Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

Vigasztaló reánk nézve az, hogy most legalább a tudomány valami jobbat ismert el, és hogy a valódi égi bölcseség forrá­sai ismét gazdag folyásnak eredtek a mi főiskoláinkon, a mi tudományos irodalmunkban, valamint számtalan vallásraképző iratokban ugy, hogy minden lélek, mely valami jobbat keres, mély szellemi vágyainak elég táplálékot talál. Igaz, hogy az úgynevezett miveltek s a nép nagy tömegénél, a könnyelmű­ség, mely nem gondol az istennel és örökkévalósággal, oly nagy pusztításokat tett, hogy ezen eláradt romlás ellenében, minden emberi segitség csak erötelen gát és mindég súlyosabb Ítéletet kell várnunk Istentől, ki magát megcsufoltatni nem engedi. Azonban azt is sokszorosan tapasztaltuk, hogy azon bi­zonyság, melyet az élő hittel biró keresztyének szóval és cse­lekedettel tesznek nem haszontalan, s ez által a végveszélytől sokan megmenekülhetnek. Ilyen bizonyságot bocsátottunk mi ki nyolc év óta német hazánk minden részeibe és hisszük, hogy nálatok is ezen mi bizonyságtételünk sokaknak hitbeni erösbi­tésére szolgál and. Ehhez képest ti előttetek is kedves fi- és nővéreink! kí­vánjuk letenni hitünk felöli vallástéteiünket, már azért is, mert az ily közös vallástétel szent köteléket fon a lelkek körül, és ezen alsó világból, melyben oly sok dolgok választanak el egymás- i tói bennünket, felemel a felsőbb haza szellemi közösségére,melyben lehullanak, a nemzetiség és egyházalak földi választó falai, mint Sz. Pál szól: öltözzétek fel az uj embert, nincs ott görög, zsidó környülmetélkedés, környiilmetélkedetlenség, nem görög, scytha, rabszolga, szabados, hanem minden és mindenekben a Krisztus. Halljátok tehát a mi hitünket, melytől egyedül várunk üdvöt egész benső és kiilső, ideig és örökké való életünkre. VI. Bizonyságtétel az evangysliomi hitről. 1) Hisszük,hogy az égnek és a földnek mindenható terem­tője nemcsak eredeti oka s fenntartója minden dol goknak, kinek köszönhetjük naponkint mindazt, mi életünk fenn­tartására szükséges, hanem hogy ö közel is van mindenkihez közülünk s egész életünk folyamán a legkisebb dolgot is csudálatos bölcseséggel, szeretettel s igazsággal igazgatja és hogy minden rajtunk történő dolgokat az öröm­mel és fájdalommal együtt ugy kell tekintenünk, mint az ég felé vezető -kegyelmi tényeket, s ahhozképest minden csapás­ban, mely akár természeti események, akár az emberek méltat­lansága által hárul reánk, csendes béketűréssel isteni végzetet vagy megengedést, és félénk intézett bűnbánatra hívást 1 kell elismernünk. 2) Hisszük, hogy minden ember különbség nélkül az Isten szent törvényszéke előtt megvetendő', mint adóssággal ter­helt bűnös, ki Isten országára nem képes a miatt, mert ter­mészetünk megromlott, az akarat dacolása által, melyet Ádám­ban öröklöttünk, önhibánkból pedig szaporítottunk, mely ke­vélységében , s kéjvadászatában az isten szent és egyedül jó akaratának ellene szegül, s Ön- és világszeretetében, mely egét csak földi hiúságban keresi, az Isten s félebaráti szeretetet pedig dölyfös önzésében megtagadj a. Számtalan elmulasztások és általhá­gások gondolatokban, szavakban és cselekedetekben Isten előtt kárhozatra méltókká tesznek bennünket, ugy hogy béke nél­kül élnünk, vigasz nélkül szenvednünk, remény nélkül halnunk s borzasztó örökkévalósággal kellene szembe mennünk, ha Isten a maga szoros igazsága szerint bánnék mi velünk. 3) Hisszük, hogy Isten az ö végetlen szeretetében tö­kéletes üdvöt kíván ajándékozni mindnyájunknak az által, ki az ő lényegének képmássá és a mi életünknek előképe, az ö öröktől fogva való egyszülött fia a Jezus Krisztus által, kinek Isten-és emberléte csudateljes nyilatkozmánya a szent háromságnak, és épen oly csudateljes kiengeszteltetése, megdicsőitése az em­beriségnek, mivel ő benne az istenség egész teljessége a maga valóságában lakozott, és mégis ő a mi elveszett emberi nemün­ket felvette magára, hogy az ö bünnélküli életében Isten min­den igazságát teljesen betöltené, s vértanúi halálában a minden időben s minden helyen élt minden emberek véghetetlen adós ságáért eleget tegyen, midőn mint önkéntes kezes isten-emberi életét váltság gyanánt adta, mely végetlenül nagyobb érde­mű, mint minden emberek élete. Igy az ö haláláldozatának, oly nagy ereje van, mintha mi mindnyájan meghaltunk volna; mint az emberi nem feje és képviselője bemut; t bennünket Is­tennél mint ö testvéreit, az ő igazságát nekünk számítja be, és az Atya a Jézus ártatlansága tiszta világában tekint mi reánk, ki által ő nála kedvesekké lettünk. — Söt az ö egyszülött fia fiusági jogaiban részesíttetünk, mint ö fiai, kiknek az atya ke­gyelmi trónjához szabad járulásunk vagyon, és többé semmitől nem félhetünk, söt mindent reményihetünk; nem félhetünktöb­! bé a haláltól, az ördögtől és pokoltól, reménylhetjük pedig az isteni szeretetnek minden gazdagságát, az időben és a boldog örökkévalóságban. 4) Hisszük, hogy azon magasztos üdvjavak, melyeket Jézus Krisztus az ö élete, halála, és feltá- adása által szerzett hirdettetnek nekünk az ige és a keresztröli prédikálás által s sajátjainkká tétetnek a Szentlélek által, ki mint Krisztus hely­tartója és mint legfőbb vigasztaló és tanitó bennünket az ő bün­tető hivatala által bűnbánatra, vigasztaló hivatala által boldogító hitre, tanitó s nevelő hivatala által megszenteltetésre vezérel s igy uijászületést és megtérést eszközöl sziveinkben, hogy azok saját bölcseségükről s igazságokról lemondjanak s minden üdvös­séget csak Jézusban keressenek. Az ilyen újjászületés a Szentlélek által szükség, hogy megújítsa az egész életet a hit erejében, mely szeretet által munkás és a milyen bizonyos az, hogy Isten előtti megigazu­lást, saját érdemünk nélkül egyedül a Jézus engesztelésébe ve­tett hit által nyerünk : oly bizonyosan köteleztetünk arra, hogy a megszentelés lelkét magunkban működni engedjük, hogy a hit gyümölcsei bizonyságot tegyenek a felől, hogy hit által egyességiink vagyon Istennel, ki szeretet és egyszersmind szent­ség, és hogy a mi őhozzá való szeretetünk legyen a tör­vénynek betöltése. — Légy hasonló Jézushoz ez az uj élet alapszabálya, és abban megkívántatik : hivnek lenni a legkisebb részletig, s minden életviszonyokban alárendelni saját akaratját az Isten akaratjának és törvényének, s Jézus érzelméhez s szelleméhez szabni magát. Ehhez tartozik még kiválólag a felsőbbség iránti hiv en­gedelmesség is, melyben mi Isten rendelését tartozunk tisz­telni, mely ellen feltámadnunk soha sem szabad, még ha va­lamit Isten szava ellenére kívánna is, mely esetben csak az en­gedelmességgel vonakodni és protestálni, de soha fellázadni nem szabad. 5) Hisszük, hogy a Szentlélek az ilyen újjászületést és megszentelést a keresztyén anyaszentegyház kegyelmi eszközei által munkálja mi bennünk, mivel az az Isten igéje és a szent sakramentomok által hivja, gyűjti, világosítja, szenteli a lelke­keket és tartja meg a Jézushoz ragaszszkodó egyetlenegy igaz hitben. Isten igéjében ismerjük fel a Szentlélek nyilatkozmá­nyát, ki által felvilágosíttatva írták a próféták és apostolok azt, a mit mi most mint egyedül csalhatatlan kútfejét s vezér­fonalát hitünknek és életünknek tisztelni tartozunk. Ezen pró­fétai és apostoli szó nekünk egyedül isteni hagyomány, s bár­mely örömest használjuk a ker. egyház kegyes tagjainak taní­tásait is, de csak annyival fogadjuk el azokat, a mennyiben Is­ten igéjével összehangzanak. Olvasni az Isten igéjét minden keresztyénre nézve jognak és kötelességnek ismerjük; és ta­pasztalatból tudjuk, hogy dacára az egyes helyek többfélekép lehető érthetésének, mégis minden mi a keresztyéni hitre és életre tartozik, teljesen világos és kielégitőleg megérthető ab­ban mindenki által ki az igazságot s egyenességet kívánja. A két sakramentomok, melyekre nézve egyedül találunk a szentírásban rendeletet s ígéretet, ránk nézve megbecsülhe­tetlen eszközök, melyek által az isteni kegyelemajáudékok ve­lünk lényegileg közöltetnek. A keresztség mi szerintünk újjászületés fürdője s megújítása a Szent-léleknek a Krisz­tussal és az ő egyházávali egyesítésre nézve, az isteni fiúság­nak s minden égi jóknak ígérete mellett. És mivel azt hisszük, hogy a Szent-lélek a kis gyermek lelkére is működhetik (Luk. 1. 15), azért az egyház ősrégi gyakorlata nyomán mi a kereszt­ség áldását, mely úgyis nem mitőlünk függ, kis gyermekünkre is irányozzuk, s ez által annyival inkább köteleztetünk azokat fegyelem és intés által Jézushoz méltókká nevelni, s az üdv igazságai és utaiban alaposan oktatni.

Next

/
Thumbnails
Contents