Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-03-26 / 13. szám
dék fölösleggel ne terheltessék, figyelme ki ne fárasztassék, sz. e' müvében tanúsítá. Károlyi István, nevelő. 6) Hellen Anthologia. Gedike F. rendezménye után sor között modorban tnagyarítá Károlyi István. Éles szavakban, 's metsző satyrával támadja meg szerző, mindjárt legelöl, a' nyelv helyett nyelvtannal bíbelődő régitheoriát, melly ott kezdi a1 tanílást, hol szerinte azt végezni kellene, a' grammatikán ; 's melly a' tömérdek alaktani kitérésekkel kifárasztja a' tanuló lelkét, darázsfészket csinál annak fejéből, mellyben szünet nélkül zúg a' sok beszédalak, változás, ejtegetés, — név, és igeragozás, szószedés, fordítás szómagolás, szókötés , szabálykönyvnélkülözés 'stb. fökábitó raja. — Az ó iskola, mondja szerző, szegény kézművesként ugyanazon perczben gyűjtöget, épit, és osztályoz is 'stb. egyszersmind; 's a' tanítvány egy igét, fő — vagy melléknevet tárgyalván, azt addig forgatja, rakosgatja egyik mód, idö, ejtés, szám fiókjából a' másikba, mígnem minden loculusokon szemlét tartott; szóval: borzasztó munkát visz végbe, mellynek végeredményileg is jutalma semmi egyéb, mint hogy a' meg nem fizetett fáradságban legalább jól kiizzadta magát. Ez eljárási modort hasonlítja szerző elmés gúnynyal a'chabriásfélelovárdához, mellyben a' hevederre fűzött lovak* egy helyen ágaskodnak, trappolnak és vágtatnak a' nélkül, hogy csak egy lépést is haladnának. Nem akar egyébiránt szerzőnk a'nyelvtanisme becséből egy hajszálnyit is levonni, sőt elismeri, hogy a' nyelvanalysis, etymologia vizsgálódás, mint rendező szellem, a'nyelv helyes ismerésére mulhatlanul megkívántatik. Elismeri, hogy minden szó egy szál fonal, mellynek a' nyelvtan szövőszékén keresztül kell mennie, hogy belőle beszédkelme álljon elö. De egyszersmind azt erősíti, hogy mikint, ha szőni akarunk, előbb fonalról, ha építni szándokunk, előbb a' szükséges kőmennyiségről kell gondoskodni: ugy a' nyelvrendezés szüksége csak akkor állhat be, midőn már elég rendezni való van, vagyis, ha a' tanuló minél több szótudásnak jutott birtokába. Nehogy azonban az ó iskola emberei „feszítsd megu -et kiáltsanak szerzőre az ellenök intézett kemény megtámadásért, szakértő 's a' külföld előtt nagy tiszteletben álló férfiak tekintélyét használja védpaizsúl, az ellene röpítendő nyilak fölfogására, 's idézi Wagner, Herder, Kröger, Marx, Tafel, és Schaumanmxk e' tárgyra vonatkozó nyilatkozatait. Mellyeket itt mellőzve, legyen elég Wagner : Lehrbuch der Griechischen Sprache 'stb. czimü könyvéből e' következő sorokat mutatnom föl: „Nach dem altén, gewöhnlichen Gangé des Sprachunterrichtes, gibt man dem Schüler eine Grammatik in die Hand, lásst ihn Vocabeln, Declinationen, Conjugationen, Regein — wohl gar sogleich mit einer Menge von Ausnahmen, welche die Regein umzustossen scheinen — aus— wendig lernen, Übersetzungen und Ausarbeitun— gen machen, u. s. w. und nach 7 bis 8 Schuljah— ren a' 1000 Sprachstunden, die ihm unságlichen. Jammer bereiten, ist oft nicht im Standé einen Aufsatz fehlerfrei, geschweige zierlich , in die fremde Sprache zu übersetzen. Wie lásst sich nur von ferne erwarten, dass die Kinder eine Sprache durch Theorie und Regein alléin erlernen sollen? Dies ist eben so unmöglich, als dass sie das Gehen durch die Theorie des Gleichgewichtes lernen, oder das Sehen, durch die Regein der Optik. — Die Muttersprache erlernen wir ja auch nicht durch die Grammatik, sondern wir machen uns mit dieser erst dann bekannt, wenn wir die Sprache, die ja überall früher war, als die Grammatik, bereits erlernt habén, sie verstehen und sprechen können, und wir wollen uns durch die Grammatik nur in derselben orientiren!" Itt tehát nem a' szerző, sem én szólok nevében, hanem szól egy tekintély, és pedig e' néhány sorban olly nyomatékosan, minél, ha ivet irnék is össze e' tárgyban, meggyőzőbben szólanom nem lehetne. stt — De hát ugyan miben áll már annak a? földicsért új rendszernek valódi titka? — fogja tán kérdeni egynémelly türelem vesztett olvasóm. Es én, a' helyett, hogy idevetném azon rövid, de kimerítő feleletet, mit szerző egyhelyt mond : abban, hogy a' nyelv anyagszereit gyárilag és így nagyban igyekszik beszerezni előbb, hogysem a' beszéd alkotáshoz fogna; e' helyett ismétlem, elmondom a modort, mellyben az előttem fekvő könyv írva van, 's mellyet a' szerinte tanításnál követni kell. — A' főpont, mellyböl szerzőnk kiindúl, az, hogy legelőször is minél több szót tanultasson meg a' növendékkel. Lássuk, miként akarja ezt elérni? Miután a' tanuló a' betűket megismerte 's olvas, a' nélkül, hogy a' grammatikáról csak egy szót is szólna, tüstint fordíttat vele:—'s hogyan?—A' tanítvány kezébe adatik a' könyv, (mellynek czimét felül megírtam), mellyben minden görög sor alá oda van nyomtatva a' magyar fordítás , ugy, hogy az eredeti szövegben levő szónak, a' neki megfelelő magyar épen alá esik, miszerint minden szótár nélkül is megtudná mondani a' tanuló, mellyik szó mit jelent. Hogy azonban a' thémák megtudása végett kikeresendő szavak kutatásával is ne raboltassék a' növendék ideje, — a' helyett, hogy mint eddig szokták, a1 könyvhátuljára volna bigyesztve egy kis lexicon : minden egyes czikk alatt ott állnak a' belőle kiszedett szók. Álljon itt például Hieroklesz tréfáiból aa első.