Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-25 / 12. szám

molított; magánhagyatékán kivül, hagyott, néhány ezerre menő összeget, melynek kamatjaiból jövőben a lelkészek évi fizetése neveltetik, s az iskolaügyről jobban gondoskodva lesz, a helybeli szegények is koronkint folsegéltetnek. Megemlékezett a dunántúli ágost. ev. kerületi gyámolda pénztáráról, a soproni főiskoláról, s ennek nagy reményekre jogosító képezdéjéről is. Mind oly áldozatok, melyek ha bár egész részletességükben most nem közölhetők is, kedves Nagy tinknak nevét képesek örökíteni. Azért, mint sok mások ama szivből fakadt s önkéntes sóhajjal fejezzük bé e gyász jelelentést: vajha ily N a g y o kban meg ne szűküljünk soha!! H. S. — Valahányszor adakozásra felhívást hallunk leégett templom vagy iskolaépület javáTa, mindig azon óhajtás száll fel lelkünkben, vajha minden egyház középületeit tűzvész ellen biztosítaná. E szempontból örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy az első magyar általános biztosító társaságtól vett e levelet közzétegyük: „Van szerencsénk Önt jelen sorainkkal tudósítani, hogy folyó év február 27-kén kelt 814-dik számú magas leirat következtében, a 3 millió pengöforint alaptőkére fektetett „első magyar általános biztosító társaság" felső helyen a végjóváhagyást megnyervén, mai nap életbe lép. — A társaság czélja biztosításokat elfogadni: a) Tűzkárok-, b) Jégkárok-, c) Vizén és szárazon utazó javak veszélye ellen , d) későbben munkássága körét az életbiztosításra is kiterjeszti, miről Ont annak idejében értesíteni szerencsénknek tartandjuk. — Óhajtásunk levén a vagyon jótékony biztosítását mindenkinek lehetővé tenni: ez okból a biztosítási dijakat igen jutányosán szabtuk meg. Ezenkívül bízvást állíthatjuk, hogy a történendő károk épen oly gyorsan, mint minden méltányos igényeknek megfelelő módon fognak általunk megtéríttetni. — Élénk részvétét kikérvén, illő tisztelettel maradunk, az igazgatóság — Hajós József, alelnök, Fröhlich Frigyes, Koppély Frigyes , Manno István, Ullman Károly, Lévai Henrik, vezénylő-igazgató. — Iroda: Ujtéren, Ürményi-ház, 3-dik szám, 2-dik emelet. — Pest, márc. 1. 1858." — — KÜLFÖLD. Utrecht, márc. 10-én 858. — Tisztelt szerkesztő ur! Örömérzés hatá át keblemet, midőn a közelebb mult napokban egy hazámból jövő honfitársam, becses lapjának eddigi számait egy csomóban kezembe adá. Mintha csak javulást igérö, s már rendes lüktetést! literére tapintottam volna a beteg egyháznak , oly jól esett lelkemnek itt a távolban,— az ujraébredés, a gyógyulásnak, e kézzel fogható jeleit látni ; érezni, hogy a magyar prot. egyház, — ez édes anya— melynek én is gyermeke vagyok, nem alélt el végkép a szenvedésekben, nem holt meg, hanem csak aludt; s most, midőn szemeit ismét felnyitja: körültekintvén, a sok — csaknem kétségbe eső gyermeket látva is nem csügged, sőt erejét összeszedve, igyekszik erősíteni a kicsiny hitüeket, törekszik azoknak keblében az igaz -vallásosság tüzét feléleszteni. Valamint egy részről e nemes törekvés örömérzést élesztett keblemben, ugy más részről— aggodalom borúja szállta meg lelkemet, midőn elgondolám a buzgó törekvéseket gátló akadályokat, s gondolatimban mintegy szemem elébe állítám magyar hitsorsosim egyházi életét, s e tősgyökeres buzgó református népet, mely között jelenleg élek; s látám itt lángolni, ott pedig — ehez képest — csak pislogni a buzgóság tüzét — Távol legyen tőlem, mintha azok sorába tartoznám, kik — ha egyszer külföldön, — habár csak Németországon is, — egy kissé szélyel tekintenek, s itt korántsem a nép vallási életével, hanem csupán egy két buzgóbbakból álló egyesületek, társulatok működésével megismerkednek : már akkor odahaza semmit se találnak helyesnek, semmit se találnak jónak! Én talán inkább egy kissé elfogult is vagyok saját magyar hitsorsosim iránt ; de minden elfogultságom mellett is megvallom, hogy: Hollandus hitrokonainktól messze állunk mi a buzgóságban, elmaradtunk a keresztyéni szeretet gyakorlásában; nincs keblünkben azon rendületlen hit, mely itt a bámulandó buzgóság, a vallás és egyház iránti hő szeretetnek alapját képezi. — De megvallom ám nemkülömben azt is, hogy: bizony németországi hitfeleinknél, —kiket némelyek oly igen szeretnek mustrául mutatni fel előttünk, — a buzgoságnak,.. .bizony bizony ! .. .nagyobb a füstje, mint a lángja! Tagadhatlan, hogy helylyelközzel találkoznak Németországon , — leginkább faluhelyeken — valódi buzgóságtól áthatott gyülekezetek; vágynák a míveltebb rész, — különösen a tiszta orthodoxia hívei között — keresztyéni társulatok, melyek saját példájokkal igyekeznek a közönyösség álmában szunnyadozókat felébreszteni, s a munkás felebaráti szeretet gyakorlására serkenteni. E társulatok között, minden esetre, legelső helyen áll a „Gusztáv-Adolf-Egy let," melytől ki is akarná a valódi keresztyén szellemet, a tiszta felebaráti munkás szeretetet megtagadni?! De korántsem kell ám azt gondolni, hogy ez, mint e lapnak egy igen tisztelt dolgozótársa is mondja: „a burgonyán élő nép filléreiből" osztogatná oly bőven segélyeit! Ezeknek a jámboroknak, magoknak is elég sziikségök van filléreikre; hanem igen is osztogatja, s osztogathatja is, buzgő, tehetős Hollandus, és egyébb nemzetbeli hitrokonaink, s egyes felebaráti szeretetből áthatott gazdagok forintjaiból, melyek — elég bőven folynak a nevezett egylet pénztárába a végre, hogy belölök szükséggel küzdő magyar hitsorsosinknak is, szemrehányás nélkül juttasson egynehány forintot. — A közelebb mult évben, csupán maga az itteni theol: facultas decánja, dr. Baumann, — mint ezt előttem nyilvánítá, — a kezelése alatti tőkék kamatjából 1400 azaz ezer négy száz rajnai frtot küldött a Guszt.-Adolf-egylet középponti igazgatóságának, oly világos meghagyással, hogy ez összeg, szükséggel küzdő magyar ref. iskolák felsegéllésére fordíttassék.*) — Ha már tehát ily intézetek, vagy egyházak, kapnak is valamit a nevezett egylettől, — ha erre igazán szükségök van: elfogadhatja azt orcapirulás nélkül ; mert jóllétnek örvendő édes testvéreik, nem pedig „a burgonyán élő nép filléreiből" kerül az. — Ezektől, — azt hiszem, — még talán ha módjuk volna is benne, alig volna mit reménylenünk; mert, kivéve néhány buzgóság tüzével teljes lelkészektől vezetett kisebb gyülekezeteket,— ha általában vesszük a dolgot, azt mondom: a népben,— a mennyire csak kivált a nyilvános istenitisztelet gyakorlásábórkövetkeztetni lehet, nincs annyi buzgóság mint nálunk, hol e tekintetben aköznépet még a nagyob gyülekezetekben is — vádolni nem lehet; a mint ezt én azon egyházakban, melyekben mint segédlelkész már működtem hála Istennek! eléggé tapasztalám. Mig ellenben Németországon, — mi tagadás benne! azon leverő tapasztalást tettem, hogy a közönséges isteni tisztelet, a nép által, — még ott is hol apostoli buzgósága vezérekben semmi hiány nincs, csak felettébb gyéren látogattatik. Elég legyen erre nézve csak ezt említenem: a közelebb mult nyáron, Aug. 2-kán egy gyönyörű derült vasárnap reggelén, — midőn már maga a természet is Isten imádására buzdit, s a midőn nálunk, — valóban! kiben még csak egy kis vallásos érzés van: nem marad el az Isten házából — épen a reformatio szentelt emlékeivel teljes Wittenbergben valék, s mondhatom, midőn itt a viharos multak emlékei között, az imára hivó harangok komoly zúgását haliam: valódi áhítatosságra hangolt érzésekkel indulék, a rftio világosságának legelső színhelye, *) Csakhogy nem 1400 frtot, hanem közel 20-szor annyit, közel 23000 frtot tesz, a mit tavai a G.-A.-egylet a magyar egyház és iskola fölsegitésére küldött. Szerkesztő.