Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-09-28 / 52. szám
házi és iskolai szükségei, közálladalmi költségek által fedeztessenek "s ez elmek részletes alkalmazásával a' ministerium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a' közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog elöterjeszteniu — lesznek tehát nem sokára testté. Istenem! és ezt megértük .... a' 300 évek óta büntelenül kitagadott árva fiu, apai birtokába valahára csakugyan visszahelyeztetik. Kinek ne repesne szive örömében ?! Azonban vannak, kiknek örömük nem egé szen zavartalan-tiszta, vannak kiknek keblébe némi aggály fészkeié be magát. Átalánosságban már e' lapok hasábjain két nézet nyilatkozott az álladalom közkincstnrábóli fizetés felett; egyik autonómiáját féltve aggódva néz körül, multat jelent, jövőt combinal, 's kérdi; vájjon a' nagylelkű haza e' jótéteményért viszonzásul mit kiván? nem-e legféltettebb kincsünket , független belrendelkezési szabad jogunkat ? másik mint gyermek a' régohajtva várt édes anya keblére: olly bizton veti magát a' független felelős magyar ministerium intézkedő karjai közé. — Én ez utóbbiakhoz tartozom *) ; az elsőbbek aggodalmának eloszlatására szabad legyen csak ez egyet jegyeznem meg, hogy túl— ovakodó észrevételeik igen is helyén volnának akkor: ha ezután is bécsi, niklasburgi, linczi békekötésekre, 's az 1791. t.czikk 26-iít artikulusára kellene minduntalan hivatkoznunk, — de miután az 1848-ik év martius 15-vel Magyarország újjászületésének epochája kezdődik , — miu-tán független felelős magyar ministerium van, melly önkényü leiratok által jogcsorbítást nem követhet el**), — miután a' fenemiitett 20-ik tczikk 2-ik §-ban a' tökélletes egyenlőség és viszonosság minden vallásfelekezetekre nézve megállapíttatik: részemről semmi háttérben lappangó rémet nem látok többé, 's egy csepp okot sem találok aggodalomra. Részletes alkalmazásába a' fenidézet elvnek még azonban senki sem akart bocsátkozni. Igaz hogy bajos is ; részint mert pénzviszonyaink épen most nem a1 legjobb lábon állanak; részint mert nincsenek is tudtára mind azon források, mellyekböl az egyházi és isk. szükségek fedezve leendnek; részint mert pontos statisztikai öszeirásra volna szükség: hány pap és isk. tanító, melíyik minő fizetéssel van eddigelé ellátva az összes magyar korona alatt, hogy így kiviláglanék, milly összeg kívántatnék a' hiányzó szükség fedezésére. Illy hiteles adatoknak — részemrül is — szűkében levén: jelen sorok irója is inkább csak átalánosságban óhajt némelly eszmé*) No ugy ugyan jelenleg nem tudom kinek karjai közé fogná magát vetni. Sz. Iket a' papok és isk. tanítók íizetésére vonatkozólag előterjeszteni. Magyarhonban az egyházi és iskolai szükségek fedezésére tett alapítványok kétféle természetűek; vagy ollyanak, mellyek 1517, és így a' reformatio kezdete előtt hagyattak, részint fejedelmek, részint tehetösb polgárok által, a' haza minden lakosai közös használatára — ezek élvezetétől jogtalanul valának tehát megfosztva 300 év óta honunk nem r. catholicus polgárai; vagy ollyanok, mellyeket ez vagy amaz felekezet emberei az idézett esztendő óta alapítottak Miután azonban ki van mondva : hogy minden bevett vallásfelekezetek egyházi és isk. szükségei közálladalmi költségek által fedeztetnek, ez szerintem annyit tesz: hogy jövőre minden pártszinezet elenyészvén, a' külön érdekek megszüntetvén, az olly természetű alapítványok is, mellyeket részint a' kényszerítő helyezet szüksége, részint a' felekezetiség szükkeblüsége többször fanatismusa, kirekesztöleg és egyedül csak bizonyos kaszt intézeteire is egyéneire ruházott: a' haza közrendelkezése alá bocsátandók; mert ezek martius tizenötödike óta, nem felekezeté többé, hanem az egy testvérré olvadott álladalomé. Övé a' jog azok czélszerűbb kezelése felöl intézkedni, 's a' belölök bejövő jövedelmet a' szükséges hiányok pótlására valláskülönbség nélkül alkalmazni. Másik ohajtásom, mit szeretnék a' részletes fizetés kidolgozására meghívott választmány által nemcsak elvül kimondatni, de tettleg is életbe léptetni, ez: hogy valamint a' polgári, úgy az egyházi társaságban is az egyenlő rangfokozatú hivatalnokok, egyenlő kitüntetésben, egyenlő díjazásban részesüljenek. Hol a' terhek egyenlők, egyenlőknek kell lenni a' kedvezményeknek is, ha csak a' 20-ik t. czikk 2-ik §-nak eme kifejezése : tökéletes egyenlőség és viszonosság, megint csak szép szó és írott malaszt nem akar maradni; örök igazságok ezek, mellyek mint maga Isten változhatatlanok és dönthetetlenek, mellyeknek előbb utóbb — bár mint dühöngjenek ellenök a' pokol kapui — diadalmaskodniok kell. Ne felejtsék tehát, hogy elvégre ütött az óra, mellyben alamizsnaszerű, 's koldus fillérekből összeállítót lizetési rendszerünk rongyaibol kitisztuljunk; 's hogy jelen az idö, mellyben gondoskodhatunk módokrol, hogyne hallgatóink kezeiből közvetlen nyújtva vegyük a1 mindennapi kenyeret, mellyröl hogy arczánk verejtékével ogyüt, igen is írva van: de hogy annak pirultával is, ezt sehol sem találjuk. Ne legyen e' hazában bossontva sértő aránytalanság, egyik ugyan azon szakban, ugyanannyi és olly nemű fáradságért fejedelmileg díjazva, mig a' másik csikorogva tengeti nyomorú életét. Az ö kötelességök leend végre sürgölni, mi az álladalomnak is érdekében fekszik: hogy