Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-26 / 13. szám

dék fölösleggel ne terheltessék, figyelme ki ne fá­rasztassék, sz. e' müvében tanúsítá. Károlyi István, nevelő. 6) Hellen Anthologia. Gedike F. rendezménye után sor között modorban tnagyarítá Károlyi István. Éles szavakban, 's metsző satyrával támadja meg szerző, mindjárt legelöl, a' nyelv helyett nyelvtannal bíbelődő régitheoriát, melly ott kezdi a1 tanílást, hol szerinte azt végezni kellene, a' grammatikán ; 's melly a' tömérdek alaktani ki­térésekkel kifárasztja a' tanuló lelkét, darázsfész­ket csinál annak fejéből, mellyben szünet nélkül zúg a' sok beszédalak, változás, ejtegetés, — név, és igeragozás, szószedés, fordítás szómagolás, szókötés , szabálykönyvnélkülözés 'stb. fökábitó raja. — Az ó iskola, mondja szerző, szegény kéz­művesként ugyanazon perczben gyűjtöget, épit, és osztályoz is 'stb. egyszersmind; 's a' tanítvány egy igét, fő — vagy melléknevet tárgyalván, azt addig forgatja, rakosgatja egyik mód, idö, ejtés, szám fiókjából a' másikba, mígnem minden locu­lusokon szemlét tartott; szóval: borzasztó mun­kát visz végbe, mellynek végeredményileg is ju­talma semmi egyéb, mint hogy a' meg nem fize­tett fáradságban legalább jól kiizzadta magát. Ez eljárási modort hasonlítja szerző elmés gúnynyal a'chabriásfélelovárdához, mellyben a' hevederre fűzött lovak* egy helyen ágaskodnak, trappolnak és vágtatnak a' nélkül, hogy csak egy lépést is haladnának. Nem akar egyébiránt szerzőnk a'nyelvtanisme becséből egy hajszálnyit is levonni, sőt elismeri, hogy a' nyelvanalysis, etymologia vizsgálódás, mint rendező szellem, a'nyelv helyes ismerésére mulhatlanul megkívántatik. Elismeri, hogy minden szó egy szál fonal, mellynek a' nyelvtan szövő­székén keresztül kell mennie, hogy belőle be­szédkelme álljon elö. De egyszersmind azt erő­síti, hogy mikint, ha szőni akarunk, előbb fonal­ról, ha építni szándokunk, előbb a' szükséges kő­mennyiségről kell gondoskodni: ugy a' nyelvren­dezés szüksége csak akkor állhat be, midőn már elég rendezni való van, vagyis, ha a' tanuló minél több szótudásnak jutott birtokába. Nehogy azonban az ó iskola emberei „feszítsd megu -et kiáltsanak szerzőre az ellenök intézett kemény megtámadásért, szakértő 's a' külföld előtt nagy tiszteletben álló férfiak tekintélyét használja védpaizsúl, az ellene röpítendő nyilak fölfogására, 's idézi Wagner, Herder, Kröger, Marx, Tafel, és Schaumanmxk e' tárgyra vonat­kozó nyilatkozatait. Mellyeket itt mellőzve, le­gyen elég Wagner : Lehrbuch der Griechischen Sprache 'stb. czimü könyvéből e' következő so­rokat mutatnom föl: „Nach dem altén, gewöhnlichen Gangé des Sprachunterrichtes, gibt man dem Schüler eine Grammatik in die Hand, lásst ihn Vocabeln, De­clinationen, Conjugationen, Regein — wohl gar sogleich mit einer Menge von Ausnahmen, wel­che die Regein umzustossen scheinen — aus— wendig lernen, Übersetzungen und Ausarbeitun— gen machen, u. s. w. und nach 7 bis 8 Schuljah— ren a' 1000 Sprachstunden, die ihm unságlichen. Jammer bereiten, ist oft nicht im Standé einen Aufsatz fehlerfrei, geschweige zierlich , in die fremde Sprache zu übersetzen. Wie lásst sich nur von ferne erwarten, dass die Kinder eine Sprache durch Theorie und Regein alléin erler­nen sollen? Dies ist eben so unmöglich, als dass sie das Gehen durch die Theorie des Gleichge­wichtes lernen, oder das Sehen, durch die Re­gein der Optik. — Die Muttersprache erlernen wir ja auch nicht durch die Grammatik, sondern wir machen uns mit dieser erst dann bekannt, wenn wir die Sprache, die ja überall früher war, als die Grammatik, bereits erlernt habén, sie verstehen und sprechen können, und wir wollen uns durch die Grammatik nur in derselben orien­tiren!" Itt tehát nem a' szerző, sem én szólok nevé­ben, hanem szól egy tekintély, és pedig e' né­hány sorban olly nyomatékosan, minél, ha ivet irnék is össze e' tárgyban, meggyőzőbben szó­lanom nem lehetne. stt — De hát ugyan miben áll már annak a? föl­dicsért új rendszernek valódi titka? — fogja tán kérdeni egynémelly türelem vesztett olvasóm. Es én, a' helyett, hogy idevetném azon rövid, de ki­merítő feleletet, mit szerző egyhelyt mond : ab­ban, hogy a' nyelv anyagszereit gyárilag és így nagyban igyekszik beszerezni előbb, hogysem a' beszéd alkotáshoz fogna; e' helyett ismétlem, elmondom a modort, mellyben az előttem fekvő könyv írva van, 's mellyet a' szerinte tanításnál követni kell. — A' főpont, mellyböl szerzőnk ki­indúl, az, hogy legelőször is minél több szót ta­nultasson meg a' növendékkel. Lássuk, miként akarja ezt elérni? Miután a' tanuló a' betűket megismerte 's olvas, a' nélkül, hogy a' gramma­tikáról csak egy szót is szólna, tüstint fordíttat vele:—'s hogyan?—A' tanítvány kezébe adatik a' könyv, (mellynek czimét felül megírtam), melly­ben minden görög sor alá oda van nyomtatva a' magyar fordítás , ugy, hogy az eredeti szöveg­ben levő szónak, a' neki megfelelő magyar épen alá esik, miszerint minden szótár nélkül is meg­tudná mondani a' tanuló, mellyik szó mit jelent. Hogy azonban a' thémák megtudása végett ki­keresendő szavak kutatásával is ne raboltassék a' növendék ideje, — a' helyett, hogy mint ed­dig szokták, a1 könyvhátuljára volna bigyesztve egy kis lexicon : minden egyes czikk alatt ott állnak a' belőle kiszedett szók. Álljon itt például Hieroklesz tréfáiból aa első.

Next

/
Thumbnails
Contents