Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-01 / 13. szám

már el lenne érve. — Nem. — A nevelés, egyház és iskolák mezején még tömérdek sok parlag földek hevernek, melyek kénszerítnek eszközökről gondoskodni s a nép életéből és szivéből önmunkásságot és életerőt fejteni ki. — Erre vonatkozólag, ngy hiszem nem lesz érdektelen , ha elmondom, hogy mit tett ezen egyh. kerületben a folyó évi vizsgáló bizottmány, mely t. esperes Basa Mihály elnöklete alatt főfigyelmét arra fordíttotta: „Hogy lehetne anyagi eszközök előállítása által a népnevelési foutosügynek lendületetadni s azekklézsiák szükségeit pótolni?" Buzgó és a közjó iránti lelkesiiltségben ihletett Esperesünk szertejárván mindenfelé prédikállotta az Evangyeliumot, s hatalmas idő és helyszerinti szónoklatával fölrázta még az alvókat is. Minden tisztességes eszközöket felhasználván a fogékony nép szive felvillanyozására, az eredmény hat ekklezsiában gabona- és háromban b o r t á r felállításában elrendezésében, életbeléptetésében nyilatkozott — az aláírást mindenütt — az indítványozó esperes ur és directori minőségben működő vizsgáló társa kezdvén meg. Ez egy oly élő forrás, melyen —• ha az keblileg lelkiismeretesen kezeltetik — azon ekklézsiák jólléte idővel felviruland. Példák reá azon ekklézsiáink, melyekben ezen üdvös intézkedés már több idő óta hatályosan működvén , középületek emelkedtek ki romjaikból anélkül, hogy az alap elköltetett volna. A népet minden szépre, jóra lelkesíteni lehet — •csak kulcs kell, mely a sziveket feitudja nyitni. Ezen kivül több ekklézsiánkban az oskolák jövedelme gyarapítására faoskola kiszakítása s annak nemes gyümölcs-oltványokkali beültetése rendeztetett el. stb. Isten áldja meg a Magvetést ! ! — Ha egyházi és nemzeti életünket fen akarjuk tartani, magunk segítsünk magunkon s Isten is segít rajtunk. A kiskorúságból kinőtt ifjú köteles magát táplálni. — Azonban , bár mennyit áldozzunk is mi, a mi áldozatunk, mint mi magunk gyengék és szegények vagyunk — ugy az is csak zsenge, mely későn munkál hatályosan. Azért ti nagyok és gazdagok ne engedjétek valótokban elharapódzni az indifferentismus hydráját, •— ne engedjétek az oskolákat sinleni, a templomokat romba dűlni. Ne feledjétek el, hogy egyházi életünk s a jó erkölcsök lehanyatlásával, a nemzet életfája is — mely ezer év viharait ki állotta — ki fog száradni. —Adjátok csak minden tizedik filléröteket a szent célra s mi gazdagok — dus gazdagok lészünk. Ti adósok vagytok a jövő emberiségnek s fizessétek le ezt, mert —a kire sok bízatott, attól sok kéretik vissza.— Ti az Evangéliumi vallásszerkezet szerint az egyháznak nem csak tagjai, hanem a világnak világosságai is vagytok. Tőletek függ több ekklézsiánk fenmaradása, — igen , mert a kicsiny csermely nem bír terheket, csak a nagy folyam úsztatja a hajókat. Isten velünk! Áldott légyen az igazaknak, a jóknak emlékezete!! — Aranyosvölgyi. Vallásfelekezeti egyesülés. (Unio.) Tisztelt szerkesztő ur! Vendég kopogtat ajtaján uj, egészen ismeretlen, kit azonban mint fát gyümölcséről, soraimról ismerend meg ön, kivált ha ama visszautasító szavakba nem venném legelőször is válaszát : „Barátom! mi módon jöttél ide? holott nincsen mennyegzői ruhád," sőt inkább mennyegzöből jövök mennyegzői ruhában. S ezt akarom elbeszélni önnek, s azoknak, kiket lapja olvasása érdekel. Van egy hely Székelyhíd mellett, a margittai útban, az Éren, félkört képezve egy domb oldalán, 610 részint ágostai, részint (és pedig nagyobb részt) helvét hitvallású protest. lakosokat számláló, neve: ülaszi, takaros értelmes népből álló. Tizenhat évvel még ezelőtt szépen virágzott itt mindkét testvér prot. egyház, a legszebb egyetértésben s példás békességben élvén egymásközt mind tagjai, mind belhivalalnokai; mig nem az ágostai egyháznak alapítói lassanként halál által kidőlvén, az utódok más falvakban elszármazván s lakván, s az ottani helvéthitüekkel egyesülvén ; miután az egyház magát önfentartására többé erőtelennek érezte: tagjai 14 évvel ezelőtt egyesülési hajlamukat a helyben lakó reformátusokkal, fensobb helyen kijelentették. Tétettek is ebben lépések, s időről időre kísérletek esperesi utakon, de minden eredmény nélkül, mindegyik fél közt találtatván öregek, kik a külsőségekhez, magok szertartásaikhoz tulbuzgón ragaszkodtak s az egyesülésre akadályul szolgáltak. Mig végre, 14 évi jegyben létei után, sikerült az Ér-Olaszi eddig két protestáns egyháznak, az ágostai és helvét hitvallású híveknek folyó év február 14-én Jézusban egygyé lenni. S ez vala ama lelki mennyegző, melyben szerencsés valék mint hivatalos megjelenni. Mennyegzői ruhám volt: azon lelki öröm, mely velem együtt minden jelenlevők arcain biborlánggal ége: hogy valahára az ige testté lett, s az unio kérdése szerení esés megoldását érve, Olasziban a két protestáns felekezet egygyé levén, már itt a földön elkezdődött a szentek ; egyessége. Az ünnepély a protestantismushoz illő egyszerű komolysággal következőleg ment végbe. Épen vasárnap volt, s reggeli IX. órakor gyülekeztek mind két felekezeten levő hivek a helvét hitvallásuak templomába, a holott hely-1 beli ref. lelkész t. Garay Sándor ur tartott egyházi beszédet : (I. Kor. 1,17.) „Isten az erőtleneket választá, hogy az erőseket megszégyenítse." Ivielégítőleg. Mi megtörténvén: érmelléki ref. esperes n. t. Ungi Márton, mint e tekintetben eljáró s egybázlátogatásbani segéde t. Borsos István s helybeli lelkész urak a szent asztalhoz lépdelvén: esperes ur felfejtette a jelen ünnep örömét és célját, majd átnyujtá segédének a gyülekezet előtti felolvasás végett, a helvét hitvallású Főtiszteletü tiszántúli egyházkerületnek, a két fél egyesülését jóváhagyó , megerősítő jegyzőkönyvi kivonatát, mely szerint Ér-olasziban e naptól fogva a két testvér protestáns egyház egyesülését, mint befejezett tényt tekinti, s áldást mondva esperes ur az egygyé olvadt gyülekezet tagjaira, s megörvendeztetve őket azon öntudat boldogító érzetével: hogy ők lehettek elsők honunkban, ezen összes protestantismusra kívánatos lépésben, az ünnepélyt szívreható könyörgéssel bevégzé. Ezek után helybeli közbirtokos s egyházi főgondnok t. Draveczky Sándor ur, ki bár maga is ágostai hiten volt, de a helvét hitvallásuak kebelébe átléptével az egyesülést jóval megelőzte, miért is e tekintetben ugy nézettethetik mint hajnalcsillag nap feljötte előtt — szives volt több vendégeket asztalánál fogadni. Holott nem is hiányzottak a szív mélyéből felfakadt jó kivánatok, éltetők őt, éltetők a helybeli lelkes elöljáróságot, mint az egyesülés erélyes kezdőit folytatóit és végrehajtóit. Kik is hogy az egyesülés üdvös hasznait minél több éveken keresztül élvezve boldogul éljenek : adja Isten. Köbölkút, (érmeliék) február 28. 1858. P a p p Gábor, ref. lelkész mint szemtanú. Nyíregyháza. A nyíregyházi evang. egyház presbyteriuma néhai lelkésze t. Jurányi Sámuel ur özvegyének három évre évenkint 200 pftot segélyül megszavazott; ha pedig látandja, hogy azután is lesz reá szorulva, újra megajánlandja. Köszönet érte, s adja Isten, hogy ezen evangyelikus ősi pietás minden egyházunkban megujúlna! Gyászhír. A tudomány és az egyház ismét nagy veszteséget szenvedett. Fábriezy Sámuel nincs többé. Folyó hó 18-án Lőcsén kimúlt munkás élete 67-ik évében s épen68-ik születésnapján. Béke lebegjen a boldogúlt hamvai felett.