Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-04-08 / 14. szám
nek ily föllépését roszalta az Ur, (Luk. 18. r.); ellenkező szellemet árulna el evangyéliomi protestáns szellemünkkel , melynek lelke az alázatosság, egyenlőség és testvériség ; és épen azért nem a mi egyházunkba való volna, hanem olyanba, melyben az urak és a szolgák categoriája az üdvösség alapjául van fölállítva. E szerint az ev. egyházban a hitben mindnyájan egyesülünk , a hit által pedig egyesülünk a Krisztussal, Krisztus által emelkedünk az Istenhez, ki e hitben a Sz. Lélek által erősít minket. Egyházi belső körünkből kilépve a polgári életbe, ott már nagy a különbség köztünk; ott én hitsorsosaim között igen sok urakat mélyen tisztelek, kik előtt szives hódolattal meghajtom magamat: de egyházi viszonyaink között csak oly töredelmes és isteni kegyelem nélkül szűkölködő hívet látok benne, mint a többiek is vagyunk. Egyházunknak politikai jelentősége az állam által el van ismerve, bizonyos viszonyba áll a többi egyházakkal is, és itt tartsa fel tekintélyét, és érvényre emelje jogát, a mit nemcsak megdicsőült őseink, hanem most is élő uri hitrokonink gazdag mértékben megtettek, — fölhasználván minden befolyásukat ev. egyházunk dicsőségére. Ily szempontból veszem én ev. egyházunkat; és ezek után különbséget lehetne tenni a bel és kül egyház között ; a belegyház volna azon szent társulat, melyen a jézusi hit egyesít az üdvösségre; és ennek mikénti szervezésétől, vagyis jobban mondva, a fenálló szervezetének minél célirányosb javításáról van szó. Ezekből látni való, hogy ev. egyházunkban sem az ugy nevezett papi, sem az ugy nevezett világi elem nincsen, a mit némelyek állítnak, hanem és csak hivők; az irás szerint, papság, még pedig „királyi papság." Jeszenszki László. — KÖNYVISMERTETÉSEK. Korrajzok a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület életkoréból, melyeket f'ó tekintettel a kecskeméti s pesti főiskolák Ügyére előterjeszt Tőrök Pál. Pest. 1858. Nyomatott Beiméi J. és Kozma Vazulnál. I — VI. 1 — 210 és 1 — 96 lapok. 8 r. Ára 1 f 20 kr. p. A figyelmes olvasó, e közlött cím egyszerű megtekintése után, legott emlékezni fog azon ügyre, melyre ez ismertetésünk alatti munka vonatkozik,-—ama kellemetlen és sok részben gyászos viszálkodásra tudniillik, mely a kecskeméti és pesti főiskolák ügyére nézve, már darab idő óta nyilvánossá lett. A kecskeméti reformált egyházi tanácsnak ez ügybeni panaszát, kérelmeit és kivánatait már régóta ismeri a közönség, nemcsak a hírlapok gyakori tudósításaiból, de azon külön nyomtatványokból is, melyekkel e részben a nevezett egyházi tanács az egész hazát bövségesen elárasztá. Ezen nyomtatványok, vagyis az ezeket kibocsátó egyházi tanács, a fenforgó baj és sérelem fő szerző okát Török Pál pesti ref. lelkészben és esperesben keresi s ő ellene, kivált az utóbbi időkben, valóban oly kemény s a becsületre oly mélyen ható megtámadásokat és egyenes kihívásokat intéz, melyek által több mint erkörcsileg kényszerítve vala magát a nagy közönség előtt igazolni s erkölcsi életének és lelkületének védelmére nyilván szót emelni. Védelmi szózata, mint rövid előjegyzetében maga irja, már a mult évi julius kezdetén nagy részben ki vala nyomva: de annak kiadását szándékosan felfüggesztette, hogy az ez ügyben első illetékes birót, a kerületi közgyűlést meg ne előzze s a békés kiegyenlítésre fordult ügyet szenvedélyes küzdelem terére ne hurcolja vissza. A megtámadások és kihívások azonban a kecskeméti egyházi tanács részéről ismét megujultak , s miután ezeket az önmagát védőnek mulhatlanul szemügyre kellett vennie: e miatt munkája megszaporodott s a megjelenésben késleltetvelőn. — Ezen körülményekben találjuk Török Pál védelmi szózata elmaradhatlan létrejövetelének teljes igazolását,—a mint ezt rövid előjegyzetében és előszavában maga szerző is előadja , indokai közé számítván még a következő, nagyon fi-1 gyelemreméltó nézetet is: „mivel a nevezett nyomtatványok szentesített kanonaink , egyházkerületi érvényes szabályaink megrontására, egyházi — különben is rozzant és bomló — alkotmányunk rongálására jelt adnak s mintegy felhívnak ; az illető egyházi hivatal intézkedését megelőzve, kevésbé illetékes ügy beavatkozást idéznek fel előlegesen; a hivatali tekintély megvetésére példát mutatnak stb. stb., elérkezett az idő, hogy ily pártoskodási viszályba döntő törekvések ellen egyesek is felkeljenek, felszólaljanak, közügyünk , egyházunk s tanintézeteink érdekében , egyházalkotmányunk , kanonaink s szabályaink mellett, ... a tiszta igazság s valóság kitüntetése végett." Az egész munka, mely „K o r r aj z o k"-nak igen helyesen neveztetik, három szakaszra s egy függelékre oszlik, u. m. 1-ső szakasz: Mikép intéztettek az egyházi, különösebben az iskolaügyek, a dunamelléki helv. hitv. superintendentiában, a közelebb mult — 1849—>1856 — évek folytán ? 2-dik szakasz: A kecskeméti ref egyház elöljáróinak nyilatkozataik. Apologia s polémiák. 3-dik szakasz: A pesti ev. ref. főiskoláról. AFűggelék ben, a tárgyalás alatti ügyre vonatkozó 28 okmány közöltetik. Az első szakasz, vagyis az egyházkerületi ügyek mikénti intézésének történelmi lehozása a superintendensi hivatalos naplóból, a nevezett idő alatt működött egyházi és iskolai bizottmányok jegyzőkönyveiből, irományaiból, s teljeshitelü levelezésekből, tehát a lehető legbiztosabb forrásokból van merítve és egybeszerkesztve. Ezen történelmi lebozásnak, mely 4—56 lapokra terjed, egyik főcélja, -— noha azt a szerző kellő súlylyal kifejezni elmulasztotta, — kétségen kivül az, hogy kimutattassék alaptalansága a kecskeméti egyházi tanács azon többször ismételt sérelmének és ellenvetésének, mely szerint a kérdés alatti évek folyamán szabályszerű egyházkerületi gyűlések nem tartathatván, nem állott jogában a superintendensnek s az ő mellette működő bizottmányoknak az iskolaügyben a szóban forgó változtatásokat tenni. Ezen ellenvetést az első szakasz , nézetem szerint, teljesen elhárítja; s hinnem kell, hogyha a kecskeméti egyházi tanács tagjai előtt az illető körülmények s a teljeshitelü hivatalos adatok, akként, mint itt közölve s kiderítve vannak, ismeretesek lettek volna : említett sérelmöket és ellenvetésüket föl sem említették volna. — Kétségen kivül van ugyanis, hogy a kérdéses évek ' folyamán, mindaddig, mig az ismeretes, fensőbberedetü korlátozások tartottak, a világi elemnek lényeges háttérbeszorítása miatt, a magyar protestáns egyházjog- és egyházjogi törvényes gyakorlat elvei szerint, érvényes egyházkerületi gyűlést tartani sem a Duna mellett, sem másutt : nem lehetett. A dunamelléki kerületben pedig annyival inkább nem, mert itt az érvényes gylilések nem farthatásának elve, nemcsak hallgatólag fogadtatott el, de az 1851-ik évi május 5-ki pesti tanácskozmány által, mind világi, mind egyházi férfiak részéről, az akkor lehető legnagyobb erélyességgel és positiv határozottsággal kimondatott. És ez, csekély nézetem szerint, helyesebb és törvényszerűbb eljárás volt, mint a világi bizalmi férfiakkal s kinevezett esperesekkel működő többi kerületeké. Intézkedni azonban mégis kellett a dunamelléki kerületben is, még pedig nagyfontosságú dolgokban; mert hiszen az iskolaügyek halaszthatlan átalakítása épen ez időre esett; és a dunamelléki egyházkerület kebelében intézkedni törvényesen lehetett is, mert az 1849-dik évi julius 2-kán tartott, az időszerint legutolsó szabályszerű és szabályzó közgyűlés, az első szám alatti jegyzőkönyvi pontban világosan felhatalmazta a superintendenst: „hogy az időközben előjöhető változásokhoz és körülményekhez képest, az egész egyházkerületet kormányozni, és ennek egyetemes ügyeire és érdekeire nézve, az idők kivánata és bölcs belátása szerint intézkedni méltóztassék."—•