Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-11 / 10. szám

Nem tudunk gyűjteni, kéregetni és koldulni az Urnák nevében, házról házra, ha kell, s nem hozunk a segélyzésbe rendszert. Tudtommal jelenleg a legjobb koldulók hazánkban — hony sóit qui mai y pense ! — Kolbenheyer , Pálfi , Király — az üdvezült Schwarzot nem'említhetem többé.— Es mért legjobbak ezek ? — Azért, mert ök nem várják mig majd vallásossabb népet nevelünk, hanem hozzáfognak a hit nyelvén szólani azonnal és szószéken , iskolai kathedrán, a tűzhelynél otthon és — hova elutaznak és irnak, honi és külföldi testvéreknek, mondott és irt imában, adressekben, hivatalos és nemhivatalos felszólításokban igy szólnak: Az Isten, a Krisztus nevében, testvérek , atyafiak adjatok ! Sokan keveset és sok lesz belőle ! stb. S mig ön azt javallja, hogy egy uj nemzedéket neveljünk, mely majd önkényt fog áldozni, ök felépítik a praeparandiát, és pedig ugy, hogy hitből fakad az adomány, a hit alapjára fektetik s minden adomány uj adományt szül. — Félek, hogy elárulom magamat. A mi következik, az nem egyedül ön cikke nyomán keletkezett lelkemben s igy nem is önnek egyedül, hanem édes mindnyájunknak szól. Szeretném azt látni, ha a selmeci gymn. és pesti ágost. theolog. tanszékek 6000 frtot igényelnének évenkint, nem jön-e össze fölösen ezen összeg; ha Szeberényi J. Bácsban, Sztehlo J. Hontban, Schnell és Bauhofer Banátban, Haviar Zólyomban, Geduly Pestmegyében, Horváth és Sárkányok Nógrádban etc., — szükség esetére, többen, a belső missio értelmében, a templomokban prédikálnának s ismert vallásos lelkök szívhódító hangján szólnának a hívekhez — s ez az elsö. A második pedig, hogy aztán az elhintett mag által termendő gyümölcsöket tisztének tartaná minden lelkész, minden tanító, sőt egyes világi ur is küszöbről küszöbre beszerezni, — szeretném én tudni, nem jön-e be az a 6000 frt. — s ez volna a második. A harmadik pedig: azt újra meg újra elrendelni évenkint, kerületileg küldeni ki az illetőket — és tessék hozzá gondolni ily eljárás áldásait. Az igehirdetés volna a fö s épen az ily alakban fogná az emelni a vallásosságot — az adomány bizony nem maradna ki. Tessék tovább fűzni és kiszélesíteni az indítványt, például hogy a szószéken kiki maga is megtenné a magáét • — szeretném én tudni, nem jönne-e össze a szükségelt pénz. Idétlen panasz az, hogy nincs vallásosság a hívekben. Minek takaródzunk gyámoltalanság köpönyegével. A hitet és buzgóságot felköltheti egy szó, a kegyelem pillanat müve lehet. Zörgessetek és megnyittatik nektek. E végre is azt mondom: Ha arról teszünk, hogy 100,000 ember évről évre fel fog kéretni, intetni stb., hogy az elébe tartott perselybe tegyen — lesz pénz. De a fö az, hogy egyenesen, fejenként, ha kell, felkéressék mindenki. IH. Gölllörböl — n. m. ur arra kéri a szerkesztőket: 1) hogy lapjaik sarkán az eddigi és utáni előfizetők névsorát közölni szíveskedjenek. 2) felhiv minden olvasót, a belső missió munkáját azzal kezdeni meg, hogy ne legyen magyar prot. pap, tanitó, felügyelő, gondnok, tehetős világiegyén, ki ezen lapot ne olvassa. Mert érdekünkben áll tudni, jelen vagyunk-e mindnyájan. — Köszönjük a szép szándékot, gondolkodni fogunk felőle. IV. Vikiír Gáb. ur azt indítványozta: „Szakavatottságunk s gyakorlati tapasztaltságunk teljes tudata s érzete, anyaszentegyházunk s a növelés érdekéből, mondatja velünk (iskolatanitókkal) mikép az érintett hibák — (az oktatás és nevelés és a tanitók állása, helyzete és viszonyai körüliek) csak ugy fognak elkerültetni jövőre, ha a zsinaton a népnevelés tárgyainak s a néptanítói hivatalnak rendezés alávétele munkájánál a gyakorlat embereinek, a néptanítóknak is képviseltetés engedtetik ; szóval, ha a jog ahhoz, a mire e jelentékeny és fontos hivatásu testülete az egyháznak rendeltetve van, az ész kívánalma, a társasági szerkezet elve és az anyaszentegyház célja szerint megadatik, vagy megadatva levén, gyakorlására illő hatáskör nyittatik." Ez Vikár ur „hite és meggyőződése többeknek nevében." V. Gólyási János, dörgicsei lk. atyánkfia igen célszerű índítványnyal lép elő. Előre bocsátván, hogy egyházi történelmünk nincsen. Ennek egyik okát abban és méltán találja, hogy a tör-Segédszerkesztök: Dr. Székács J. és Török P. ténelmi adatok a mult időkből nem gyűjtetnek, a jelen pedig kevés gondot fordít arra, hogy a jövendő találjon valamit. Minél fogva igy szól: Nézetem szerint e hézag legcélszerűbben ugy töltetnék ki, ha a gyűlés kötelezne minden lelkészt arra, hogy gyülekezete vagy egyesek levéltárát szorgalmatosan átvizsgálva, annak múltjára vonatkozó adatait a legpontosabban két példányban , egyiket gyülekezete részére lemásolja, folytatva időnként előjövő nevezetesebb eseményeivel, a másikat az esperesi levéltárba tartoznék letenni, időnként átvezetve a kezénél lévő példányban bevezetteket, mig nem az oly documentumokat, melyek általános egyháztörténeti érvénynyel birnak, a Prot. Egyh. s Iskolai lapban is közzé tennie el ne mulassza. Igy lehetne a mult hézagait kitölteni, sok véka alá rejtett kincset napfényre hozni, az idő vasfogától megmenteni, mely már is sokat megemésztett, sőt a történhető tűzvész ellen is megóvni, — nem járna egy egyház sem ugy, mint legközelébb a Nagy-Vázsonyi ref. gyülekezet, melynek a legutolsó betűig mindene a lángok martaléka lett. — Még itt ott fennállnak a romok is, melyek multunkra emlékeztetnek, vágynák itt ott éltes emberek, kik élő szóval mellettek bizonyitanak, maholnap ezektől is megfosztatunk, s nem tudjuk a határokat is felmutatni, meddig terjeszkedtünk. Ehhez részünkről még azt adjuk, hogy hála Istennek,, magyarhoni ágost. ev. egyháznak van középponti könyv- és levéltára is Bauhofer Gy. ur felügyelése alatt. Nem rosz volna tán ide is beküldeni a nevezetesb történelmi adatokat, mert egy jövendő történetíró aztán a középpontban mindent megtalálna s nem kellene az esperességek levéltárait egyenként kutatnia. Szerkesztői mondanivaló. Miskolcról febr. 22-én (mint a Königsbergi philosoph Kant Emmanuel születése 134-dik évnapján) egy öreg Puritán u s következő sorokat intézett hozzánk : „A Ptotestans Egyházi s Iskolai lap f. é. januárius hó 7-én kijött s 1-sö számmal jegyzett darabja 15-dik lapján ma ezeket olvastam — s velem együtt olvashatja az egész olvasóközönség: „A hatalmas XII. Károly svéd király és a porta közt 1720-ban kötött béke, az ágostai hiten lévőknek, a vallásszabadságot és egy templom építési jogát hozta meg stb." Ez igy nem áll — s ellenkezik a históriával — mert: A históriai könyvek azt tanúsítják: hogy XII. Károly hatalmas (de makacs és vasfejű) svéd király — midőn csikorgós hideg télben, Norvégországban fekvő, — s akkor dániához tartozott Friedrichshall nevű erős várat ostromolva éjjel a fénylő hold világánál a futóárkokban dolgozó munkásait nézegetné — egy az ostromlott várból (vagy mások szerint orgyilkos kézből) jött golyótól vak szemén találva — 1718-dik évi december hó 18-kán — rögtön meghalt s igy XII. Károly svéd király és a porta közt 1720 dik esztendőben (midőn ő már sírboltjában nyugodott) természetesen béke nem köttethetett; de hiszen ! ő nem is háborúskodott a portával életében , sőt inkább pultawai catastrophája után, a törökökhöz szaladván át — mint barátjaihoz — mi szükség is lett volna a közöttöki békekötésre? Kiadásra várnak és tárgysorozatban ki fognak adatni: 1. Kormánysegély stb., Tatay Sámueltől. 2. Nincs más választás. Simon Józseftől. 3. Merengés is nem is. Eöri Sándortól. 4. Készüljünk a zsinathoz. Blázy Lajostól. 5. Gyönki iskolaügy. Csukás Bénitől. 6. Néhány szó a prot. iskolatanítók ügyében. Hercegtől. 7. Miként növeltethetnék a hitélet stb. Petitől. 8. Emlékirat. Szalai Istvántól. 9. Egy b.-ujvárosi presbyter hiszekegye. 10. A nyilvános prot. gymnasiumok. Batizfalvytól. 11. Magyar uj énekeskönyvröl. Elefánt Mihálytól. 12. H. S. urnák magánnézeteire. Szeberényi Gusztávtól. 13. Levelek a leánynövelésről. Karacs Teréztől. 14. Vallásfelekezeti egyesülés. Papp Gábortól. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő s kiadó : Dr. Ballagj Mór.