főtanoda fölötti patronatusi jogát a legéberebb, leghívebb és erélyesebb folytonos felügyelés által kezeltesse. — Az indítvány közhelyesléssel elfogadtatott, és fel fog hozatni. Sopronyi. Gyászhír. — Kéty. 1858. máj. 18. — Folyó hó 9-kén kisértük végnyugalma helyére tisztelendő .1 á r ri á m h á z i József, helv. hitv. kétyi lelkész ur pormaradványait, 75 évre terjedt földi pályája megfutása után. Néhány hónappal ezelőtt már gyengélkedni kezdett, az életerő lassankénti fogyása mellett, a különben egészséges test, mígnem május 4-kén ágynak dűlt, s három napig tartó ágybanfekvés után, 7-kén, éji 12 óra után, csendesen elnyugodott. Gyászszónoklatot tartottak felette t. B a r t h a L a j o s , g.vezekényi, s Patai Károly, szódoi lelkész urak. Az elsőbb beszéde alapigéjeül választá János evangy. 17. r. 4, 5, s 6-ik verseit; s szívet melegítő, lelket emelő gyászbeszédében szónokilag előadá 1) miképen s mikor dicsőiti egy jó keresztyén az ő teremtőjét ? s 2) micsoda jutalma van ezen munkájának, mind az életben, mind a halálban. A másik szónok Ján. men. jelen. 14. r. 3-ik versét olvasá fel vezérigéjeül beszédének; s eléggé meghatóan, s figyelemgerjesztőleg mutatá fel: mi van számunkra a sírig, a sírban, s a sírontúl. A templomból kijővén, egyházmegyénk esperese, nt. Nagy János ur, a jelenvolt lelkészekkel körülvevé a koporsót, s rövid, de buzgóságteljes imával bocsátá a végső útra az Urnák megfáradt szolgáját. Sírjánál t. Kuli fai Sándor, n.-öveldi lelkész ur a szokásos gyászbeszédet tartá,az ünnepély komolyságához illő érzelemmel. — Az elhunytnak lelkészi pályája 40 évre terjedt. Melyek közül négyet szódoi, harminchatot pedig a kétyi s egyesült farnadi leányegyházakban töltött boldog megelégedésben. Jámbor életű, egyházias buzgóságu, s az Ur szőllöjében csendesen munkáló napszámos volt a boldogult. Sokak fölött kiítint mint békeszerető, hűséges férj, követésre méltó édes atya, s kedvesei boldogságát munkálódó családfő. Harminckét évig tartó házasélete soha meg nem sza-