Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-22 / 16. szám

szíves lesz Schenkelnek higgadt, gyűlölettől ment, felette tanulságos előadását egészen közölni ? hiszen annak mi magyarok is jó hasznát vehetjük. Következik dr. Lengyel Endre második közlése az „Az állati delejesség"-röl (722—744. 11.), mely a mesmerség komoly oldalát tárgyalja. E gyógymód komoly oldaláról igy nyilatkozik, Oarus után, értekező: „Minthogy a mesmerség által igen nevezetes állapotok fejlődnek ki: meg kell vallanunk, hogy az ilynemű esetek felöli észleletek nagyobb sorát lehetlen azon meggyőződés nélkül áttekintenünk , hogy épen a szellemi szürkület táján , szántszándékkal vagy a nélkül, a tévelyekre és gyanításokra a legszélesebb alkalom nyilik s hogy legnagyobb vigyázattal kell eljárnunk, ha valódi tények birtokához akarunk jutni. — A csalódások oka azonban nem a delejességben rejlik. A hiúság, tekintélyvágy, elrejtett szenvedélyesség, előítéletek, sőt a nyerészkedési vágy sokszor az elég szigorú észlelőt is álutra vezetik. Az orvosi történet eseteket hoz fel, midőn a betegek, íigyelemgerjesztés végett, testökbe évekig nagy tűket szurkáltak s az orvos csalódásaiban gyönyörködtek. Némelyek vallásos túlbuzgóságból mindennemű sebesítéseket visznek végbe magukon; mig mások a mennyei boldogság elnyerhetése végett, magukat atyjokfiai által halálra kínoztatják /mint 1854-ben Svajcban történt). Mennyivel inkább gondolható pedig, hogy szándékos csalás történik ott, hol kevésbé fájdalmas áldozatokkal lehet csudálást eszközölni. Ha szigorú mérték alá vetjük a dolgot, akkor a delejes csudatörténetecskék nagy száma igen kevés valódira fog leolvadni." —• E gyógymód komoly oldalához tartoznak még több, itt említett s tárgyalt fonákságok, melyeket annak szülöttei gyanánt tekinthetünk. Ilyen az „asztalmozgás," mely köztünk is lidérckedett, melyet Kulifay Zsigmond, kunhegy esi ref. lelkész templom tanítás tárgyává is választott s melyről Lengyel imigy szól: „ Vannak szellemi járványok épen ugy, mint anyagiak vagy testiek. Ilyenek voltak a középkor vallásos túlzongásai, az aranycsinálás, a bölcseség köve és általános gyógyszerek feltalálásának kórsága. Valóban ragályos ostobaságok, melyek más alakban mindig visszatérnek, a mint erre a legújabb idő az úgynevezett asztalmozgásban (das Tischrücken) szomorú példát mutatott. A járványok, a szellemiek is, közönségesen keletről nyugotra szoktak,terjedni; de a képtelen asztalmozgás nyugotról keletre, Amerikából jött Európába. Ezen esztelenségnek villáma, mint futótűz, egész Európában elterjedt. Az asztalmozgásról röpiratok és könyvek Írattak , melyekre zavart könyvével gróf S z a p á r i tette fel a koronát." — Ilyen fonákság továbbá a „szellemkopogtatás," melyről cikkünkben ezt olvassuk: „Alig hogy átjött Európába az asztalmozgás kísértete, egy más boszorkányság, a szellem kopogtatás szttlemlett és terjedett el Amerikában. A szellemkopogtatás nyilatkozása következőleg történt: egy társaság, mint az asztahnozgásnál, valamely asztalt körülülvén s kezeiket az asztalra helyezvén, várta a szellemnek megszólamlását, t. i. az asztalnak mozgását és csikorgását. Ekkor kérdések intéztettek a szellemhez, melyekre az igen-nel vagy ne m-mel felelt, a szerint, a mint az asztal valamelyik lábát fölemelte és vele a padlózatra koppantott; vagy pedig ezt nem tette, a mi is n em-et jelentett. De később a puszta igennel vagy nemmel meg nem elégedvén, szavakbani feleletet akartak tudni. S e végre megállapíttatott, hogy az asztalláb által tett egymásutáni kopogtatások száma a betűk abc rendbeni helyszámának felel meg. E szerint A 1, B^2,C 3, E 5, N 13 koppantás. 1848. évi március hóban csak magában Philadelphiában 300 ilyen jóskör létezett, ezek közül mindenik birt egy médiummal (többnyire nőszemélylyel), a ki mint közvetítő a testi és szellemi világ között jóslatokat tett. 1848-ban az egyesült államokban 300,000 ily szellemkopogtatós médium volt s a jövendőmondás kenyérkereset ágává lett. A jövendőt tudni vágyó, nevéről és lakhelyéről kikérdeztetvén, a hatodik, hetedik napnak esti órájára rendeltetett be; s ezen idököz a kérdező viszonyai felöli szükséges tudomásvételekre használtatott fel. Ezen ostobaság rohanó sebességgel Angol- és Frankhon partjaira is elterjedett, úgyhogy Londonban ily jósülések felől nyilvános felhívó jelentések jelentek meg." — Ilyen fonákság még a Berlinben feltalált „szellemirás," mely hazánkban asztalirási modorban divatozott. — Van még Lengyel értekezésében több, a delejességgel összekötött tárgy is fejtegetve, de azokat illetőleg magára a tanulságos cikkre utasítom a t. olvasót. CzelderMárton és Baksay Dániel köitemé! nyei után (744—748.11.) az értekezések rovatát „Pestalozzi élete és törekvése" (748—752. 11.) Antal fy Jánostól rekeszti be. A Tárcában „Magyar prot. egyháztörténeti kútfők" alatt HegedüsLászló folytatja közleményeit „A zempléni helv. hitv. egyházmegye jegyzőkönyvéből-' (853—760. 11.). Közli jelesül Miskolczilstván, zempléni esperesnek 1632-ld máj. 16-kán Liszkán kelt és Zemplén politikai megyegytiléséhez irt levelét. Adat ez arra, hogy a paphivás és elbocsátás miatti súrlódások a világi elem és papságközt hajdan sem voltak ismeretlenek. — E közlemény második cikke „Unió" cím alatt igen érdekes, mert, hitem szerint, csak igen kevesek által ismert adat, t. i. hogy a zemplénmegyei luth. s tótajku egyházak a XVI. század végén uniálták magukat a zempléni helv. hitv. egyházmegyével, s az említett egyházak s azoknak lelkészei s tanítói a zempléni esperes igazgatása alatt állottak, ki azokat néha személyesen, de többnyire a varanói első vagy magyar prédikátor, mint állandó prosenior által visitáltatta. Sőt a sárosmegyei ágost. esperesség is unióban volt a tiszamelléki helv. hitv. esperességekkel 1670-ig. Mindez pedig az 1662-ki aug. 30-kán Ujhelyben, 1663-ki febr. 14-kén Lasztócon s ugyanazon évi március 16-kán Ujhelyben tartott gyűlések jegyzőkönyveinek kivonataival s más adatokkal, különösen a varanói járás egyházlátogatási kivonatos jegyzőkönyvével van bebizonyítva. Az imént említett egyházlátogatási jegyzőkönyvből érdekesnek tartom közleni azt, mi a varanói luth. kántorról mondva van: „Cantor Slavonicus ante diem festum Penfecostis vesperi frondes cum cantu introduci curavit in templum inscjis pastoribus. Glraviter increpui et ver b er a minitatus stb." -— 1660-dik évre a varanói mind a két felekezetű papokról ez van megírva: „Az két prédikátoroknak egymással való egyességben való lakozásokrul jó bizonyságot tesznek a jelen való emberek." Hozzuk csak, uraim ! napfényre százados homályukból, a tiszteit közlő nyomdokát követve, egyháztörténeti adatainkat s meglátjuk , mi más alakot fog a magyar protestantismus története mutatni. Egyébiránt az itt szóban forgó unióra nézve nagyon kívánatos volna annak, ha lehetséges, földerítése: csupán a közigazgatás egységében állott-e vagy másban is és miben? Hogy hosszúra ne terjedjen ismertetésem, a Tárca többi cikkei közül „A debreceni főiskolai tanárok előterjesztését, a tiszántúli ref. egyházkerület közgyűléséhez, a bölcseleti tanfolyam fentartása tárgyában" (közölve Kévészlmre által, 760—765. 11.), Tomásek Pál cs. k. iskolatanácsos „Nyílt levelét Hegedűs Lajoshoz" (765—769. 11.), A. S. „Arnyrajzát a magyar ref. egyházmegyei életből" (769—777. II.) csak futólag említem , hogy az „Irodalom" rovatából (778—785. 11.) azok számára, kik a Sárospataki füzeteket nem olvassák, közöljem Kr a u s e-, a Prot. Kirchenzeitung szerkesztőjének IrinyiJózsef ismeretes munkája (az 179%-ki 26-dik t. cikk keletkezéséről) bírálásakor nyilvánított nézetét a magyar prot. egyházügyek mostani állása felöl. Megemlítve, hogy 1849-ig megszoktuk teljesen élvezni a századok óta biztosított önállóságot, folytatja Krause: „Ha most ezen evang. magyaroknak, kiknek lelkében az egyházi önigazgatás gondolata mint atyai örökség és illethetlen szent nemzeti jog van meggyökerezj ve, egyházalkotmány ajánltatik, mely az alsóbb rétegeknél | az öshagyományi önállóságot csorbítja, melynek magasb i orgánumaiban hiányzik nemcsak az önállóság, hanem az 16. sz.