Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-01-30 / 5. szám
a' szent léleknek az apostolokrai kiömlése emlékezetére rendelteték. Karsay Sándor. A' tatavidcki „kegyes társaság4 1 metam irphosisa. E' név alatt „kegyes társaság" fenállott a' tatai ref. egyházmegyében 1800 : oet. 7. óta egy a1 már nem szolgálható lelkészek 's lelkész-özvegyek és árvák gyámolítására felállított intézet, mellyröl — noha alapszabályai az 1807. évi Prédikátori Tárház II. kötetében közöltettek — e' lapok olvasói közöl sokan keveset hallottak. Ez intézet jelenleg lényeges átalakulási időponton áll. Miről mielőtt szólanék, nem lesz tán felesleges eredeti alapszabályait itt rövid kivonatban némi ismertetés, 's munkába vett átalakítása könnyebb felfoghatása, kellő szempontból tekinthetése végett előadni. E' szabályok két főelvre alapíttattak: kölcsönösség az egyik, — egyenlő segély nyerés a1 másik ; mit így fejeztek ki a' társaság első alakítói: „társaságunk minden tagjai elerőtlenült korukban, vagy haláluk után azok özvegyeik s neveletlen árváik, évenként általunk összeadandó bizonyos pénzöszveggel, minden személyválogatás nélkül egyformán segíttessenek s vigasztaltassanak.u 'S ezt ők mondották: „végnek,4 4 „ezélnak;*4 mi értelem-elcsavarás nélkül „elvnek44 mondjuk. Az alapszabályok — mellyeket (a' 22-dik szerint) minden megyebeli lelkész aláír — czikkelyenként következők : 1) egy elerötlenült, 's e' miatt hivatalra alkalmatlan, 's többé rendes paplizetést nem vehető lelkésznek évenkint 50 for. (váltóban) — 2) egy meghalt férje nevét viselő özvegynek 30 for. — 3) az atyátlan 's anyátlan árváknak — férfiaknak 18, leányoknak 16 éves korukig — összesen 20 for. — 4) olly árváknak, kiknek anvjok férhezment, összesen 10 for. — 5) test- vagy elmében hibás árváknak, holtokig, egyenként 10 for. adatik. Társasági igazgató állandóan az egyházmegyei jegyző (6. cz.), ki a' tagokat (a' 18. ez. szerint: minden egyházmegyei lelkészeket) évenként májusban gyűlésre összehívni köteles (7.cz.), hol a' segélyvárók számba vetetnek, járandóságuk összeszámíttatik, 's a1 társaság felső, közép és alsó rendre osztályozott tagjai között aránylag felosztatik, ugy, hogy mikor az alsó r. 2 — akkor a' közép r. 3 — a' felső pedig 4 — pénzt ad. (8. cz.) E' felosztást az igazgató mindjárt gyűlés után körözteti, 's a' tagok illetöségöket e.látogatás alkalmával átadják neki, (9. cz.) vagy, ha beadni nem akarnák, illetőségök kész pénzfizetésökböl az egyház gondnokától kivétek. (19. cz.) Az így összeszedett jótéteményeket az igazgató e.látogatás utáii az illetőknek nyugtatvány mellett kezökhez szolgáltatja. (10. cz.) Igazgató halálakor, a' köv. gyűlésig, esperes úr veszi kezéhez az irományokat. (11. cz.) A" jótéteményesek kötelesek sz. Mihálynap körül az igazgatót tudósítani hollétök , "s a' jótétemény legbiztosabb kézbesítési módja felöl. (12. cz.) Levelezési költségek a' felosztatni szokott öszveghez toldatnak, (16.cz.) melly 150 forintnál többre nem hághat; 's ha ebből a' fentebb kiszabott segélyek ki nem telnének: mindenik jótéteményes aránylag kevesebbet vesz. (17. cz.) A' hivatalról erötlenségök kora előtt önkénvt lelépő tagok az alsó rend adózásmódjával, (23. cz.) a1 más megyébe, vagy épen kerületbe, átmenők pedig előbbi adózásuk folytatásával, (24. cz.) fentarthatják jogukat az intézet hasznához. Mivel pedig minden előfordulható nehézségeket előre ellátni nem lehet : e' megállapított czikkelyeket 15 tagból álló közgyűlés jobbíthatja, vagy változtathatja. (25. cz.) Itt állanak tehát az olvasó előtt a' tatavidéki „kegyes társaság4 4 röviden kivont alapszabályai. Látni való, hogy ez intézet, ha a' segélyezendők száma megszaporodik (mint jelenleg is van 10 özvegy 's két külön családbeli árvák), igen csekély gyámolítást nyújthat; mert az e.megyei (28) lelkészektől, mint élő tökétől, 150 for. kamatnál több soha be nem jöhet, — az intézet felállítói pedig nagy mértékben idegenek voltak minden mobilizálható tökétől; mert — a' társaság történetírása szerint — „veszedelmesnek tartották a' tökének uraságoknál letételét,4 4 — még a' gyülekezetekbeni hirdetésben sem kívántak a' társaság javára jövedelemforrást megnyitni, hogy az intézet kiil befolyástóli függetlenségét annál inkább biztosíthassák. — Ma ugyan a' társaság e' féltékenységből már kibontakozott; 1837. óta évenként hirdettetik a' megyebeli gyülekezetekben,'s leginkább ennek köszönheti, hogy már 701 v. for. 17 krajczárnak is van, mint tökének, birtokában; azon kívül, hogy néhai Búús Sámuelné tek. Szalay Juliánná aszszonyság 1829—diki végrendeletében a' szegényebb sorsú prédikátorok özvegyeik 's árváik segélésére hagyott 500 v. forintja, 5%-al, szint e' társaság hasznára jövedelmez; — m. évi május 31-kén Ácson tartatott közgyűlésen pedig, „indítványoztatván, hogy miután özvegyeink ezentúl *) az eddiginél jóval több jótétemény*) Néhai b. e. Szalay József, kir. udvar nok ö nagysága 1816:jun. 16-kánkeJt végrendelete 9. pontja alatt, a' tatai tractusban meghalt református tiszt, prédikátorok szegényebb sorsú özvegyei és árváinak fölsegélésükre hngyott tizezer pengő (későbbi pont alatt váltóra szálitott) forintokat, mellyeknek kamatját a' nagy tiszteletű esperesség (tulajdon fáradságainak jutalmául abból 25 forintokat megtartván) azon özvegyeknek és árváknak évenként meghatározandó arány szerint nyugdíj gyanánt fizesse ki 'stb. E' pont az 1846 : octoberben Kév-Komáromban tartatott egyházkerületi közgyűlésen a" tatai nt. egyházmegyének azon határozattal rendeltetett kiadatni, hogy ezen kegyes hagyományi összeg, az azon megyében már fönálló régebbi özvegyi pénztárral össze ne kapcsoltassék, hanem attól függetlenül as egyházmegye által kezeltessék, 's a z iróutai
