Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-04 / 9. szám

215 216 ben nagy tudományos sürgést vehetünk észre s munkáik egy része oly fontos, hogy keresztyén theologoknak, legalább azoknak, kik az ó testamentómmal tüzetesebben foglalkodnak, nem kellene elmulasztaniok e munkákkal, melyek csak javokra szolgálhatnak, megismerkedni. Ilyen kitűnők közé tartozik a jelen mü is, 18 évi fáradságos munka gyümölcse. Das Leben Jesu Christi in seinem geschichtlichen Zusammenhang dargestellt und nach den Schriftforschungen protestantischer Gottes gelehrten bearbeitet. Ein Hülfsbuch für Lehrer in Kirche und Schule. Ein Lehrbuch für christliche Familien herausgegeben von Dr. Theodor Presset, Diakonus in Tübingen. Reutlingen, 1857. — Munkát, melynek célja Jézus életét, positiv theologok által ujabban tett búvárlatok figyelembevételével, ker. szellemben s olyan eleven, vonzó irályban, melyet minden müveit laieus is megértbet, történelmileg megirni, fölöslegesnek semmikép sem tarthatunk. Ilyen ez is. Szerzője mindent összeállított, mit Istentől megvilágosított férfiak régibb és ujabb korban e tárgyról az évangyéliom kincsei közül előkerestek s kivált Ahlfeld, Arndt, Braune, Löhe, Krummacher, Lange, Steinmeyer, Stier s mások munkáiból merített. Önálló munkát e szerint nem tulajdonít magának a szerző; ő csak gyűjtő; az anyagnak e gyűjtése és összehordása mégis neki sok idő-, erőfeszítés- és szellemi munkába került s igy állíthatott elő munkát, mely laicusoknak is tanulságos olvasmány lehet. Kirchliche Statistik der reformirten Schweiz von G. Finsler, Pfarrer in Berg, Kanton Zürich. Zweite Abtheilung. Zürich, 1856. 285—732 1. — E munka első része még 1854-ben jelent meg. Elvitázhatlan érdeme, hogy igen jó eszköz a ref. Schweiz egyházalkotmánya- s mivoltának pontos megismerésére. Szerzőnek nagy nehézségeket kelle legyőznie, mig munkájához a szükséges anyagot összegyűjthető s meg kell vallani, hogy azt lankadatlan kitartással s ernyedetlen szorgalommal tevé. E második részben Graubünden, Aargau, Thurgau, Waadt, Wallis, Neuenbürg, Genf kantonok egyházügyei a legapróbb részletekig vannak megismertetve. Geschichte der böhmischen Brüder von Anton Gindely. 1 Bnd. (1450—1464.) Prag, 1857. 5231. —Annál fontosabb munka, mivel szerzőjét a külföldi kútfők felhasználásában m. kormányunk , különösen a cultus-ministerium segítette. A mü 1436-dik éven van kezdve, egyszersmind kimutatva, Huss követői közt hogyan keletkeztek a pártok, melyek közé a cseh testvérek is tartoznak, kik 1450 körül mint gyakorlati keresztyének kis csapatkában léptek fel. A munka nagyon alaposan van irva. Daru. BELFOLD. Levelezés. Sepsi-Szentgyörgy. (Vége.) így áll jelenleg a Háromszéki gymnasium ügye. Valóban kevés baladás több mint két év óta, s nagy veszteség mind az általános mind háromszéki iskolai ügyre nézve!! Mert még a rikán kivül ugy nézik ezen háromszéki tanintézet körüli buzgólkodást, mint a mely minden eredmény nélkül önmagában elenyészik, s így még mindig várva Háromszékről a segélyezést, ugy szólván, függőben vannak a fennálló tanintézetek rendezésére nézve; addig itt a rikánbelöl oly eszmének tartják azt, mely, mihelyt a kivánt engedély megadatik azonnal megvalósul, s igy adományaikat a kebelben felállítani tervelt tanintézet számára tartják fenn. Kívánatos tehát, hogy ez ügy hova hamarább derekasan döntessék el! Éppen ez óhajtástól indíttatva, nem zárhatom be jelen tudósításomat a nélkül, hogy bár néhány szóval ne érintsem közelebbről magát ezen tervbe vett tanintézet eszméjét. Első kérdés, gondolatom szerint, ez eszmét illetőleg az, hogy : váljon szükséges-e Háromszék kebelében ez n tervbe vett tanintézet ? a második meg az: hogy létesíthető-e ? A mi az első kérdést illeti, arra minden kétkedés nélkül igennel felelek, s felel velem együtt minden, ki a háromszéki nép számával, szellemével, nemzetiségi s hitfelekezeti viszonyaival ismeretes. Ugy hiszem, hogy a hol 70 ezer magyarajku protestáns lakik egy tömegben, ott senki sem tarthatja szükségtelennek egy ipariskolával összekötött al-gymnasium felállítását? Az igaz, hogy az erdélyi ref. anyaszentegyháznak népességi arányához képest elég tudományos tanintézete van; de az is igaz másfelől, hogy Háromszéknek jól keze ügyében egy sincs. Sz. Udvarhely a hozzá legközelebbi tanintézet s ez is közép pontjától szinte két napi járó föld. A forradalom előtti időben mind a N. Enyedi, mind a Sz. Udvarhelyi főtanodák népességének nagyobb részét a háromszéki ifjúság tette. A nép előretörő hajlamán kivül sajátszerű oka is volt ennek. A háromszéki nép legnagyobb része határőri katona levén, minden szülő, hogy fiait a katonaságtól mentté tegye, örömmel vitte ki azokat részint a távoli N. Enyedre, hol a tanoda estire körül tornyosult asztagok jót állottak arról, hogy megehülni nem fognak; részint a közelebbi Sz. Udvarhelyre, hol abban az időben olcsón lehetett tanulni. De most nem igy állnak a dolgok. A népről levétetvén a fegyver a szülői kötelesség ébresztésére nincs meg többé az a hatalmas rugó a mi volt, s aztán főiskolánkban is sok mindent változtattak meg az idők. Nem lehet tagadni, hogy még most is sok tanulót ad Háromszék főiskolánknak, mert még nem holt ki a székely ember kebléből az a hő vágy, hogy fia pap, s más tudományos pályán működő ember légyen, de mégis sokkal kevesebb székelyíiu tanul jelenleg, mintáz 1848 előtti időszakban, s még sokkal kevesebb fog tanulni ezután. Mig a forradalom előtt egy 1000 lélcknépes egyházból 40-50 tanuló volt a fennemlített főiskolákban, most alig van, 4-5, sőt tudok több egyházakat, a melyekből épen egy sincs. Ezen segítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy az erőteljes és szellemdús néplakta székely föld, mint eddig volt, ugy ezután is plánta- iskolája legyan az erdélyi magyar nemzetiségnek, tudományosságnak és iparnak • ha azt akarjuk, hogy a székelynép — az erdélyi magyarság magva, szemefény e-avagy bár jelenlegi miveltségének színvonaláról alá ne hulljon. Mi által segíthetni pedig ezen célszerűbben, mintha Háromszék kebelében egy algymnásium, állíttatnék fel, hol a gyermeke tanításáért most is buzgólkodó székely szülőknek alkalom nyílnék gyermekét a gyenge években olcsón, ugy szólván ingyen taníttatni ? A ki ismeri e nép jellemét, az bátran állíthatja, hogy a székely szülő a tudományos pályán sikerrel haladó gyermekét, az algymnasium végezte után, arról nem csak elvonni nem fogná, hanem bármely áldozattal Icikülclené a főiskolákba tanulásának tovább folytatására. Es igy a helyett, hogy a háromszéki altanoda megnéptelenítené, mint sokan akarják vélni, épen megnépesítené főiskoláinkat, és időnként uj meg uj mívelt és életrevaló kivándorlottakkal szaporítaná a vármegyei magyarság kevés számát. Jelenleg Sepsi-Szentgyörgyön egy még a katonavilágból fennmaradt normális német iskola van, s ennek is létszáma 400 körül áll — mily népes lenne itt egy jóirendezett nemzeti és protestáns szellemű al-gymnasium. ?! Akkor erősen hiszem, hogy tehetősbjeink sem tanítatnák, mint jelenleg — közeli magyar tanintézet hiányában — gyermekeiket Brassóban a szászoknál, a hol ugyan nevelődhetnek jól, de nem nemzeti szellemben. Tegyük még ezekhez azt is, a miről megfelejtkezni jelen viszonyaink között — egy piliantatig sem szabad, hogy : ez a föld, melyen egy tömegben 70 ezer magyar ajkú protestáns lakik, végső szeglete dél-keleten a protestantizmusnak. Halaszthatjuk-e tebát tovább, a tervbe vett tanintézet felállítása által, gátot emelni a mindenfelől reánk tóduló — veszélyesen tódulni kezdő ár ellen ? Nem, bizonyára nem, önveszélytink és az utókor méltó kárhoztatása nélkül. Lám