Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-04-15 / 15. szám
Ez, magának az iskolai kormányzó tanácsnak is elhatározott akarata, mely érzékenyült kebellel vevé s olvasá a kegyes alapítók — vallást, tanügyet, nemzetiséget melegen ápoló s azokért egy iránt hevülő — leveleinek sorait f. évi március l-jén tartott ülésében. Hódoló mély tisztelettel kell itt bemutatnom — szerénység megsértése nélkül — Erdély testvérhazánk páratlan áldozatkészségü nagy fia, gróf M i k ó I m r e ő excellentiájának, iskolánk felügyelő gondnokához címzett érdekes és becses levelét, mely igy hangzik: a mármaros-szigethi evang. reform, iskola alaptökéje gyarapítására ide zárok 400, azaz négyszáz pengöforintról szóló 8 darab öOfrtos államkötelezvényi papirt, hogy ezen öszszeg , az azon iskola alaptőkéire nézve fenálló szabályok értelmében, mindig reformált vallásunk és féltett nemzetiségünk javára gyümölcsözőleg használtassék. A velem közlött irományokból megismerkedtem azon iskola legközelebbi sorsával, láttam azon buzgó igyekvést., melyet egykori állapotára visszahelyezésére nézve, a felügyelő gondnokság kifejtett. Egész mértékben méltánylom s örvendek az utóisón, mig az elsőre nézve rokonszenvemet és segítségre kész hajlandóságomat ide zárt filléreim áltál kívánom tanusitni. Lelkemből sajnálván , hogy sok magán- és közbajok gyógyítási kötélye által lévén igénybe véve mérsékelt jövedelmem, nagyobb összeggel nem járulhatok ez üdvös cél előmozdítására. Isten tegye sikeressé tovább is a t. gondnok ur és illető hatóság buzgó fáradozását. Ez ügy megérdemli azt; és a ki ily fontos ügyekben fáradozik, nyugodt és boldogító lesz öntudata , nagy és fényes lesz egykor érdemeinek hitrokonink és a nemzet általi elismerése. A gondviselés és a hazafiúi buzgóság oltalmába ajánlja ama végvidéki iskolát és elöljáróit. — Kolozsvárt, december 31-kén 1857., hit- és vérrokonuk gr. Mikó Imre." — Hol a szív legbensőbb érzelmei ily magasztos szellemi vonásokban tündöklenek: oh, ugyan hogy lehetne itt az én nyelvemnek erőtelen hangokon többet szólani! A nemzetnek lángkeblü fia szól és tesz fáradhatlanul a közügy szentséges érdekében mindenütt, hírneve ragyogó fényével betölti a két testvér Magyarhont, ernyedetlen és hü munkássága, erélyes közredolgozása és határt nem ismerő áldozata a vallás, tanügy , nemzetiség erősítésére, általában a közboldogság előmozdítására: a nemes férfiú jellemét imádottá és csudálttá teszi előttünk ; s mi nem szününk, —hálakötelezettség mellett, — kérni fölöttünk őrködö égi atyánkat, hogy gróf ur ő excellentiájának drága élete messze kiterjedő legyen, és sokszoros érdemei a köztisztelet fénysugaraitól környezve teljes díszben s méltóságban ragyogjanak mindenha! Hálás elismerésünket illeti továbbá a nemeslelkü, kegyes adokozásra serény buzgalmu gr. D e g e n f e 1 d I m r e ur ő méltóságát, ki „a m.-szigethi nyilv. ref gymnasium érdekében mult év május 28-ról kelt felhívás következtében , az ujabban legfelsőbb engedély mellett kibocsátott s vele is közlött „Szózat" melletti aláírási íven, az érdeklett tanoda részére 500, azaz ötszáz ezüst forintot egyszer mindenkorra s azon kötelezettséggel ajánla, hogy addig is, mig ezen tőkeöszletet lefizetné, az utána járuló hatos kamatokat 1857-dik év oktober 13-tól számítva, pontosan ki fogja szolgáltatni." Kedvesen hatott tanodánk ügyében meleg részvéttel fáradozókra t.BothaLajos ur pártolást mélyen tanúsító ezen levele: „ örömmel üdvözlöm a tisztelt igazgatóságot az annyira nélkülözhetlen s az ország végvidékén a magyar szellemet védő szigethi ref. gymnasium fenállkatásáért kifejtett buzgalma s nemeslelküségeért, s e szent cél és törekvés előmozdítására, jelen nyommasztó anyagi viszonyok közt is, egyszer s mindenkorra 40 pfrttal járulhatni, magamat szerencsésnek érzem." Vannak még több kegyes alapitványozók, kik méltányolván az igazgatóságnak iskolánk emelését minden áron célzó szent és üdvös elhatározását, áldozatot hoztak a növelés és tanügy oltárára; jelesen: a 2376. számú aláírási íven P e 11 i o n i s z J ó z s e f ur 50 pfr. J e n e i I s t v á n ur, | péterfalvi közbirtokos 40 pfr. Ismét egy alapító 100 pfrt. tőkét. Ezeken kivül néh. boldogult emlékezetű Nagy-Ilozsvay Ilozsvay György ur végrendeletileg tett jótékony kegyes hagyományt 300 pfrtot. Tetézi az eddig elsorolt segélyezéseket a cs. k. vallás és közokt. magas ministerium folyvást éreztetett azon pártoló kegyessége, mely szerint mult 1857-dik év december l-jén, 19,518. sz. a. kelt kibocsátványával 100 pfrt., f. évi január 4-kén 74. sz. a. 100 pfrt., ugyancsak akkortájban 50, és újra 50 pfrt. felmentvényi dijakat, melyeket elsöizbeni sógorsági viszonyban létező reform, jegyesek köteleztettek lefizetni a tiszántúli főtiszt, superintendensi hivatalnál, nyilvános gymuasiomunk gyámolítására kívánta áttétetni. Legközelebb is f. évi febr. 19-én érkezett a főtiszt, h. superintendensi hivataltól 160. sz. a. kormányzó tanácsunkhoz egy hivatalos levél, ily tartalommal: „ a cs. k. nagy-váradi mélt. helyt, osztály f. évi február 6-kán, 500 gz. a. kelt kegyes leiratában a cs. k. vallás és közokt. magas ministerium azon kegyességéről értesítette superintendensi hivatalunkat, mikép Püspök-Ladányon lakozó özv. Nádházi József és hajadon Kéri Zsuzsánna elsöizbeni sógorsági kapcsolatban álló helv. hitv. jegyeseknek, a tisztelt ministerium 1857-dik év december 31-kén, 22,308. sz. alatti magos kibocsátványával 50 pfrtnyi felmentvényi dij előleges lefizetése mellett megadatván, ezen összeget is a m.szigetbi,ref. nyilv. gymnasium javadalmaztatására adatni parancsolta." Midőn mi, iskolánkkal már több izben tapasztaltatott e magos kegyeletet s részvétet a t. c. közönségnek illetőleg hitrokoninknak tudomására juttatni törekszünk, más részről nem titkolhatjuk el örömünket e végvidéki tanoda anyagi, állapotának javulása fölött; mely kedvező kilátást kezd nyújtani a magos kormány által is annyira óhajtásban levő — elegendő pénzalap hiánya miatt ideiglenesen működni megszűnt— felgymnasiomunknak, habár osztályonkénti beállíttathatása felől. Ihletett kebelből eredő forró köszönet lebben el ajkainkról, valahányszor egy ügyszerető felebarátunk , vagy pedig hitsorsosunk emeli föl Magyarország e végszélén eső ref. tanoda jóléte elmozdítására vonatkozó szavait, nemcsak, de siet is belépni a sorompóba a tettek emberei, az idejében áldozni kész tagok közé; mert mi érezzük és tudjuk, kik e tanoda helyzetét s elvitázhatlan létszükségességét ismerjük; mit vesztene a protestantismus s nemzetiség, ha ennek tengődve kellene csak darab ideig is magát fentartani; mit nyerne ellenben s nyer is, ha buzgó lelkek adnak hatalmas rugókat nyilt közremunkálásukkal erőteljes felvirulása- s emelkedésének. Áldás, Istentől bőmértékii áldás szálljon azért azoknak fejökre, kik ily szent ügyet magukévá tenni s abban lankadhatlanul buzgólkodni kívánnak, hogy eléressék minden jó, szép, dicső, nemes s magasztos! Af. 1857—8 iskolai első félév február 28-kán záratott be, s egy hétre terjedő szünnapok után, a második félév megnyittatott március 8-dik napján. Ez évi létszám még magosabb fokon áll a tavalinál. A tanulók szorgalma és igyekezete egyes tanszakokban általánosan megfelelni látszik a közös kívánalomnak. Szarka józsef, lelkész és tanár. Losonci iskola. Minden protestáns, ki vallása iránt csak némi kegyeletet érez is, méltányolni fogja azon elődeink által is tettleg szentesített kötelességet, melynél fogva egyházaink s iskoláink szükségeit fedezni magunk erejéből tartozunk. Ezen kötelességet a jelen viszonyok még inkább szivünkre fektették, s nagyon fásultnak kell lenni azon kebelnek , mely korunk ezen kötelesség felé újjal mutató intelmét megérteni nem képes. S ha vannak is egyesek, kiknak szükkebléhez különben is semmi ihlettség, lelkesedés soha nem férhetett, s önérdeken hizlalt szívok ily szent ügy iránt nemcsak ápol részvétlenséget, de részvétlenséget hisz látni körötte is, mely miatt az evang. egyházak fenállhatá-