Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-11 / 10. szám

szóljak, tartalékgondolat, vagy ha ugy tetszik, sejtelem, mégis olyan, mely nem kerülheti ki a körültekinteni szerető figyelmét. És akkor kérdem: miért kockáztatni az Önkormányzás eszméjéből folyó legfenségesb s egyszersmind legféltőbb törvényalkotási jogunkat? Miért mellőzni, vagy épen elmulasztani a fontos kérdések körüli, — hova tartozik az elnöki kérdés is, — nem egészen tiszta, s határozott értelmű fogalmak tisztázását ? — Miért megfosztani akarni magunkat, azon nyugtató, azon boldogító érzéstől;

hogy mi magunkalkotta törvény által kormányozhatjuk prot. egyházunkat ? Szóljunk tehát nyíltan az elnöki kérdésről, adjunk a felhívás következtében minél több formulázott javaslatokat. Győzzön a mi jobb. A többség akaratának hódolni, ismerjük mindnyájan erkölcsi kötelességünknek. (Vége következik.) Hajnal Ábel, helv. hitv. lelkipásztor. A biblia mint bel- és kültérítő. A biblia ó és uj testamentomi szent könyveink összege— Isten lelkétől ihletettnek, hitelreméltónak, tökéletesen igaznak, s bennünket örökboldogságra vezérlőnek — általunk megösmertetvén: mindazon iratokon, melyekben a véges ember szív- és ész- fogalmazott vágyait és okoskodásait nyilvánítá, örökre felül emelkedett. Él ugyan oly töredékcsoport Jézus országában, és igy közöttünk is, mely élőfák lombjain lézengő penészférgek, hernyók, cserebogarakhoz hasonlag, az anyaszentegyház örök zöld fáján ittott égető pusztítás nyomait hagyogatja, — mind azon igazságokat, melyeket a véghetlenül tökéletes évangyéliomban,a véges természetből tökéletlen észszel ki nem magyarázhat, megtagadván, mint egy okosabb és bölcsebb kíván lenni a bibliánál, de ez mit sem tészen; mert mint látjuk, a biblia belső és külső missionariusi, térítői követségében széles e világon istenileg haladva munkálkodik hazánkban is, mint külföldön a bibliától eltérés elmaradásnak, a bibliához visszatérés, alegtekintélyesb irók által igaz haladásnak kezd nyilvánulni. Ennél örvendetesb progressiót, előrehaladást soha nem kívánhatunk; ez emel föl minket az évangyéliomi őskor arany századába, papiros világunkból ... — És ez, minél többektől szívben és észben magasztaltatik, pártfogoltatik, és életkérdéssé az egyház sine quojává emeltetik: annál biztosb kőalapra leend mind az egyes mind az öszszes egyház be- és kiható kormányzása helyheztetve. — Igen igen atyámfiai! A biblia az egyház látható feje, attól kell ennek függeni. — A biblia az egyház lelke, annak kell ezt éltetni, és boldogítni. — A biblia az egyház középpontja, a körül kell ennek forognia. — A biblia az egyház világosító és melegítő napja, attól kell ennek minden életmozgalmi, és haladási fényerőt kölcsönzeni. Bűnt és halált hord agyában, szivében minden élő ember, mégha legjobb, mégha legbölcsebb is, többi társaihoz hasonlítva.—Tagadja bár ki ezt, de mi tudjuk, hogy vér forog mindenki testében — vér, igen vér, melyen gyarló ember szenvedélyei hullámzanak, és a véges értelem gyönge világából barna földfoltok homálylanak. — Ellenben a biblia lélek és élet, ennek betütestéböl öröklétű Isten szentségesen igaz, halhatatlan lelke beszél, tanácsol, parancsol, évezredek olta világunk elmúlásáig legjobban, legbölcsebben mindnyájunknak.— A legelső egyház bibliailag alakult, — és mig bibliából indult ki, annak tanácsán járt, — ahoz tévutairól töredelmesen viszatért: mindég az ő ura örömébe fogadtatott. De minden bibliaellenes egyházkormányzás, canon, dogma, morál, liturgia, magában hordván az emberi tökéletlenség romlásnak indult magvát, elébb utóbb — mint nem a mennyei atyától plántált növény kigyomláltatott. — És innen következik az, hogy a mely egyház kősziklán óhajt épülni, hányja el idegen isteneit, emberi találmányait, és í vegye ugy Isten országát, mint az evangyeliomi kis gyermek, minden hitetlenséget, világi és papi nrkényt megtagadván, vegye föl a Krisztus könnyű terhét és gyönyörüsé-i ges szent igáját. — Csak igy és nem másképen fogja ötet 1 az egyházalkotó Ur Jézus ön magáénak megismerni. — i A mely egyház ily közel emelkedett az éghez, ily előre ha| ladt Jézus felé, az elöl minden emberi tekintélyek háttérbe vonulván, minden cím- és fény- és pénzvágy egoisticus kórfelhői eloszolván , tisztán látja és hallgatja — mint okosan szelidnyáj — örök idvességgel boldogító élet mezőkön legeltető főpásztorát, kinek élő szava a biblia az ég és föld elmúlása után is fenn maradand, és az egész emberi nemzetet egy pásztorhoz egy akolba téritendi. Áll tehát az egyház oly kősziklára, a bibliára alkottatva, melyen a pokol kapui a biblia ellenes tanok és tények soha végdiadalt nem vehetnek. És igy egyházalkotmányzási alap mindenütt a föld kerekségén, egyedül a biblia maradand mind örökké. Minden más gondolható alap, csak homok, fövény, melyet a romboló idő vészterhes árvize rárakott minden épületeivel együtt szélyel mosand. E volt, van és leend egyéni hitem mind halálig. Háladicséretekkel imádom és áldom azért az isteni gondviselést, mely az evangyeliomnak, a nem keresztyének közötti terjesztésére, és meghonosítására, szelíden okosmissionariusok által, nem kényszer-eszközt, hanem a világtérítő bibliát használtatja. Igy látom Jézus ime szavait „tegyetek tanítványokká minden népeket" örök fény-erejében világlani. — Szerintem a beltérités is egyedül bibliaterjesztés által eszközölhető legcélszerűbben. Meggyőződésemet mondom ki, midőn azt állítom, miszerint az igaz hittel magunkhoz ölelt bibliánál az élet minden viszonyaiban igazabb barátot, jobb tanácsadót, rettenthetlenebb vezért, bölcsebb orvost, kegyesebb őrangyalt egyikünk sem fog találhatni. Pártfogoljuk tehát a bibliát, és terjeszszük és olvas-i tassuk iskoláinkban és imaházainkban, adván azt minden keresztyén és nemkeresztyén felebarátaink kezeibe, Jézusi lélekkel magyarázva. Az egyház beléletére vonatkozó! lag, mint köztudomásra jutott szégyenlendö dolgot felesleg említem azt, miként minden időhaladék nélkül a belmissiora | vagy megtérítésre a kebelbeli tagok igazabb hitre és jobb erkölcsre szoktatására az egyes és egyetemes egyházat égre kiáltó szűkség, mulaszthatlan kötély kényszeríti. Emeljük fel szemeinket, mily sok az aratásra meg érett gabona, mily kevés az arató, mily sokan járnak a szé-I les, mily kevesen a keskeny úton, mily sokakban inegbidegedett a szeretet, mily kevesen vannak a nagy számú hiva| talosok között a választattak, az Isten szent lelkének élő templomai!.... Egy szó, mint száz: az egyháztagok egyetemes összeségéröl, kevés kivétellel — Esaiás első részének sok szavait méltó panasz hangján lehet és kell felmondanunk. Milyenek a városokban keblezett egyházak, láttam akkor, midőn bennek laktam, jelenleg hallom és olvasom ; milyenek falusi egyházaink, azokat is lakva osmerem, mint gyakorlati téren munkálkodott két évben iskolatanitó és 1838—1855-ig folytonosan lelkipásztor. Ki már három éves nyugalomralépésemet is ugy önmagam összeszedésére, mint az egész anyaszetegyház minden rétegein át vonuló teendőinek megvizsgálására igazgattam. És ennek eredménye már az, melyeket felyebb a bibliáról elmondottam. Sokat tévelygettem sötét utain az életnek világoskodó lámpa nélkül, sokat utaztam az események viharos tengerén iránytűmet a fejem felibe tolongott habok közé ejtve; most azért nyugpartot ért egyedül valóságom csöndes szigetéből, mig többekkel szolgálhatnék a szerintem legigazabb induló pontot egyházi teendőinkre nézve kötelességemnek ösmertem én is kimutatni. „Győzzön minden tekintetben az, ami legjobb." SzabóMihály, lelkész.