Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

Ez, magának az iskolai kormányzó tanácsnak is elhatáro­zott akarata, mely érzékenyült kebellel vevé s olvasá a ke­gyes alapítók — vallást, tanügyet, nemzetiséget melegen ápoló s azokért egy iránt hevülő — leveleinek sorait f. évi március l-jén tartott ülésében. Hódoló mély tisztelettel kell itt bemutatnom — sze­rénység megsértése nélkül — Erdély testvérhazánk párat­lan áldozatkészségü nagy fia, gróf M i k ó I m r e ő excel­lentiájának, iskolánk felügyelő gondnokához címzett érde­kes és becses levelét, mely igy hangzik: a mármaros-szigethi evang. reform, iskola alaptökéje gyara­pítására ide zárok 400, azaz négyszáz pengöforintról szóló 8 darab öOfrtos államkötelezvényi papirt, hogy ezen ösz­szeg , az azon iskola alaptőkéire nézve fenálló szabályok értelmében, mindig reformált vallásunk és fél­tett nemzetiségünk javára gyümölcsözőleg használtassék. A velem közlött irományokból megis­merkedtem azon iskola legközelebbi sorsával, láttam azon buzgó igyekvést., melyet egykori állapotára visszahelyezé­sére nézve, a felügyelő gondnokság kifejtett. Egész mér­tékben méltánylom s örvendek az utóisón, mig az elsőre nézve rokonszenvemet és segítségre kész hajlandóságomat ide zárt filléreim áltál kívánom tanusitni. Lelkemből saj­nálván , hogy sok magán- és közbajok gyógyítási kötélye által lévén igénybe véve mérsékelt jövedelmem, nagyobb összeggel nem járulhatok ez üdvös cél előmozdítására. Isten tegye sikeressé tovább is a t. gondnok ur és illető hatóság buzgó fáradozását. Ez ügy megérdemli azt; és a ki ily fon­tos ügyekben fáradozik, nyugodt és boldogító lesz öntu­data , nagy és fényes lesz egykor érdemeinek hitrokonink és a nemzet általi elismerése. A gondviselés és a hazafiúi buzgóság oltalmába ajánlja ama végvidéki iskolát és elöl­járóit. — Kolozsvárt, december 31-kén 1857., hit- és vér­rokonuk gr. Mikó Imre." — Hol a szív legbensőbb érzel­mei ily magasztos szellemi vonásokban tündöklenek: oh, ugyan hogy lehetne itt az én nyelvemnek erőtelen hango­kon többet szólani! A nemzetnek lángkeblü fia szól és tesz fáradhatlanul a közügy szentséges érdekében mindenütt, hírneve ragyogó fényével betölti a két testvér Magyarhont, ernyedetlen és hü munkássága, erélyes közredolgozása és határt nem ismerő áldozata a vallás, tanügy , nemzetiség erősítésére, általában a közboldogság előmozdítására: a nemes férfiú jellemét imádottá és csudálttá teszi előttünk ; s mi nem szününk, —hálakötelezettség mellett, — kérni fö­löttünk őrködö égi atyánkat, hogy gróf ur ő excellentiájá­nak drága élete messze kiterjedő legyen, és sokszoros ér­demei a köztisztelet fénysugaraitól környezve teljes dísz­ben s méltóságban ragyogjanak mindenha! Hálás elismerésünket illeti továbbá a nemeslelkü, ke­gyes adokozásra serény buzgalmu gr. D e g e n f e 1 d I m r e ur ő méltóságát, ki „a m.-szigethi nyilv. ref gymnasium érdekében mult év május 28-ról kelt felhívás következté­ben , az ujabban legfelsőbb engedély mellett kibocsátott s vele is közlött „Szózat" melletti aláírási íven, az érdeklett tanoda részére 500, azaz ötszáz ezüst forintot egyszer min­denkorra s azon kötelezettséggel ajánla, hogy addig is, mig ezen tőkeöszletet lefizetné, az utána járuló hatos kamato­kat 1857-dik év oktober 13-tól számítva, pontosan ki fogja szolgáltatni." Kedvesen hatott tanodánk ügyében meleg részvéttel fáradozókra t.BothaLajos ur pártolást mélyen tanúsító ezen levele: „ örömmel üdvözlöm a tisztelt igaz­gatóságot az annyira nélkülözhetlen s az ország végvidé­kén a magyar szellemet védő szigethi ref. gymnasium fen­állkatásáért kifejtett buzgalma s nemeslelküségeért, s e szent cél és törekvés előmozdítására, jelen nyommasztó anyagi viszonyok közt is, egyszer s mindenkorra 40 pfrttal járulhatni, magamat szerencsésnek érzem." Vannak még több kegyes alapitványozók, kik méltá­nyolván az igazgatóságnak iskolánk emelését minden áron célzó szent és üdvös elhatározását, áldozatot hoztak a nö­velés és tanügy oltárára; jelesen: a 2376. számú aláírási íven P e 11 i o n i s z J ó z s e f ur 50 pfr. J e n e i I s t v á n ur, | péterfalvi közbirtokos 40 pfr. Ismét egy alapító 100 pfrt. tőkét. Ezeken kivül néh. boldogult emlékezetű Nagy-Ilozsvay Ilozsvay György ur végrendeletileg tett jótékony kegyes hagyományt 300 pfrtot. Tetézi az eddig elsorolt segélyezéseket a cs. k. vallás és közokt. magas ministerium folyvást éreztetett azon pár­toló kegyessége, mely szerint mult 1857-dik év december l-jén, 19,518. sz. a. kelt kibocsátványával 100 pfrt., f. évi január 4-kén 74. sz. a. 100 pfrt., ugyancsak akkortájban 50, és újra 50 pfrt. felmentvényi dijakat, melyeket elsöizbeni sógorsági viszonyban létező reform, jegyesek köteleztettek lefizetni a tiszántúli főtiszt, superintendensi hivatalnál, nyilvános gymuasiomunk gyámolítására kívánta áttétetni. Legközelebb is f. évi febr. 19-én érkezett a főtiszt, h. superintendensi hivataltól 160. sz. a. kormányzó taná­csunkhoz egy hivatalos levél, ily tartalommal: „ a cs. k. nagy-váradi mélt. helyt, osztály f. évi február 6-kán, 500 gz. a. kelt kegyes leiratában a cs. k. vallás és közokt. magas ministerium azon kegyességéről értesítette superin­tendensi hivatalunkat, mikép Püspök-Ladányon lakozó özv. Nádházi József és hajadon Kéri Zsuzsánna elsöizbeni só­gorsági kapcsolatban álló helv. hitv. jegyeseknek, a tisztelt ministerium 1857-dik év december 31-kén, 22,308. sz. alatti magos kibocsátványával 50 pfrtnyi felmentvényi dij előle­ges lefizetése mellett megadatván, ezen összeget is a m.­szigetbi,ref. nyilv. gymnasium javadalmaztatására adatni parancsolta." Midőn mi, iskolánkkal már több izben tapasztaltatott e magos kegyeletet s részvétet a t. c. közönségnek illetőleg hitrokoninknak tudomására juttatni törekszünk, más rész­ről nem titkolhatjuk el örömünket e végvidéki tanoda anyagi, állapotának javulása fölött; mely kedvező kilátást kezd nyújtani a magos kormány által is annyira óhajtásban levő — elegendő pénzalap hiánya miatt ideiglenesen működni megszűnt— felgymnasiomunknak, habár osztályonkénti beállíttathatása felől. Ihletett kebelből eredő forró köszö­net lebben el ajkainkról, valahányszor egy ügyszerető fe­lebarátunk , vagy pedig hitsorsosunk emeli föl Magyaror­szág e végszélén eső ref. tanoda jóléte elmozdítására vo­natkozó szavait, nemcsak, de siet is belépni a sorompóba a tettek emberei, az idejében áldozni kész tagok közé; mert mi érezzük és tudjuk, kik e tanoda helyzetét s elvitázhat­lan létszükségességét ismerjük; mit vesztene a protestan­tismus s nemzetiség, ha ennek tengődve kellene csak da­rab ideig is magát fentartani; mit nyerne ellenben s nyer is, ha buzgó lelkek adnak hatalmas rugókat nyilt közre­munkálásukkal erőteljes felvirulása- s emelkedésének. Ál­dás, Istentől bőmértékii áldás szálljon azért azoknak fe­jökre, kik ily szent ügyet magukévá tenni s abban lankad­hatlanul buzgólkodni kívánnak, hogy eléressék minden jó, szép, dicső, nemes s magasztos! Af. 1857—8 iskolai első félév február 28-kán záratott be, s egy hétre terjedő szünnapok után, a második félév megnyittatott március 8-dik napján. Ez évi létszám még magosabb fokon áll a tavalinál. A tanulók szorgalma és igyekezete egyes tanszakokban általánosan megfelelni lát­szik a közös kívánalomnak. Szarka józsef, lelkész és tanár. Losonci iskola. Minden protestáns, ki vallása iránt csak némi kegyeletet érez is, méltányolni fogja azon elő­deink által is tettleg szentesített kötelességet, melynél fogva egyházaink s iskoláink szükségeit fedezni magunk erejéből tartozunk. Ezen kötelességet a jelen viszonyok még inkább szivünkre fektették, s nagyon fásultnak kell lenni azon ke­belnek , mely korunk ezen kötelesség felé újjal mutató in­telmét megérteni nem képes. S ha vannak is egyesek, kik­nak szükkebléhez különben is semmi ihlettség, lelkesedés soha nem férhetett, s önérdeken hizlalt szívok ily szent ügy iránt nemcsak ápol részvétlenséget, de részvétlenséget hisz látni körötte is, mely miatt az evang. egyházak fenállhatá-

Next

/
Thumbnails
Contents