Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-01 / 1. szám

tartozik, — s ugy hiszem meg fogja köszönni a s.-pataki kiadók és szerkesztőnek, hogy siettek kiadni a mit belőle kaphattak. Becses a zemplén egyházmegye anyakönyvéből közlött jegyzőkönyvi alakú irat is 1648-ból, a 461—-474. 1. — Ide tartoznak még a Hegedűs által beadott „Adatok és tanok a a XVI1. századbeli magyar reform, egyház életéből, a 349— 366 1." — s a Szilágyi Sándor beküldte kecskeméti ref. anyakönyvi följegyzések a 652 —660 j 1. Legyen ennyi elég a tartalomról, melynek itt alig felét említettem meg. Béfejezem az ismertetést (tulajdonkép nem is az, hanem csak emlités, vagy figyelmeztetés) azon örvendetes tudósítás közlésével, melyet a szerkesztőség, az utolsó füzet boríték-lapján „a szerkesztői tudatni való" közt olvasunk : 4.) Jóltevő kegyes kezek által először 6, aztán többektől 54, összesen 60 pf. tétetvén le a szerkeztőségnél, hogy érte mint névtelen előfizetésért szegényebb ref. egyházak olvasni szerető lelkészei vagy reform, intézetek nyerjék folyó- j iratunkat: rendelkeztünk, hogy a kegyes ajánlatok a kívánt ! célra forditassanak 5.) Följegyezzük még néhány reform, lelkész ajánlatát, mely szerint magokat, ha folyó iratunk a közönség részvétébül fel nem állhatna, 10 forintos segélyezési öszvegre készek j kötelezni? — Ezzel a szerkesztőség figyelmeztetni akarja a prot. közönséget a jelenségekre. Mi is azért írjuk ide, hozzá adván ezen óhajtásunkat, vajha a magyarul olvasó evang. községek lelkészei, tanitóji és intézetei is mennél számosabban állanának a pataki füzetek olvasóji közé, melyek a protes- ! tans egyház és tudomány érdekében működnek. H u n f a 1 v y Pál. A soproni ev. főtanoda története, a soproni ev. gyülekezet nevezetesebb eseményeivel együtt. A tanoda három százados emlékünnepe alkalmával. Kiadta Müller Mátyás tanár. (Ara 40 pk.r. A tiszta jövedelem a tápintézeti i tőke nevelésére fordittatik. Sopronban 1857.) Senki a Németországban kezdett s csakhamar Európa minden országaira kiterjedt hitújítás azon üdvös eredményét nem tagadhatja el, mely a nevelés- és tanodaiigy jobb rendezé- j aében nyilatkozott, még a r. katholikusoknál is. Tanodák, kivált tudós fötanodák a középkorban is voltak, de a nép legnagyobb része oktatás és nevelés nélkül maradt, sőt állami főtiszt- j viselők, országos emberek is voltak, kik irni, olvasni sem tudtak. Hazánkban is a reformatio következtében támadtak a néptanodák s a számos gymnasíumok, mert a hitújítás nem fegyverrel, hanem tudomány által akarta jogosultságát bebizonyítani, s a nagy szellemi mozgás a katli. egyházat is arra kényszerité, hogy a meglevő tanodáit jobban rendezze s ujakat hozzon létre. Hazánk evang. tanodái közül a soproni főtanoda egyik legrégibb, s legkitűnőbb ; immár három századon keresztül becsülettel megállott, s uj meg uj viszontagságokon átesvén, mindannyiszor uj erővel éledt föl, és sok ezer hasznos tagot nevelt az egyháznak s jeles polgárt a hazának. Valóban megérdemlő, hogy háromszázados emlékünnepét megüljék, s hogy egyik derék növendéke és tanára háromszázados történelmét ez alkalommal megirja s világ elé bocsássa. I] történelmi vázlat a többi prot. tanodáknak s az egész prot. egyháznak mind okulást, mind vigasztalást és megnyugvást nyújthat, s egyszersmind arra ösztönözheti e prot. egyházak minden lelkes tagját, hogy tőle kitelhető módon mind az alsó mind a felső tanodák felvirágoztatását előmozdítsa. Legyen szabad a nevezett könyvből néhány adatot e lapok olvasóival is közleni. Sopronban a lutheránusok ellen 1523-ban hozott kemény törvény ellenére már ez időtájt oly nyíltan és tartózkodás nélkül léptek fel Luther barátjai, hogy a dolog csakhamar a közfigyelem tárgya lett; és pedig, úgy látszik, a ferencesek sz.egyházában hirdeték legelsőben a hitújítás szellemében tartott sz. igéket. 1524-ben már hivatalos nyomozásokat tettek e tárgyban. Annyi bizonyos, hogy, ha elébb nem, legalább már 1550-ben a sz. Mihályi egyházban Isten igéje a reformátorok szellemében hirdettetett, s hogy a városi hatóság pártfogolta az olyan papokat, kik a hitújításhoz hajlani látszottak. Az uj egyháznak akkoron igen buzgó, erélyes és áldozatra kész gyámolitója H umel Kristóf volt, tanácsos s több ízben polgármester. E férfiú átlátta, hogy az egyház legbiztosabb alapja s virágzásának szükséges föltétele jól rendezett iskola. Azért nemcsak tetemes áldozatot tett arra, hogy az ifjúság a kátéban oktattassék kellőleg, hanem arra is törekvék, hogy a latin iskola jobb karba hozassék. Mikor keletkezett e latin iskola, azt bizonyossággal nem tudjuk, azonban 1525-ben már említés van a latin rectorról, s 1537 óta a latin rectorok mind névszerint ismeretesek. 1552-ben egy egyházi javadalom már az iskolai személyzet szaporítására fordíttatott; 1557-ben pedig a latin iskola oly tetemes átalakulást ért, még pedig egyenesen a reformatio befolyása alatt, hogy az említett évet a soproni evang. főtanoda születése évének méltán és joggol tekinthetjük. 1557-ben t. i. a régi iskolai-épület az úgynevezett kövezeten lerontatván, helyébe több osztályra számított uj épület állíttatott, főkép Hum el indítványára s közremunkálásával, ki saját kertjét engedé oda. A tanitó-személyzet is egy uj segéddel szaporittatott; 1563-ban pedig már három segédről van szó, tehát a rector mellett három collaborator levén, összesen négy tanitó volt a latin iskolánál. Most már a latiu nyelven kivül a görög nyelv is taníttatott, továbbá a verselés, szónoklat és logika, söt a hittani pályára készülök számára a héber nyelv is előadatott. Az intézet négy osztályú gymnasium volt, két-két évi tanfolyammal. Az átalakult intézet rectorai: Nusser Boldizsár (1557—1561), Wolf Máté (1561—1563), Siebenbürger Domokos (1563—1565), Hartmann Ferencz (1565—1571), Hauck János (1571—1573), Zeitvogel Gáspár (1573—1574), Rüstler Mihály (1574—1579), Funk János (1579—1582), Schremmel Ábrahám (1582—1584). A rectorok fizetése 100 magyar forint volt, a lakáson s a szükséges íáizáson kivül; a segédtanítók kész fizetést nem kaptak, de a tandíjon kívül szabad lakásuk s faizásuk volt, élelmezésüket pedig a lelkésznél kapták, ki ezért egyik egyházi beneficium jövedelmét liúzá. Szegényebb tanulók számára már ekkor volt tápintézet, melyben minden szükségeikről gondoskodtak. Nemsokára a latin tanoda uj berendezése után két polgári iskolát is felállítottak, németet és magyart, melyekről 1578-ban történik emlités. Az uj egyház Sopronban sokáig némi közösségben maradt a katholikus egyházzal. Nevezetesen az Isten igéjének hirdetése, az ifjúság vallási oktatása s az úrvacsorának kiszolgáltatása az evang. egyház szellemében történt, de a keresztelések, esketések s temetések a várospapok tisztéhez tartoztak, kik, tán némely kivételekkel, katholikusok voltak. Zeitvogel G á spár, a latin iskola rectora, első volt, ki az ifjúságot a misére s estvéli könyörgésre járástól visszatartóztatá, s a temetéseknél német énekeket mondatott, s a kath. papokat a halottak kíséretéből kizáratta. Azért a győri püspök fenyegetésére „egy pár hatalmas ember által, kiknek — a krónikairó szerint — a püspök s a papok asztala igen jóizün esett," elbocsáttatott, miután Spillinger Farkas várospap által az utcán számos nép előtt arcul csapatott vala. Mégis ettől fogva mind az istenitiszteletben, mind az egyházi cselekvényekben mindent megszüntettek, mi az evang. egyház elvei szerint mellőzendő volt. A soproni evang. egyház és tanoda tehát szép virágzásnak indult. Az evang. tant a sz. Mihály-, sz. György és sz. Erzsébet-egyházaibau hirdette három német lelkész, kikhez 1568-ban magyar prédikátor is járult, ki sz. Jakab-kápolnájában prédikált. A sz. Lélek-temploma 1573 óta a katholikusoknak engedtetett át, kik még sz. János-kápolnáját s a ferencesek egyházát is birták. De a dolgok csakhamar megváltoztak, miután 1578 óta Draskovics György lett győri püspökké. Ennek eszközlésére 1584-ben a senátus két ízben idéztetett Bécsbe Ernő főherceg s magyarországi kormányzó által, s a második esetben teljesen megjelent tanács elébb szabadon sem bocsáttatott, mig bele nem egyezett, hogy az evang. prédikátorok s tanitók