Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-22 / 16. szám

Beszéljünk anyagi dolgokról. /\ Mindenki tudja, hogy lelkészeink és tanítóink vagyonbeli állásuk nem kedvező ; a legfényesebb tehetségekkel áldottakra sem vár gazdag érsekség, hatalmas befolyás világi ügyekre; e két hazában kevés község található, melyben hosszú, takarékos élet után , sikerülhet a lelkésznek, tanítónak, hátrahagyott családja részére egy szerény lakot, egy kis tőkét biztosítani; de azt talán sokan nem tudják és nem hiszik, —pedig fájdalom nagyon is igaz, — hogy léteznek oly szegény egyházak, melyekben a lelkész fizetése csekélyebb egy alföldi kisbéres bérénél, — s igy a szent ige hirdetője, szegény családjával, é 1 ete hosszán, vallásunk martyrja. Lelkesedni egy fogalomért, s annak martyrja lenni, semmi az ily stoikus martyrság mellett! És mégis találkoznak hitbuzgó férfiak, kik lemondva az anyagi jólét minden reményéről, minden várható fényes kitüntetésről, szerény kunyhójukban élik példás család-életüket, hív szolgái az evangyéliumnak! Hajtsunk fejet előttük. De nem lealázó-e ez mireánk nézve, kiket az Isten adományaival annyira megáldott, hogy, ha nem is gazdagon, de aggodalom nélkül, kényelemben éljük napjainkat, hogy ha tudva, ez égbe kiáltó bajon segíteni nem sietünk ? Igenis uraim, e bajon segíteni, áldozattal segíteni mentül elébb, szoros kötelességünk; és ha ezt nem teszszük, akkor vallásos ügyeinkben mutatott részvétünk csak cégér, csak fitogtatás. Ki nem volt közülünk legalább egyszer életében kész, meggyőződéseért nagy áldozatot hozni, sőt vagyonát, szabadságát, életét kockáztatni?Nyúljunk kebelünkbe: melyikünk nem költött — talán nem mindenkor nemes — szenvedélyének kielégítésére oly összeget, melynek most, hacsak tizedrészét összetennénk a közös perselybe, minden bajunkon egyszerre segítve volna ? És legszentebb tulajdonunkért, nem vonnánk el bőségünkből semmit sem ? Én ezt nem hiszem; „csak jelöljük ki a célokat, és a valódi szükségekre lesz pénz elég." íme itt egy első és sürgetős teendő : Lássuk el lelkészeinket és tanítóinkat ugy, hogy családjaikkal tisztességesen élh e s s e n e k, és ne legyenek a mindennapi kenyérkereset miatt —• emberi, családfői kötelességüknél fogva — kénytelenek hivatásukat időnként el-elhagyni, és a helyett, hogy a vallásosságnak, tudománynak és igy a felvilágosodásnak élhetnének, anyagi szükségekkel küzdeni. Tegyük meg legelőször is a legszükségesebbet; mondjuk ki, hogy: egy protestáns lelkésznek illendő lakásán és a fűtésén kivül, legalább is 600, egy m agasabb iskolát vagy épen theologiát végezett tanítónak 400, egy elemi iskolát végezett néptanítónak 2 00 pengő forint fizetésénél kevesebbnek lenni nem szabad. — Jól értsük egymást, én csak minimumot határzok. — Azon községek, melyek egyház-hivatalnokait ennyi bérrel ellátni nem képesek, önálló egyházakul nem alakulhatnak, hanem vagy testvér , vagy fiók-egyházak legyenek. De mivel egy végzésnek sem lehet hátraható ereje, a már hivatalban levők bérét, a mennyire a fent kitett öszszeget nem érné, a bekövetkezendő ürülésig, az összes magyar protestáns egyház köteles kiegészíteni. A magyar protestáns egyház neve alatt Magyar-, Erdély-, Horváth-, és Tóthország, Szerbvajdaság és tengermellék összes, bármi nyelven beszélő és felekezeten lévő protestánsokat értem, sőt még a bukovinai és alduna-tartományi protestánsokat is ide szeretném csatolni. Ezen elvet elfogadva, a kivitelhez szükséges tisztán látni, mi végett minden kerületből több választmányok volnának kiküldendök, melyek községről községre menve, táblás kimutatásokat készítenének: I. a) Egyház lélekszáma. b) A tagok általános vagyonossága. c) Legközelebbi hasonfelekezetü és más protestáns községek, s azok távolsága kocsin, gyalog. d) Azokkal való legbiztosabb és könnyebb közlekedési mód. II. a) Imaház minémüsége. b) Lelkész lakása. c) Tanitó lakása. d) Iskola, és hány gyermek látogatja. e) Más egyházi épületek. f) Van-e alapítvány ezek fen tartására ? g) Egyház oly vagyona, mely nem a lelkész és tanító díjazására szolgál. III. Lelkész, segédlelkész, tanítók és más egyházszolgák bérei pénzre reducálva. a) Fekvő birtok; mennyi, minő, és mi haszonbért lehetne érte kapni ? Az adót természetesen a község fizeti. b) Párbérek; a termesztményeket azon kulcs szerint számolva, a mint a cataster felvette. c) Stolák; felhányva az utolsó 3 évet az anyakönyvekben, diametralis calculusban. d) Más, rendkívüli jövedelmek. IV. Van-e a községnek kilátása, vagy önerejéből, vagy patronusok adományaiból javulást várhatni? milyenek azok, és kik ezek névszerint. Ez előmunkálatot még a zsinat előtt kellene elkészíteni. Egyszersmind nyúljunk a zsebünkbe, — de mélyen, mert a fillérezés nem használ, — és biztosítsuk egy bizonyos összeggel, kíki tehetsége szerint, éven kint, egyelőre 10 évre. A legelőször bejött pénzzel, haladéktalanul, minden személyválogatás nélkül, nem tekintve sem felekezetet, sem nemzetiséget ; nem kerületenként, de az összes protestáns egyházban, azon lelkész és tanító fizetését egészítsük ki, a kinek eddig legkevesebb jövedelme volt, és ugy felfelé; ha már mindenkiért gondoskodva lesz, a felesleget tegyük át a lelkészek és tanítók nyugdíj-, özvegy- és r árva-pénztáraikba. Ezután, mint már mondottam, — de nekem az a rosz szokásom, hogy a mi véremmé vált, abban ismételni szoktam magamat. — Egyesüljünk és egyesítsünk, t. i. ha valamelyik segélyezett egyházban a lelkészi vagy tanítói állomás megürül, menjen ki az esperessel az esperességi felügyelő, és vizsgálják meg ujonta az egyház vagyonbeli állását, mely a közidőben javulhatott, és tegyenek a kerületnek jelentést. Ha a község önerejéből nem egészítheti ki hivatalnokainak béreit, egyesítse a lelkészi hivatalt a tanítói hivatallal ; ha erre se volna elegendő jövedelme, csatlakozzék — mint testvér-egyház — más, rendes lelkésszel ellátott gyülekezethez, a ki a sacramentomokat szolgáltatja ki, és hívjon egy müveit, ha lehet theologus tanítót, ki rendesen vasárnapokon Istenitiszteletet tartson , nagy ünnepeken gyülekezzenek mindnyájan, a felavatott lelkész egyházában. Ha még erre sem volna elég jövedelme a községnek, akkor rendelje magát alá, mint fiók-egyház, a legközelebbi erős egyháznak, és tartson egy néptanítót. Az oly csekélyszámu községek, melyek csak néhány családból állanak, továbbá elszórtan lakozó egyes családok — ha vagyonosak is, ez szegény sorsú testvéreink segítségére lészen — lássanak el együtt utazó lelkészeket, hogy el ne maradjon a nyájból a leggyengébb bárány sem. Az ilymód szükségtelenné vált imaházakat, és más egyházépületeket, költségkímélés tekintetéből, vagy anyagul, vagy egészben, el kell adni, hacsak fenntartásukra különös indok nem szolgál, és árukon fekvő birtokot szerezni, mert másként idővel romba düledeznek hasztalanul. Mindezeket főképen a világiaknak adtam elé, tiszteletes lelkész urak, önök is áldozzanak. Ha t. i. a fentebbiek értelmében egy kis község, testvér-, vagy fiók-egyháznak ajánlkozik, ezért külün bért ne *