Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

meghatároztassanak, hogy a n.-kőrösi egyház képviselőinél szintoly disgratiába estem akkor, milyenben most vagyok a kecskeméti egyháznál. Nyugodt vagyok, hogy ugyanazon tanácskozmányban négy tanári széket javaslottam és sürgettem a supeintendentia részéről a kecsk. főiskolában fentartatni, melyben elébb az e. kerület csak egy tanárt fizetett, és kezdetben csak a theol. s paedag. intézetet kivántam felállitatni, mire az egyháznak, mint egyháznak, legelsőbb s legfőbb szüksége van, — s mely két intézetre, hogy jóravaló legyen, legalább hat tanár kivántatik, — s mely theol. collegiumra az állam részéröli coordinatio rei litterariae, az 1791. törv. szerint, nem terjeszkedik ki: arról pedig nem tehetek, hogy a kecsk. e. tanács megneheztelvén a miatt, hogy csak theol. s paedag. intézet vala kezdetben a kecsk. főiskolában felállítandó , nem pedig bölcsészeti s jogi kar is és teljes gymnasium, mire szinte 15,000 ezüst forint kívántatott volna évenként, holott az összes isk. gyámpénz nem volt több 6000 ftnál, — és megneheztelvén, hogy a superintendentia egy tanár helyett a kecsk. főiskolába négyet volt állítandó , —• és megneheztelvén, hogy az iskolai gyámpénzből N.-Kőrösnek is juttatott egy rész , — e miatt a főiskolára tett 1200 ftnyi ajánlatát csak hamar visszavonta. Nyugodt vagyok a miatt is, hogy 1851-dik évi septemberben, -mikor a superintendentia részéről fizetendő négy tanár közöl sup. úr a kecsk. főiskolába hármat már beállított, a negyedik meghivatását elleneztem; mert, minthogy a kecsk. e. tanács a szövetségtől elállván, a részéről fentartandott két tanári szék alapítványát visszavonta: semmi igazságot abban nem láttam, hogy az egyik szövetséges társ és szerződő fél minden pontban teljesítse ajánlatát, a másik pedig semmi részben ; sőt mivel a theol. és paedag. intézet, — kivált minthogy abban a bölcsészeti tanulmányok sem mellőzhetők, legalább a tlieologicumokra szorosban tartozók, — négy tanárral nem boldogulhat s csak ex omnibus aliquid ex toto nihil encyclopaedicus rendszert vehet föl: előre lehetett látni, hogy a negyedik tanár után az ötödik s hatodiknak kell következni a superintendentia költségén; mi által Kecskemét részvéte nélkül egyedül az e. kerület fogta volna fentartani a eollegiumot, Kecskemét dicsőségét; a minthogy a kecsk. e. tanács, 1851. sept. 26-diki folyamodványában, igényelte is a n.-kőrösi két tanár fizetésének a kecsk. főiskolára fordíttatását. így volna aztán minden iskolai gyámpénz Kecskemété, a nélkül hogy a kecsk. egyház az ottani főiskolára valamit áldozzék. Nyugodt vagyok, újból is megolvasva azon körlevelemet, melyet ezek után, hivatalos kötelességem szerint a pesti e. megyébe kibocsátottam, s melyben sajnálatomat fejezem ki a kecskeméti e. tanácsnak a főiskolától visszavonulásán: és arról megint nem tehetek, ha ezt bárki Kecskeméten izgatásnak tekintette, s hogy Kiss L. úrnak tetszett az egy pesti e. megye számára i r o 11 esperesi körlevelet nyomtatott röpiratban tárgyalni, taglalni s ekkép az egész haza színe előtt felmutatni. Nyugodt vagyok az iránt is, hogy 1852-dik évi jul. l-jén, — minthogy a kecskeméti egyháztanács a superintendentia által az iskolai ügyben történt intézkedésektől teljesen eltérő s azokkal mindeddig, a superintendens #

többszörös tanácsai dacára is, meg nem egyeztethetett irányt vett fel, — s mivel a m. Kormány irányában is kijelenté, hogy nem érzi s nem érzendi magát kötelezettnek ajánlata beváltására, tehát azt a theol. seminariumra nem adhatja,— mivel végre a m. Kormány oda utasítá superintendens urat, hogy az e. kerület theol. seminariuma okvetlenül rendezve legyen, ha szinte eltekintve a régi viszonyoktól, melyekben az e. kerület s Kecskemét, iskoláikra nézve, eddig egymással állottak, máshová kellene is a nevezett intézetet áttenni: — esperes-társaimmal egyetértőleg Pestre javaslottam áthelyeztetni a theol. eollegiumot. — — Azért sem vádolom magamat, hogy az 1853-dik évi juniusiúgy-címzett sup. gyűlésben, —mely a korm. bizottmány, az esp. kar s maga superintendens úr ellenére tartatott, s mely miatt ujabb differentia támadt superint. úr s a korm. bizottmány közt, —• miután az ellen s minden actái ellen több tiszttársaimmal együtt eleve tiltakoztam, öt napon át egy igét sem szóltam; s minthogy ennek 54-dik sz. értelmében super. úr a kecsk. főiskolában a negyedik tanárt is be akarta vezetni a superintendentia költségén, a nélkül hogy a kecsk. egyház a szövetséghez visszatérvén maga részéről csak legkisebb segélylyel is járult volna a főiskolai tanári székek szaporítása vagy gyarapításához: ily intézkedésektől hozzájárulásomat megtagadtam. Igen, mert sem Isten, sem ember nem kívánhatja, hogy én a kecsk. egyházat, a superintendentiától elszakadásaért, a főiskola negligálásaért, annak segélyezésétől megátalkodott magavonagatásáért, a m. Kormány iránti animositásáért és a superintendens irányábani dacolásaért, dicsőségére nézve gyarapítsam s a kecsk. főiskolában a tanári székek szaporítása és dotatiójával jutalmazzam s többtöbb követelésekre s erőszakoskodásokra buzdítsam. Azért sem vádolhatom magamat, a miért a kecsk. e. tanács vádolja nyomtatványaiban a h. supeiintendenst és az isk. s korm. bizottmányokat, hogy t. i. az ő előterjesztései kevéssé vétettek figyelembe, s egyik tanácskozmányról a másikra halasztatott azok tárgyalása. Jól emlékezem, mint a ki minden tanácskozmányban jelen voltam, hogy valahányszor kecsk. nyilatkozat fordult elő, senkinek nem volt kedve ennek tárgyalásába bocsátkozni s ezzel a drága időt tölteni, — mindenki jól ismervén a kecsk. e. tanácsot s tudván, hogy elv, terv és cél nélkül csak handabandáz s a következendő tanáeskozmánynak ismét más, változott kivánata s szándékát jelentendi be. S ez így is történt. Ha a kecsk. e. tanács ekkép forgatta s forgatja eszét és köpönyegét: érdemes volt-e vele szóba állani, nyilatkozatait komoly figyelemre méltatni s vele közremunkálni, cliamaeleoni váltózékonyságát ismerve ? ! Nem minden ember orra van viaszból. Nyugodt vagyok a tekintetben is, hogy 1854-dik évi febr. 21-dikén, superintendens úr meghívására, lementem Kecskemétre, és miután sup. úr határozottan kijelenté meggyőződését, miszerint a kecsk. e. tanácscsal boldogulhatni semmi reménye nincs, — mely az ő tanácsát nem követi, —• mely közelebb is, bár a cs. k. Tanhatóság által erélyesen siirgettetik a confessionalis érdeket szemügyre venni, a theol. tanintézettel nem gondol, arra áldozni épen nem készül, — és miután superint. ur kijelenté, hogy „nem bánja akárhol legyen a főiskola, csak hogy legyen:" sup. urnák javasoltam a gyülekezeteknek a pesti theol. collegium iránt nyilatkozásra felszólíttatását. Sőt azt vélem, soha nem kell pirulnom, hogy ez által s a memorandum által, némileg én is eszközöltem a pesti prot. főiskola egyik alkatrészének létestilését; mert meg vagyok győződve, hogy ez a magyarhoni prot. egyháznak kára s gyalázatára nem, csak javára és díszére szolgáland: valamint elborzadnék , ha nevemet annak ellenzői névsorában tudnám, — mert e névsor fekete betűit az utókor szánalommal olvasandja, vagy szigorú Ítélettel kisérendi. Növeli lelki nyugalmamat a tudat, hogy a mit tettem, oly férfiakkal egyetértve tettem, kiket nemzetünk s egyházunk értelmiségök, buzgóságuk, egyházuk s hitvallásuk iránti tántorítbatlan hüségök s forró szeretetükért őszintén tisztel és becsül s áldani fog hamvaikban is. Biztosíték nekem az iránt, hogy jót akartam s tettem ama tudat, hogy ugyanazt akarták, javalták, tették gr. Teleki Sám, gr. Ráday Ged., Sárközi Kazm., Hubay József, Magyari Kossá Sám., Szilassy György, Madarassy László gondnok s tanácsbiró urak, Polgár Mih., Báthory Gábor superintendens, Rácz Péter, Maller Fer., Nagy Sám., Ötvös Sándor, Fodor Pál, Nagy Zsig., Búzás Pál, Miskolczi Ist., Boldizsár Imre